Az emberrel élt együtt a 3 méteres főemlős

Az új kormeghatározási eredmények alapján a Gigantopithecus az emberek kortársa volt: a 3 méter magas és 500 kilogrammos óriási főemlős a korai emberekkel együtt élt Kína déli részén.

Ez a megállapítás a McMaster Egyetem kutatójától, Jack Rinktől származik, aki nagy pontosságú, abszolút kormeghatározási módszereket (elektronforgási rezonancia és uránizotópok) használva meghatározta a Gigantopithecus blackii korát. Mérései szerint a valaha élt legnagyobb főemlős csaknem 1,1 millió évvel ezelőtt barangolt Délkelet-Ázsia területén, amikor már az emberek, a Homo nemzetség tagjai is jó ideje megjelentek a Földön. A Gigantopithecus végül, mintegy 100 ezer évvel ezelőtt halt ki.

A kutató szerint a "pleisztocén kori kirakójáték" hiányzó darabjai közül, az egyik legfontosabb a Gigantopithecus pontos korának megállapítására vonatkozik. Ez a főemlős akkor élt együtt az emberrel, amikor fajunk alapvető evolúciós változásokon ment keresztül. A Gigantopithecus-maradványokat a Dél-Kínában található Guangxi tartomány területén találták, ahonnan egyes (bár kisebbségben lévő) vélemények szerint a modern emberi faj is származik (a leginkább elfogadott elmélet szerint a modern ember Afrikában alakult ki).

A Gigantopithecus blackii kutatástörténete 1935-ben kezdődött, amikor a holland paleontológus, G. H. Von Koenigswald felfedezett egy sárgás színű zápfogat egy Hong Kong-i patika "sárkánycsontjai" között. A hagyományos kínai gyógyászat azt tartja, hogy a sárkánycsontok (különböző fosszilis csontok és fogak) gyógyító energiával rendelkeznek, ezért a finom porrá őrölt ősmaradványokat jó pénzért adják el a hiszékeny pácienseknek.

Az azóta eltelt 70 évben a Gigantopithecus mindig is megmozgatta a kutatók fantáziáját, akik egy maroknyi fog és néhány állkapocsdarab segítségével próbálták megadni a hatalmas ősállat leírását. A legtöbb szakértő szerint azonban az ilyen kis töredékek mérete is egyértelműen arra utal, hogy a Gigantopithecus valóban hatalmas termetű lehetett. Példaként talán elegendő arra utalni, hogy a zápfog koronájának az átmérője elérte a 2,5 centimétert. A további fogvizsgálatok során azt is kimutatták, hogy az állat növényevő volt, és főleg a bambusz szerepelt az étlapján. Egyes kutatók szerint éppen a falánkság és az erős táplálkozási kötöttség miatt vesztette el a versenyt a fürgébb, mozgékonyabb emberrel szemben.

Jack Rinket egyébként mostanában érte az a megtiszteltetés, hogy a nagyhírű, New Yorki székhelyű Explorers Club tagjai közé választották. A klubot 1904-ben alapították, és a hét alapító között volt két sarkkutató, az Amerikai Természettudományi Múzeum egyik kurátora, egy archeológus, egy haditudósító, egy fizikaprofesszor és egy etnológus. A klub tiszteletbeli elnökévé Sir Edmund Hillaryt választották. Jelenleg több mint 60 ország kiváló terepi kutatói és felfedezői tartoznak a neves klub tagjai közé - írja a Nature online hírszolgálata.