Vágólapra másolva!
Olasz és skót kutatók bejelentették az első olyan sikeres klón létezését, amely egy kihalás szélén álló állatfajhoz tartozik.
Vágólapra másolva!

Az állat, egy nőstény európai muflon már féléves, és a genetikai vizsgálatok megerősítették, hogy igazi klón. Az európai muflon ma már igen ritkának számít (becslések szerint kevesebb mint ezer felnőtt, vadon élő egyede létezik), s csak Szardínia, Korzika és Ciprus szigetén fordul elő.

A klónozási eljárást az itáliai Teramo Egyetem kutatói végezték, Pasqualino Loi vezetésével. A munkába bekapcsolódtak a skóciai Roslin Intézet munkatársai is, akik elsőként hoztak létre emlősklónt, Dolly személyében.

A klónozási eljárás most is ugyanaz volt, vagyis a nukleáris transzfer (maganyag-átviteli) technológiát használták. A genetikai anyagot egy elpusztult anyajuh teteméből szerezték meg, majd egy házijuh saját genetikai anyagától megfosztott petesejtjébe jutatták be. Az embriót szintén egy házijuh méhébe ültették. Mind a fajidegen petesejt, mind a méh megfelelőnek bizonyult a klón számára.

A korábbiakban is végeztek kísérleteket veszélyeztetett fajok klónozással történő létrehozására, de ezek eddig nem jártak sikerrel. Az első próbálkozás egy ázsiai dzsungeltulokkal (Bibos gaurus) történt, de a Noé névre keresztelt állat születése után 48 órával elpusztult.

Számos kutató szerint a klónozás lesz a kihalásra ítélt fajok végső menedéke. Számos országban alakítanak ki olyan génbankokat, amelyek ezt a célt szolgálhatják a jövőben. A Noé klónozását végrehajtó intézet (Advanced Cell Technology, Massachusetts, USA) jelenleg a bongó antilop, a szumátrai tigris és mindenki kedvence, az óriáspanda hasonló létrehozását fontolgatja.

Valójában azonban ez nem sokat segít a veszélyeztetett élőlényeken, mivel pusztulásuk alapvető oka élőhelyük megsemmisítése. Becslések alapján a madarak 11, az emlősök 25 és a halak 34%-a veszélyeztetett.

A kutatók részletes beszámolója a Nature Biotechnology 2001. októberi számában jelent meg (Genetic rescue of an endangered mammal by cross-species nuclear transfer using post-mortem somatic cells pp 962 - 964; Pasqualino Loi, Grazyna Ptak, Barbara Barboni, Josef Fulka Jr., Pietro Cappai & Michael Clinton).