Rózsa György a lányán és az unokáján kívül mindenkit elveszített

Rózsa György

Megrendítő vallomást tett Rózsa György.

"A feleségem, aki válogatott tornász volt, nagyon fiatalon elment. Azóta se rendeződött el ez a dolog bennem, és valószínűleg nem is nagyon fog már egész életemben. Ha lehet ilyet mondani, végtelenül igazságtalannak éreztem, hogy 39 éves korában – de inkább kinézett 25-nek – egyszer csak pillanatok alatt elment, jószerivel egy hónap alatt" – kezdte Rózsa György a Palikék Világa by Manna Három Igazság című műsorában.

"Másfelől nagyon jó érzés – lehet, hogy hülyén hangzik –, hogy én nagyon intenzíven együtt vagyok még mindig a feleségemmel. Nem úgy beszélgetek – nehogy azt gondoljátok, hogy elmebeteg szegény, magában beszél –, de nagyon sok mindenben végiggondolom, mit mondana erre Évi, mit tanácsolna egy-egy szituációban, ő hogyan reagálna" – mesélte.

Fotó: Polyák Attila - Origo

A lányunkban nagyon sokszor látom őt. Nagyon nagy szükségem van nekem az Évára, akkor is, ha földi valójában nincs itt. Éva mindig él nekem. Nagyon sokan mondják a barátaim közül, hogy el kéne engedni, miért nem engeded el... Soha nem értettem meg ezt a gondolkodásmódot: miért kéne elengedni valakit, akit szeretünk?

Akarva-akaratlanul minden nap többször is eszembe jut, gondolok rá, néha kvázi beszélgetünk egymással. Nekem jót tesz, hogy van. Nem úgy vagyok vele, hogy szomorú vagyok, hogy nincs, hanem szomorú vagyok, meg jól is" – mondta.

Rózsa György elárulta, nem a felesége elvesztése volt az egyetlen tragédia, amit átélt.

Engem a sors elég sokszor agyonvert. A kislányomon kívül – és most már az unokámon kívül – mindenki meghalt, akit szerettem a családban. Úgy, hogy pillanatok alatt. Egyikre sem volt időm rákészülni. Édesapám egy hónap alatt, Évi egy hónap alatt, a testvérem 3-4 nap alatt halt meg, az édesanyám 1 hónap alatt.

Nem volt időm semelyik halálra felkészülni, és mindegyik úgy ment el, hogy nem lehetett megérteni. Az Évi 39 évesen. Mi az, hogy egyszer csak hasnyálmirigyrák?!" – mondta könnybe lábadt szemmel.

Ahogy ő fogalmazott, az élete a felesége haláláig „patakzott", de akkor belevágott a sors. Onnantól kezdte megtanulni, milyen borzasztó igazságtalanságok vannak az életben.