Czippán Anett: Nem adok okot arra, hogy utáljanak

Czippán Anett, Interjú, TV2, Műsorvezető, 2016. 06. 20.
2016. június 20-án készült interjú képek Czippán Anettről a TV2 műsorvezetőjéről.
Vágólapra másolva!
A Mokka és a FEM3Café műsorvezetője sokszor érzékenyül el élő adásban, bizonyos témák mélyen megérintik. A beszólásokat nehezen viseli, óhatatlanul is belefut a negatív megjegyzésekbe, de ma már reakció nélkül hagyja ezeket. Úgy látja, a TV2 körüli változások természetesek, néhány távozó kollégáját megsiratta, de mindig jól kijön az újakkal, fontosak számára az emberi kapcsolatok és a jó csapatmunka. Czippán Anett mesélt az Origónak.
Vágólapra másolva!
  • Nem vágyott arra, hogy műsorvezető legyen.
  • Kárász Róberttől tartott, de jól kijöttek, szerettek együtt dolgozni.
  • Egy közszereplő nem úszhatja meg, hogy mások véleményt alkossanak róla - véli.
  • A képernyőn mindig csinos, a hétköznapokban szeret saruban járni.
  • Megviselte a kollégák elvesztése, de természetesnek tartja a változásokat.
  • Csak szeretetben, csapatban tud jól dolgozni.

A Mokká-t vagy a FEM3Café-t érzi jobban a magáénak?

Azért örülök annyira, hogy mindkettőt csinálhatom, mert mindkettőben jól érzem magam. Szeretem tájékoztatni az embereket a fontosabb napi témákról, érdekes történetekről, de érdekelnek a könnyedebb, szórakoztató témák is. Van egy komolyabb oldalam, de nagyon szeretek viccelődni is. Természetesen a két műsor nagyobb felkészülést, több munkaórát igényel, főleg, ha egy napon van a kettő. Este, miután fél tízkor lefektetem a kisfiam aludni, elkezdem a másnapi adásmenetet lapozni. Felkészülök, cikkeket olvasok a témában, szóval nekem akkor kezdődik a második műszak.

A két műsor több felkészülést, munkaórát igényel Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Mindig reggeli műsorokra vágyott?

Talán furcsán hangzik, de egyáltalán nem vágytam arra, hogy műsorvezető legyek. Csak arra vágytam a Kölyökidő után, hogy ebben a közegben dolgozhassak, mert azt éreztem, hogy a kamerák közt érzem jól magam. Hogy milyen feladatot lássak el ebben, az csak lassan körvonalazódott, még az operatőri munka is érdekelt. A műsorvezetésre nem tudatosan készültem, tehetségesnek találtak abban, amiben egyébként szuperül érzem magam, és a sors úgy hozta, hogy most itt ülök. A műsorvezetés megtalált engem, én pedig nagyon szeretem.

Milyen volt a Kölyökidő-s időszak, és hogy indult?

Gyerekmodell voltam, és a fotós mondta, hogy van egy válogatás, menjek el. Elmentem és azonnal visszahívtak. Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra fogott meg a tévézés.

A délutánjainkat sokszor forgatással töltöttük, és nagyon élveztük. Ott döntöttem el, hogy ezen a vonalon haladok tovább.

Összejár még a régi csapat?

Van egy mag, akik összejárnak és buliznak, főleg a régi nagyok. Esküvők és keresztelők alkalmával például rendszerint találkozunk.

A Kölyökidő kedveltette meg vele a tévézést Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Mikor az Aktív és az ÁllatoZOO után beült a TV2 reggeli műsoraiba, nem tartott a műsorvezető pároktól? Kárász Róbertet és Berki Krisztiánt kapta társként.

Nem mondom, hogy nem kaptam sokkot elsőre, de az igazság az, hogy amennyire azt gondolják róluk az emberek, hogy marósak, annyira tisztaszívűek. Robi és Krisztián is szeret velem együtt dolgozni, és bár a néző azt gondolhatja egy-egy megjegyzésnél, hogy szegény Anettnek megint beszóltak, tudom, hogy ez nem a személyemnek szól.

Nagyon nehezen lehet engem megsérteni. Meg lehet, de nagyon nehéz.

Olvassa a kritikákat, kommenteket?

Aki azt mondja, hogy nem olvassa ezeket, nem biztos, hogy igazat mond. Óhatatlanul is belefut az ember. Azáltal, hogy közszereplő valaki, nem úszhatja meg, hogy mások véleményt alkossanak róla. Olyan típus vagyok, akit ha igazán ismernek, akkor szeretik, mert nem adok okot arra, hogy utáljanak. Ha valaki a képernyőn néz, nem feltétlenül látja a valós énemet. Nagyon rossz érzés, mikor nulla a valóságalapja egy kommentnek, amiben szidnak. Azt a tanácsot kaptam, hogy ne reagáljak ezekre, úgyhogy próbálok nem foglalkozni velük.

A saját közösségi oldalán is megtalálják ilyenek?

Engem tanítani kellett, hogy kell jó oldalt csinálni, annyira nagymama szinten vagyok a közösségi média világában. Az elején sajnos beleestem abba a hibába, hogy válaszolgattam egy-egy kommentre, de csak szítottam a dolgot. Nincs értelme. Ha utál, miért keresett rám, és miért követi az oldalamat? Én nem fotózom magam napi szinten, és nem posztolok állandóan. Szívesen teszek fel állatos képeket, mert az állatvilág a mindenem, a kisfiamról is mértékkel mutatok fotókat, és általában azokon nem felismerhető.

Kialakult egy jó kis közösség az oldalamon, még a neveket is nagyjából megjegyeztem már, pedig sosem találkoztunk.

Kezdetben reagált a beszólásokra, ma már nem ír vissza Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Miért döntött úgy, hogy nem mutogatja a kisfiát a médiában?

A magánéletemből keveset adok, ez így van a kezdetek óta. Olivért azért nem mutogatom sűrűn, mert még pici ahhoz, hogy eldönthesse, hogy szeretné-e vagy sem. Nem akarom azt, hogyha felnő, azt mondja, hogy utálta, hogy kiskorában minden pillanatát megosztottam. A páromat sem láthatják nap, mint nap, mert nem akarom, hogy tipikus celebpár legyünk, inkább megőrzöm őt magamnak. Nem véletlenül választotta a tévés munkának azt a részét, ami nem látszik, kerüli a nyilvánosságot.

Nem nyomul nagyon a bulvár?

A szó klasszikus értelmében nem vagyok az a sztártípus, aki ha bármit csinál, azt megírják az újságok. Szeretném, ha ez így is maradna. A rutinos műsorvezetők közül valaki azt mondta, hogy pusztán csak szeretné a munkáját végezni, és nem szeretne celebbé válni, de így nehezebb neki érvényesülni. Örülök annak, hogy ha valakivel először ülök le beszélgetni, nem biztos, hogy rögtön leesik neki, hogy ki vagyok. Ez annak is köszönhető, hogy a magánéletben nem feltétlenül úgy nézek ki, mint a tévében. A műsorban csinos ruhát kapok, szép sminket és frizurát készítenek nekem, de egyébként saruban rohangálós csaj vagyok.

Fontos, hogy milyennek látják?

Nagyon. Midig az volt.

Előfordul a műsorban, hogy egy-egy téma mélyebben megérinti, meghatja?

Én nagyon hamar sírok. Ha gyerekről van szó, akkor szinte azonnal. A múltkor Stieber Zoli óvodájából énekelt egy kis csoport, nagyon vissza kellett fognom magam. Egy bejátszás ment a tévében, már böködtem Szebeni Pistit, hogy folytassa, mert nem bírom a könnyeimet visszafogni. Sokszor van ilyen. Volt olyan is, hogy Kárász Robinak kellett folytatnia, mikor Ördög Nóri mesélt az afrikai élményeiről. Amikor pedig itt ül velem szemben egy kisgyerek, aki sok műtéten esett már át és segítségre lenne szüksége, akkor törik a mécses.

Érdekes módon ezek a témák gyakran megtalálnak, talán azért, mert annyira hárítok. Mivel tudom, hogy ennyire érzékeny vagyok, amit csak lehetett, elkerültem, vagy módjával vállaltam. Hamar beláttam, nagyon sokat segíthetek másoknak azáltal, hogy ezekről a témákról beszélgetünk. Az a fontos, hogy tettünk valakiért vagy valamiért. A könnycsepp pedig természetes.

Többször sírta már el magát élő adásban Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A TV2 körüli változások is megérintik?

Természetes, hogy a cégekben van változás. Nincs olyan hely a világon, ahol ne így lenne. Az nyilván megvisel, ha elvesztem a kollégámat. Mikor kiderült, hogy Kárász Robi elmegy, megsirattam őt is, de itt van most Szebeni Pisti, akivel szintén nagyon szeretek együtt dolgozni.

Nem félti a munkáját?

Ha valaminek meg kell történnie, akkor az meg fog történni, és ha az van megírva, hogy ne folytassam, akkor nem tudok tenni ellene. Én nem félek, nem félve élem a mindennapjaimat, hanem úgy vagyok vele, hogy ha változás történik, akkor valami következő szerepet kell betöltenem. Hiszek abban, hogy minden okkal történik, így nem aggódom.

A nyár lazább időszakot jelent?

Nincs különbség az évszakok között, a munka nem áll le. Tavaly volt egy kisebb szünet, rosszul is éreztem magam, hogy mit fogok kezdeni ennyi szabadidővel, végül életem egyik legkeményebb nyara lett belőle. Idén voltunk pár napot Barcelonában, ősszel is tervezzük, hogy elmegyünk valahova.

Annyit dolgozunk, hogy vannak hetek, mikor csak telefonon tudunk megbeszélni fontos dolgokat. Ha kivettük a szabadságot, kikapcsoltuk a telefonjainkat, akkor együtt vagyunk és van négy napunk arra, hogy egymásra koncentráljunk.

Mi tölti fel a hétköznapokban?

A kutyasétáltatás ilyen, mert arra az egy órára, míg sétálunk, magamba szívom a természet energiáit és felfrissülve megyek haza. Nem vagyok nagy sportember, de a heti pár óra edzés is kikapcsol. Napról napra annyira várom az időpontot, hogy mehessek a gyerekemért az óvodába, mint valami szerelmes, a vele töltött idő is nagy feltöltődés.

Olyan műsorokban kipróbálná magát, mint a Drágám, add az életed! vagy A Nagy Duett?

Ha egyszer úgy gondolják, hogy kipróbálnának egy ilyen jellegű műsorban, nagyon szívesen vállalom majd, de eddig elkerültek az ilyen felkérések. Biztosan élvezném, nem vagyok ellene.

Hisz abban, hogy minden okkal történik Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Van olyan műsor, amire nagyon vágyik?

Abban ülök épp. Mikor az Aktív-ot vezettem, sokszor döbbentek meg rajta, hogy milyen vagyok a valóságban. Itt magamat adhatom, látnak, a kérdéseimmel másokat is be tudok vonni. Nagyon örülök neki, hogy én ülhetek most itt. Mikor az egri főiskolán végeztem, azt mondták a tanáraink, hogy ez a pálya nem az, ahol mindannyian érvényesülni tudunk majd. Én azt mondtam magamban, hogy már pedig én tudom, hogy itt fogok dolgozni, mert itt a helyem. Ha nem is azonnal, de csak sikerült, mert bennem volt az akarat. Elengedhetetlen a tehetség, a szorgalom, de

Érezhető a szakmai féltékenység?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Én próbálom a konfliktusokat, nehéz helyzeteket feloldani. A közvetlen műsorvezető kollégákkal jó viszonyt ápolok, az öltözőben megbeszéljük a dolgokat. Van egy kis feszültség, ami természetes, de az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. Én csak szeretetben tudok dolgozni, és tudom, hogy ez naiv hozzáállás, és ki is nevetnek párszor ezért, de nekem kell az, hogy érezzem az erőt, a közösséget magam mögött. Én nem tudok úgy jó lenni, hogy fúrnak, vagy nem úgy néznek rám. Éreznem kell a támogatást.

Mikor a Mokká-t elkezdtem, nagy löketet adott az, hogy hajnalban körém állt az összes kolléga és együtt szorítottak. Ha nem ez a közeg fogad, nem tudtam volna itt jó lenni. Szerintem minden munkahelyen kell, hogy az emberek csapatban gondolkodjanak.

Idealista vagyok, tudom, de az a tapasztalatom, ez a fajta viselkedés belülről felemészti a közösségeket. Az pedig nem vezet jóra. Szóval szeretem kiegyensúlyozottan végezni a munkámat és nem könyökölve, hanem együtt.

A fiatalabb, kezdő kollégákkal is jól kijön?

Az összes gyakornoknak tudom a nevét, mindenkivel leülök kávézni, és segítek is, ha kérik. Én nem szeretek átnézni másokon, mert nem érdemli meg senki. Valószínűleg az fertőzött meg, hogy a Vörösmartyba jártam dráma tagozatra, és ott hatvan ember együtt tudott lélegezni. Reggeltől estig együtt voltunk és soha nem volt köztünk fúrás. Elképzelhetetlen lett volna. Le kell ülni, ha probléma van. Itt tanultam meg, hogy milyen fontos csapatban dolgozni. Mikor vége lett, zokogtunk, mert annyira szerettük ezt a közösséget. Azért mentem vidékre főiskolára, mert tudtam, hogy csak ott valósulhat meg, ami itt volt.

Csapatban szeret dolgozni Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A munkát és a magánéletet hogy lehet jól koordinálni?

Minden nap megfogadom, hogy másnap előbb altatom el a kisfiam, hogy egy kicsivel több idő jusson a munkára, de ez sosem sikerül. Annyira pörgős gyerekem van, hogy képtelenség előbb ágyba küldeni, úgyhogy ez nem működik. Ha Mokka van reggel, akkor fél ötkor kelek, de képtelen vagyok korán feküdni, éjfél előtt nem tudok aludni. Szerencsére a szüleim és Olivér apukája is sokat segítenek, a kisfiammal pedig szerencsém van, mert nagyon élvezi maga körül a változatosságot. Időbe telt, mire megtanultam a kettőt együtt jól működtetni, mára már mondhatnom, hogy ez teljes mértékben sikerült.