Istenes Bence: Már nem akarok mindenki kedvence lenni

Istenes Bence  2016.04.27.
Vágólapra másolva!
Jelenleg a Hagyjál főzni! műsorvezetőjeként van képernyőn, a forgatások már lementek, a hosszabb szünetet őszig egyéb munkáival tölti majd. Próbálták átcsábítani a TV2-höz, átgondolta az ajánlatot, de hű maradt az RTL Klubhoz, noha semmi baja azokkal, akik csatornát váltanak. Párjával, Csobot Adéllal izgatottan várják gyermeküket, a jövőben pedig közös produkcióval szeretnének a közönség elé állni.
Vágólapra másolva!
  • Próbálták átcsábítani a TV2-höz, de nincs oka a váltásra.
  • Sok műfajban úgy érzi, nagyon jó, más műfajokban elfogadja, hogy vannak jobbak nála.
  • Maximalista: egyre jobb akar lenni, sosem elégedett magával.
  • Mindig igényelte a visszajelzést, érdekelte mások véleménye.
  • A kritikákat meghallgatja, a beszólásokat nem fogadja el.

Forgatjátok még a Hagyjál főzni!-t?

Másfél hónapig forgattuk, napi kettőt vettünk fel, elég kemény időszak volt.

Mit csinálsz most, hogy vége ennek a munkának?

Sok mindent csinálok az RTL klubos munkáim mellett, sőt, egyre többet. Van saját vállalkozásom, amivel videókat, filmeket gyártok, most is vagy negyven videó készül egyszerre különböző cégeknek. Egyre nagyobb hangsúlyt szeretnék erre fektetni, jó lenne kiépíteni egy kis kreatív műhellyé. Évek óta tervezem, mindig belekezdtem kicsit, aztán jöttek más feladatok, mindig sok munkám volt egyszerre és ez a háttérbe szorult. Úgy gondoltam, hogy a műsorvezetésnél nincs fontosabb, úgyhogy ezek a fellángolások időről időre előjöttek és elmúltak.

Mindig a műsorvezetés volt az első Fotó: Marton Szilvia - Origo

Van benned űr, ha épp nem vagy képernyőn?

Egyre kevésbé. Régen volt bennem ilyen, és

Tavaly volt az első nagyobb szünetem, korábban végig volt műsorom, akár egyszerre több is. Már úgy látom, hogy bőven elég, ha évente van egy-két képernyős munkám, az is sokkal melósabb annál, mint sokan hiszik. Nem csak annyi a dolgom, hogy a kamera előtt állok, van a háttérben sok más, és egyre jobban szeretek beleszólni abba, hogy mi áll jól nekem.

A Hagyjál főzni!-t rád szabták, vagy volt casting?

Nem volt casting, rögtön nekem gondolták, ezzel keresett meg az RTL. A Hagyjál főzni! nagyon szerethető formátum, és ahhoz képest, hogy kábelen megy, szép nézettséggel, jóval a csatornaátlag felett fut.

Kielégít, hogy egy kisebb csatornán vezetsz műsort?

Maga a formátum teljesen, ez az egyik kedvenc formátumom, a visszajelzések alapján szeretnek benne az emberek. Egyre jobban szeretek olyan műsort csinálni, amiben teljesen önmagamat adhatom. Sok olyan munkám volt az elmúlt években, amire azt mondtam, hogy jól van, csináljuk, közben meg arra gondoltam, hogy nem illik hozzám, és nem is voltam olyan jó benne.

A Hagyjál főzni! nagyon illik hozzám, örülnék, ha a formátum minél több emberhez eljutna.

Egyre jobban szeret olyan műsort csinálni, amiben önmagát adhatja Fotó: Marton Szilvia - Origo

Megpróbáltak átcsábítani a TV2-höz?

Próbáltak.

Rögtön nemet mondtál?

Már a vivás időkben is akartak vinni, nemrég is akartak. Nyilván meghallgatja az ember, hogy mit akarnak, elgondolkodik, és úgy dönt. Sokan mennek át, sokan jönnek el, nagy a mozgás, de nincs ezzel semmi gond.

Mindenfélét írnak az újságok, ki milyen gázsit kap, kiket hagyott cserben, de nem tudni az igazságot. Lehet ezt úgy csinálni, hogy teljesen korrekt és elfogadható legyen. Vannak csábító ajánlatok, jónak tűnő műsorok, magas összegek, de hosszú távon nem az számít, hogy mennyit adnak, hanem hogy milyen szakemberekkel dolgozhatsz együtt, és milyen formátumokon. Az RTL Klubnál profi szakemberek vannak Vidus Gabriellától Kolosi Péteren át Herman Péterig, nincs okom elmenni.

Sorra kaptad a műsorokat, nem igazán volt szüneted. Azért volt küzdés, vagy simán mentek a dolgok?

A simán az túlzás, ebben a szakmában nincs simán. Egyik nap ott vagy, aztán egy másikon már nem vagy ott. Csinálsz egy hülyeséget, és már más áll ott helyetted. Minden mögött odafigyelés, alázat, szorgalom van, és tudni kell azt is, hogy milyen sértődékenyek az emberek ebben a szakmában. Gyorsan ki lehet kerülni ebből a körből, és bizony sokszor olyat is kell vállalni, amit nem szeretnél annyira. De ebben nincs semmi különös, minden más munkahelyen is így van.

Nincs baja azzal, ha valaki csatornát vált Fotó: Marton Szilvia - Origo

A szakmai tudásoddal elégedett vagy, vagy van még mit fejlődnöd?

Mindig van hová fejlődni, de úgy érzem, egyre többet tudok, ahogy érik a személyiségem, úgy érek szakmailag is. Vannak műfajok, amelyekbe bele kell érni, meg kell találni azt, ami leginkább passzol az ember személyiségéhez. Régebben, mikor néztem a képernyősöket, szerettem volna hasonlítani rájuk, olyan akartam lenni, mint ők, de

Egyre inkább úgy látom, hogy egy bizonyos szint felett nincs jobb meg rosszabb, egyszerűen valakinek ez áll jól, valakinek az. Sok műfajban úgy érzem, hogy jó vagyok, más műfajokban meg vannak jobbak nálam. Hiába van egy tök jó formátum meg egy tehetséges műsorvezető, ha nem passzolnak össze. Friderikusz például, akit az egyik legjobb hazai televíziósnak tartok, nem passzolt a Sztárban sztár-ba, az interjúi viszont zseniálisak, minden mondatából lehet tanulni. Sebestyén Balázshoz szerintem nem illett a Got Talent, miközben az egyik legjobb abban, amit például a rádióban művel.

Volt olyan mentorod, segítőd, akitől tudtál tanácsot kérni?

Mindig igényeltem, hogy visszajelzést kapjak azoktól, akiknek adok a véleményére. Zöldfülűként kerültem be ebbe a világba, olyanok közé, akik jól ismerték a szakmát. Mindig kértem visszajelzést, közben jártam tanárhoz, hogy szépen beszéljek, megfelelő legyen a nonverbális kommunikációm, gyakoroltam, hogy kell tartani a mikrofont. Volt bennem tudatosság, hogy egyre jobb legyek. Apró dolgok, de mindent tudni akartam. Mindig jobb akartam lenni, sosem éreztem azt, hogy elégedett vagyok magammal.

Mindig fejlődni akart, sosem volt elégedett magával Fotó: Marton Szilvia - Origo

Mindig ilyen maximalista voltál?

Igen, már a tévés munka előtt is. Mikor pincérként dolgoztam, össze volt írva a noteszembe minden nyelven a köszönéstől a számokon át minden, mert mindenkihez szerettem a saját nyelvén is szólni. Versenyt csináltam, a hónap dolgozója akartam lenni, pörögtem ezerrel.

ezerszer küldök vissza egy videót, hogy minden hang, milliméter és vágás a helyén legyen. Addig megyek, míg minden tökéletes nem lesz.

A magánéletben is így pörögsz, vagy otthon lecsendesedsz?

Változó, időszakaim vannak. Olyan vagyok otthon is, mint a képernyőn, bár a tévében csak egy részemet ismerik meg az emberek. Amit látnak, az a kisujjam negyede, közben meg ott az egész kezem.

Otthon is olyan, mint a képernyőn Fotó: Marton Szilvia - Origo

Zavar, hogy ennyit írnak rólatok, a babáról?

Hízelgő, és jólesik, hogy ennyit foglalkoznak velünk, bár ez sokszor macerás. A negyedét sem vállaljuk el az interjúknak, mert nem szeretnénk, hogy álladóan ez legyen a téma. Úgy érzem, eleget adunk magunkból, a pozitív, kedves cikkek nem zavarnak. Megható, hogy ennyire kedvelik a párosunkat, sokan írnak, drukkolnak nekünk.

Vágytál rá, hogy fiatal apuka legyél?

Azt terveztem, hogy 30 éves korom környékén szeretnék apa lenni, most 29 vagyok, ez összejött. Szeretném, ha a fiamat én taníthatnám meg különböző dolgokra, együtt mehetnénk focizni meg wakeboardozni, és a legjobb barátja is leszek, ha szeretné.

és ne is legyen rozoga öregember mellette. A szüleim értik a világomat, de például a nagyszüleim már nehezebben, és nem azért, mert nem jó a viszonyunk, hanem mert egyszerűen másként gondolkodunk bizonyos dolgokról. Például szó van arról, hogy tejfakasztó bulit szervezek, ők nem értik, miért van erre szükség. Ez most csak egy kis példa volt, de sok ilyen van a generációk között. Nem akarok olyan apa lenni, aki nem érti meg a gyerekét, a gyermeke világát.

A kapcsolatod jó a szüleiddel?

Ők is fiatalok, ötven év közeliek, úgyhogy nálunk ilyen gondok nem voltak. Anyukámmal nagyon szoros a kapcsolatom, ő nevelt fel minket, rá mindig számíthatok, éjjel-nappal ott van, ha kell. Apukám a saját családjával lakik, külön életünk van, de vele is nagyon jóban vagyunk.

Izgultok már a baba érkezése miatt?

Nem izgulunk, inkább csak szeretnénk, hogy legyen már itt. Imádom, annyira várom már.

Sokáig éltél Németországban, gondoltál rá, hogy valamikor visszamész?

Nagyon vonz a külföldi élet, nem feltétlenül Németország. Sokszor téma nálunk, hogy elmennénk külföldre, ez attól függ, hogy merre tart majd az életünk, Adél is szívesen jönne. Nyitottak vagyunk, én Németországban éltem sokat, és örökre hálás leszek anyukámnak, amiért perfektül tudok németül és magyarul. Amint a fiam elkezd beszélni, megtanítom neki a németet is, mert ez olyan kincs, amit a kezébe adhatok, nem szeretném tőle elvenni.

Mindig fiatalon szeretett volna apa lenni Fotó: Marton Szilvia - Origo

Közös munkában nem gondolkodtok?

Engem is nagyon érdekel a zene, a színészkedés, úgyhogy tervben van közös est Adéllal. Dolgozunk ezen, ötleteket gyűjtünk, stábot keresünk, rendezővel tárgyalunk, elkezdődött valami, de konkrétumok még nincsenek igazán, akkor állunk neki, ha nagyobb lesz a fiunk. Örülnék, ha ez összejönne, mivel nagyon szeretem a kihívásokat. Ezért szerettem a Szombat esti láz-at és a Vacsoracsatá-t, ezekből jobban megismerhető az ember, mint mikor levezényel egy műsort.

Hasonlít rád a kép, ami kialakult rólad az emberekben?

Az emberekben kialakult rólam egy kép: sokat csajoztam, buliztam. Mostanra sokat változtam, már más dolgok a fontosak számomra, szeretném, ha ezt az arcomat is megismernék az emberek. Egy-egy személyes találkozás után sokan megjegyzik, hogy másnak gondoltak.

De nem tudsz mindenkivel leülni.

Nem tudok, és már nem is akarok mindenkit meggyőzni. Nem érdekel, ha valaki hülye, vagy máshogy jár az agya. Ha én ezt gondolom, a másik meg azt, akkor nem próbálom elmagyarázni neki, hogy miért nincs igaza. Nem vagyok semleges, el kellett fogadnom, hogy nem kedvel mindenki. Régebben sokat foglalkoztatott, hogy miért olyan gonoszak a kommentelők, miért szólnak be, ma már nem érdekelnek. Nem vitatkozom, nem győzködök senkit. A kritikákat meghallgatom, a beszólásokat nem fogadom el.

Már nem akarok mindenki kedvence lenni. Látom, hogy kevés olyan ember van ebben az országban, akit mindenki kedvel, egy kezemben meg tudom számolni, hány ilyen van. Számomra a kommentelők nem léteznek, elolvasom a rólam szóló cikket, de nem görgetek tovább. Az a kedvencem, mikor valaki azt írja egy posztom vagy egy cikk alá, hogy ez meg kit érdekel. Téged, aki követed a bejegyzéseimet, és téged, aki most ezt olvasod. Aki ennyit ír majd megint, azzal biztosan nem ülnék le sehova, úgysem lenne összesen két értelmes gondolata.