Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Eurovíziós Dalfesztivál az európai tévétörténet egyik legrégebbi műsora, szerepelt itt az ABBA, Celine Dion, Cliff Richard és Julio Iglesias is. 1956-ban rajtolt, de abban az évben mi magyarok egészen mással voltunk elfoglalva, nem azzal, hogy táncdalokkal vagy nagy ívű balladákkal produkáljuk magunkat.
Az 1950 februárjában, 23 szervezet által Devonban megalakított European Broadcasting Union (EBU, Európai Műsorsugárzók Uniója) ötlete volt a fesztivál. Előszele volt már, 1954-ben Montreux-ből már adtak zenés műsort.
Hogy mennyire régen volt ez, tegyük mellé, hogy itthon 1956-ig nem is lehetett tévékészüléket kapni, de ha lehetett is volna, legfeljebb arra szolgált volna (igen drágán), hogy virágvázát tartsanak rajta, ugyanis nem volt semmiféle adás. 1957. május 1-jén startolt a Magyar Rádió és Televízió műsoradása hivatalosan, előtte próbaadások mentek, heti kétszer. Október 23-a keddre esett, aznap az adás elmaradt.
De vissza az EBU-hoz, amely 1955-ben, Monacóban vetette fel, hogy kellene egy összeurópai show, olyan, amit egyszerre közvetít minden ország állami televíziója. A San Remó-i fesztivál adta az ötletet, azt 1951-ben rendezték meg először, és mivel műholdas közvetítés akkoriban nem létezett, földi sugárzással kellett megoldani a közvetítést. Az első Eurovíziós Dalversenyt mindössze hét országban láthatták, a németek, belgák, franciák, britek, olaszok, hollandok és svájciak küldtek versenyzőt.
Az elsőt a svájci Luganóban rendezték, Lohengrin Filipello vezette, 1 óra 40 percig tartott, minden országból 2-2 előadó érkezett.
A Refrain című dallal hazai versenyző nyert, Lys Assia,
és érdekes, hogy a műsor honlapja szerint 13 második helyezett lett, azaz nem akartak sorrendet kialakítani a széplelkű dalnokok között, hogy ne legyen sértődés, és mindenki úgy érezze, hogy csak picivel csúszott le a trónról. Akkoriban még nem kellett 3 és fél percbe beférni, viszont egy 24 tagú zenekar kísérte a fellépőket. És arra is mérget vehetünk, hogy '56-ban még nem indult Conchita Wurst-szerű szakállas nő, sem mentálisan sérült, Down-kóros finn punkok, mint tavaly vagy idén.
Az elsőn csak szólisták indulhattak, nem is voltak együttesek sokáig, csak a hetvenes években törölték el ezt a tiltást. Az első show-ból még senki nem csinált poént, mint egy-két éve az oroszok, amikor idős nénikéket küldtek, vagy a szörnyekkel érkező finnek 2006-ban: a Lordi akkor annyira meghökkentően jópofa volt, hogy meg is nyerte a versenyt. Az első Eurovízión amúgy még indulni akart Ausztria, Dánia és az Egyesült Királyság is, de annyit piszmogtak a döntéshozók, hogy lekésték a nevezést, így csak 1957-ben tűntek fel a mezőnyben.
A Lordi a show után felkapott lett
A második dalversenyt a németek, a harmadikat a hollandok, a negyediket a franciák rendezték, majd tíz év alatt London háromszor is házigazda volt. Olyan városok szálltak be később a rendezésbe, mint Nápoly, Dublin, Nápoly, sőt 1979-ben Jeruzsálem. A kétezres években házigazda volt Tallinn, Riga, Isztambul, Baku, mi viszont nem nyertünk, így nem is lehettünk rendezők. Turizmusban persze pluszbevétel, ország PR-ban nyilvánvalóan jól jön, de amúgy drága egy ilyet megszervezni, kész ráfizetés, nem is véletlen, hogy pár éve a spanyol közmédia vezetői úgy engedték el az indulójukat, hogy sikeres szereplést kívántak neki – de győzelmet semmiképp!
Az Európai Műsorsugárzók Uniójának a Magyar Televízió csak 1993-ban vált a tagjává, 1994-ben csatlakozott a versenyhez. Rögtön az első alkalommal Friderika a negyedik helyig repült, igaz, akkor kevesebb ország indult, mint tavaly, amikor Kállay-Saunders vitézkedett.
Szigeti Csaba és Charlie nem találkozott túláradó, mindent elsöprő szeretettel, előbbi 22., utóbbi 23. lett, biztos került jég abba a dupla whiskybe aznap este, de nem öröm, hanem bánat következtében.
1998 és 2005 közt egyáltalán nem indultunk, majd jött a NOX és Rúzsa Magdi, tisztes eredménnyel. Utána Csézy mindössze hat pontot gereblyézett össze, majd Ádok Zoli sem jutott be a döntőbe pörgős eurodance-számával.
A sanyarú évek után feltámadt a magyar,
2011 óta mindig túljut az elődöntőn az indulónk. Wolf Kati slágere állítólag meleghimnusz lett pár bárban, diszkóban, a Compact Disco után pedig egy igen különös produkció jött, ByeAlex a Kedvesemmel, ami épp a 10. helyre volt jó.
2014-ben közel volt Magyarország ahhoz, hogy nyerjen, hiszen Kállay-Saunders András Runnin' című dala olyan szépen szerepelt, hogy a döntőben, a végső szavazatszámlálásnál pár pillanatra még az élen állt, utána csúszott le csak az ötödik helyre – ami nem mellesleg kiváló eredmény, még egy nyálkás lassú dalokkal és feledhető popnótákkal teli mezőnyben is.
Rendre feltámad itthon a vita az eurovíziós versengés idején, hogy minek költ erre pénzt az MTVA, minek indítunk újabb popsztárokat, amikor úgyis népszerűtlenek vagyunk külföldön, a magyarokat különutas, kötekedő, hepciáskodó népnek tartják, és nem szavaznak ránk úgysem. Ez a tézis - miszerint rossz hírünk van az európai sajtóban, ezért nem voksolnak ránk – 2013-ban és 2014-ben is megdőlt, és kiderült, ha valamerre (bármerre) kilóg a magyar produkció az átlagból, már ott a tízben, a bő 40 indulóból.
Egyszerűen arról van szó, hogy egy átlagos máltai, ír vagy portugál nem olvas napi szinten külpolitikát hosszú órákon át, de magyar híreket aztán biztosan sem, így országunk neve hallatán nem az EU-val való konfliktusok ugranak be neki.
Ugyancsak gyakran elhangzik, hogy érdekcsoportok, régiós összetartások miatt nem nyerhet olyan, aki kívülálló.
Valóban megfigyelhető, hogy szívesen voksolnak egymásra
a skandinávok, a volt szovjet tagköztársaságok, az egykori Jugoszláviát alkotó országok, sőt a dél-európaiak között is lehetne találni ilyen trendet.
Az viszont téves gondolat, hogy majd komplett Felvidék, Erdély, Vajdaság vagy Kárpátalja a magyar versenyzőt támogatja majd. Eddig összesen nyolcszor kapuk meg a maximális 12 pontot: 1994-ben Finnországtól, Írországtól, Lengyelországtól és Svédországtól, 2007-ben Szerbiától, 2011-ben Finnországtól, 2013-ban Németországtól és 2014-ben Montenegrótól, tehát Ukrajnától, Szlovákiától vagy Romániától még nem.
Összesített pontszám alapján azonban küldi az SMS-t vígan az erdélyi ember is,
hiszen Finnország után Románia a magyar próbálkozó erős támogatója, de ebből a szempontból sincs a tízben Szlovákia, pedig nyolcszor indultak.
Boggie dala az első elődöntőből
A komolyabb, befutott zenészek által lenézett, színes, vásári vigadalomnak, tarkabarka, üres show-nak tartott fesztiválon nyilván számít az országok közötti rokonszenv, összeesküvés-elméleteket tehát lehet gyártani. De mint bebizonyosodott, ha valaki bármivel kitűnik az átlagból, már jobb esélyekkel indul, mint a szélgéppel küzdő, drámai lassút éneklő Céline Dion-imitátorok, amelyekből láthatóan nem tud kifogyni a fesztivál. Szerencsére Boggie nem ilyen, bár vígan pogózni tőle sem lesz kedvünk.
