A Tévémaci nincs itt, de szelfizhetünk vele
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Idén januárban újult meg a Rádió- és Televíziótörténeti Kiállítóhely, amely így már modern technológiával megtámogatva, interaktív módon nyújt információkat a magyar közmédia több mint 130 évéről, az MTI 1881-es megalakulásától kezdve. A régi rádió- és tévékészülékek mellett hang- és képanyagokat is kapunk, mini rádiójátékot rendezhetünk, Moog szintetizátorral szórakozhatunk, és a virtuális Tévémacival is készíthetünk szelfit, ha úgy tartja kedvünk.
Rengetegszer sétáltam már el a Magyar Rádió épületei és a Múzeumkert között, eddig azonban fel sem tűnt, hogy a Bródy Sándor utca és a Márványterem közti részen be lehet jutni egy kiállítótérbe is. Pedig itt található a Rádió- és Televíziótörténeti Kiállítóhely, amely azonban jelenlegi formáját idén januárban nyerte el, így még csak tervek vannak arra, hogy a homlokzaton mivel hívják fel az arra járók figyelmét – tudom meg a kiállítóhely vezetőjétől, Fazekas Ágnestől.
Mindenesetre már most is megéri betérni, akár egy hétvégi családi program keretében is. Az idősebbek nosztalgiázhatnak kicsit, a fiatalabbak pedig rácsodálkozhatnak a régi eszközökre, miközben rengeteg plusz élményt is kapnak, azon túl, hogy megtudják, hogyan nézett ki egy rádió a húszas években, vagy egy televízió az ötvenesekben.
Tablettel kapunk plusz információkat
Mindenki kap ugyanis egy tabletet a látogatás idejére, azon keresztül jut információkhoz a kiállítási tárgyakról, a mellettük elhelyezett QR-kódot leolvasva. Ez persze nemcsak a sokak számára unalmas történeti leírásokat tartalmazza, de vonatkozó hang- és képanyagokat is, például egy rádióközvetítést az 1936-os berlini olimpiáról vagy épp Szent-Györgyi Albert beszédét a Nobel-díj átvételekor. Az első tévékészülékeknél a Magyar Televízió kísérleti adásaiba pillanthatunk bele, a hatvanas, hetvenes évek rádióihoz érve pedig meghallgathatjuk a Táskarádió című slágert is.
Egy applikáció segítségével egy Orion 881-es rádió rádió belsejében is barangolhatunk, amit nemcsak a műszaki érdeklődésű látogatók élvezhetnek, ahogyan a Moog analóg szintetizátor megszólaltatását sem csak a zenészeknek találták ki. Egy Viking tévén a Szeszélyes évszakok és a Nulladik típusú találkozások főcíme forog, még a készülék saját képcsövével, így akik csak az LCD-t ismerik, azok számára is kiderül, hogy milyen volt akkoriban a képminőség: mai szemmel színidegen, szemcsés és idegesítően vibráló.
Működik a múltidézés
Működik tehát az utazás, a múltidézés, azzal együtt, hogy mindegyik generáció más szinten, más kornál tud bekapcsolódni. Van persze olyan időszak is, amely a ma élők közül már senkinek sem lehet ismerős, hiszen a kiállítás a Magyar Távirati Iroda megalakulásával, az 1880-as évekkel kezdődik.
Fazekas Ágnes elmeséli, hogy vannak olyan kiállítási tárgyak, amelyeket az átlagosnál nehezebb volt beszerezni – ilyen például az 1890-es években alkalmazott telefonhírmondó, amelynek segítségével az utcán elhelyezett készülékekkel hallgathatták a híreket az érdeklődők. A jelenleg kiállított darabot végül egy műgyűjtő ajánlotta fel, de más adományok is érkeznek: Sokol rádióból egy egész halom van már, nemcsak annyi, amennyit a látogatók láthatnak.
Játszhatunk a hangokkal is
Az 1990-es évek után a különféle technikai eszközök helyett már csak fotók szerepelnek, a konkrét kiállításon kívül is van még azonban, ami kiszolgálja a látogatókat. Egy „Esti mese” feliratú falrésznél, ha a tabletet abba az irányba tartjuk, feltűnik a szemünk előtt a Tévémaci vagy éppen Süsü, attól függően, hogy melyiket választjuk. A figurával, hiába virtuális, szelfit is készíthetünk, amelyet aztán elküldhetünk magunknak e-mailben.
Ez persze inkább a gyerekek örömét szolgálja, mint ahogy a digitális tanterem is, ahol rendhagyó irodalom- és történelemórákat tarthatnak az iskolák. A vetítőterem, illetve az itt kialakított rádió- és tévéstúdió azonban már a felnőtteknek is érdekes lehet, a rádióstúdióban például ki lehet próbálni a különféle hangot, ajtónyikorgást, szélzúgást és hasonlókat imitáló eszközöket. Fazekas Ágnes megemlíti, hogy az első látogató éppen egy vak kislány volt a nagyapjával, nála jobban senki nem élvezhette volna a terem kínálta lehetőségeket.
A tévéstúdió jelenleg nem látogatható, hamarosan azonban áthordják ide a Duna TV híradójának díszletét, miután a hírműsorok a nemzeti főadóvá váló csatornáról átkerülnek az M1-re. Valóban médiatörténeti pillanatnak vagyunk tehát tanúi, hisz a jelenünkből lesz lassan az a múlt, amelynek már kiállítótérben a helye.