Onedin, Derrick vagy a Ewingok bizsergetik meg jobban? A hetvenes évek legjobb főcímei

Charlie angyalai
Vágólapra másolva!
Sokak gyerekkora, másoknak egy különös retrókorszak, amelyben hétfőnként nem volt adás, de ha épp amerikai, angol vagy német sorozat ment, akkor a fél ország ott ücsörgött a készülék előtt. Főcímek, amelyek láttán izgalom fogott el minket, zenék, amelyek első taktusából tudjuk, mi következik. Önnek melyik volt a kedvence? Első rész, a hetvenes évek.
Vágólapra másolva!

Többhetes szavazós játék indul az Origón, évtizedes bontásban gyűjtjük össze a legemlékezetesebb tévésorozatok főcímeit, hogy a legvégén összecsapjanak a legjobbak, és kiderüljön, melyikre emlékeznek legszívesebben az olvasók. Mivel sok sorozat átnyúlt évtizedfordulókon, illetve a magyar és az amerikai vetítés dátuma sem egyezett soha, a rendezési szempont az első rész amerikai bemutatója volt: így került például a Dallas vagy a Gyökerek a hetvenes évekbe, hiába adták itthon jókora késéssel. Önnek melyik volt a kedvenc főcíme? Nézze meg a mezőnyt, és a szavazzon a cikk alján!

Charlie angyalai

1976 és 1981 közt futott eredetileg, és komolyan el lehetett vitatkozni azon, hogy ki a jobb nő a sorozatban. Az első évadban Farrah Fawcett, Kate Jackson és Jaclyn Smith szerepelt, utóbbi volt az egyetlen, aki mind a 110 részben játszott David Doyle (azaz Bosley) mellett. A sorozat itthon is roppant kedvelt volt később, már a nyolcvanas években, még később mozifilmet is készítettek belőle. 2011-ben, a nagy remake-lázban megpróbálták feltámasztani a sorozatot, de hiába volt jó elnézni Annie Ilonzeh, Minka Kelly és Rachael Taylor testét, a nézettség gyatra volt, az IMDb-n csak 4,7-re pontozták a sorozatot, úgyhogy gyorsan jött a kasza. De nézzük helyette az eredeti főcímet:


Dallas

A legendássá lett sorozat 1978-ban indult, így került ebbe a csoportba, noha a magyarokhoz a kilencvenes években jutott el. A Dallast zenéjét alighanem mindenki hallotta már, aki nem egy búvárharangban töltött egy egész évtizedet.


San Francisco utcáin

Még egy olyan sorozat, amelynek a zenéjét jó eséllyel felismeri minden harminc fölötti magyar. Michael Douglas nagyon fiatal volt benne, ami nem csoda, hiszen 1972 és 1977 között forgatták.


A farm, ahol élünk

Melissa Gilbert és Michael Landon főszereplésével 1974 és 1984 közt ment az USA-ban, itthon természetesen jókora csúszással. A leghelyesebb benne a kis Lindsay-Sydney, aki nagyot huppan, miközben a kamera felé szalad.


Petrocelli

Már a főcímből is kiderül, hogy a címszereplő nem nagyon szeret parkolóórába pénzt hajigálni, a csókolózás viszont nagyon jól megy neki. A sorozat 1974-ben rajtolt, az USA-ban mindössze két évadot kapott, nem is volt siker, itthon viszont annál inkább szerették a nézők.


Alfa Holdbázis

1975-ben, amikor az eredeti sorozat forgott, úgy hitték, hogy az ezredfordulóra lesz már űrbázis a Holdon, pedig erre még ebben az évtizedben sincs esély. Koenig kapitány és legénységének kalandjai összesen 48 epizódot éltek meg 1975 és 1977 közt. A Filmmúzeum jó pár éve adta a sorozatot, Mayával együtt, akit Catherine Schell alakít: a színésznő Budapesten született 1944-ben, Catherine édesanyját Teleki Katalinnak hívták, az édesapja, báró Schell Bauschlott Pál neves diplomata volt (a család 1948-ban emigrált Bécsbe, majd néhány évvel később Amerikába). A zene drámai, a pizsamás alakok meg inkább viccesek.


Onedin család

Az Onedin család nyolc évad, évadonként 9 és 15 epizóddal, pontosan 91 darab, 50 perces rész – aki tévézett a hetvenes-nyolcvanas években, biztosan belefutott a barkós hajósba. A sorozatról egy éve írtunk bővebben, akkor hunyt el 81 éves korában egy londoni hospice-házban Peter Gilmore, szerepe szerint egy kereskedelmi hajózási társaságot felépítő vállalkozó, aki az 1860-as években próbált fennmaradni családjával. A sorozat eredetileg 1971 és 1980 közt futott a BBC-n.


Nem kell mindig kaviár

A német sorozat 1977-es, Siegfried Rauch játszotta Thomas Lievent. Árpa Attila pedig még a szállóigét, a "Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem"-et is innen kölcsönözte, kissé átírva. Mindössze 13 rész készült belőle, de sokan emlékezhetnek rá.


Minden lében két kanál

1971-ben és 1972-ben ment az USA-ban, itthon jóval később, The Persuaders volt az eredeti cím. Tony Curtis volt Danny Wilde, Roger Moore pedig Lord Brett Sinclair, a szereposztással tehát nem volt probléma. Csak ők ketten szerepeltek mind a 24 részben. Még egy zseniálisan megszerkesztett főcím, élettörténettel, drámai zenével.


Derrick

Horst Tappert 2008-ban hunyt el, tavaly pedig az derült ki róla, hogy fiatalon a Waffen-SS tagja volt. Az ötvenes évek végétől lett igazán népszerű az NSZK-ban, természetesen a tévé hozta meg neki az igazi ismertséget. Számos tévéfilmben és sorozatban játszott, de Derrick immár kultikus figurája köthető hozzá leginkább. A szerepet 1974 és 1998 közt játszotta, több nemzetközi díjat bezsebelve. 1986 és 1997 között rendezett is, 11 epizódot alakított kedvére. Jellemző a sorozat sikerére itthon, hogy még vicc is született róla. (Harry, hol vannak a táskák? – A szemed alatt, Stephan.) Mivel a főcíme kurta volt, az alábbi videót tettük be, ahol legalább a zene végighallgatható.


A tavasz tizenhét pillanata

Az egyik legismertebb és legnépszerűbb szovjet sorozat volt itthon: a Filmmúzeum fennállásának első hat éve alatt ez volt a nézők által legtöbbször kért műsor. A kilencvenes években egy közvélemény-kutatáson az is kiderült, hogy az oroszok többsége az összes fiktív hős közül a főszereplőt, Stirlitzet látná legszívesebben az elnöki székben. Ebből is látszik, hogy a II. világháborúban Németországban szolgáló kém amolyan népi hőssé vált a szovjetek szemében, és varázsát a rendszerváltás után sem veszítette el. A sorozatot egyébként a KGB rendelte meg, a nácik ábrázolása mégis eltér a korábbi sémáktól: A tavasz tizenhét pillanata nem együgyű alakoknak, hanem nagyon is ravasz katonáknak mutatja őket, ám Stirlitz még az ő eszükön is túljár – olyannyira, hogy a fegyverét mindössze egyszer kell használnia. Szép zene, szürke kép alább:


Az angyal

Bizonyára sokan emlékeznek még Simon Templarra, más néven Az Angyal-ra, aki sármos kalandorként bármilyen kilátástalannak tűnő helyzetet megold. Az izgalmas kémtörténetek eredetileg 1962 és 1969 között futottak a képernyőn, úgyhogy túlkorosként vitézkedik a hetvenes évek ligájában (csak azért, mert innen indul cikksorozatunk). A több mint negyven éve felvett kalandok ma is izgalmasak, vagy ha mégsem, hát a nosztalgiázás miatt érdemes őket újranézni. A főszerepet alakító Roger Moore hihetetlenül lazán hozza a figurát, ami – már csak a karakterek hasonlósága miatt is – jó bemelegítés volt neki a későbbi James Bond-filmekhez.


Kojak

1973 és 1978 közt ment az USA-ban, itthon valamivel később, de ugyanolyan sikerrel, majd 1985-től több tévéfilm készült a karakterrel. A címszereplő Telly Savalas tudott élni: 1973-ban, a Kojak forgatásakor ideiglenesen beköltözött a Sheraton Universal Hotel harmadik emeleti lakosztályába napi 200 dollárért. Úgy találta, hogy sok macera a saját lakás fenntartása, a hotelben mindennel ellátják, így húsz évig bérelt ott szobát. Hosszabban itt és itt írtunk róla.


Szerelemhajó

A főcím hangulatában olyan, mint egy Bud Spencer-film eleje. A sorozat, amelyet több hazai csatorna is vetített, 1977 és 1986 közt forgott, a kalandok mellett főleg a szerelmen volt a hangsúly: nemcsak az utasok jöttek össze és szakítottak, hanem a hajó személyzete is többször keveredett flörtbe. A producer Aaron Spelling volt, a kapitányt Gavin MacLeod, lányát Jill Whelan, a dokit Bernie Kopell alakította, a vendégek közt pedig feltűnt több száz színész, köztük például Patrick Duffy, akit a hazai közönség a Dallas Bobbyjaként ismert meg. A hajót 2012-ben 3,3 millió dollárért vette meg egy török bontóipari vállalat, ipari hulladéknak.


Gyökerek

1977-es sorozatról van szó, itthon is futott, szerették a tévézők, még gyerekviccek is születtek róla. (A Dunán úszik egy vajas kenyér, mi van ráírva? Kente Kunta Kinte.) A sztori szerint a fiatal afrikait 1767-ben elkapják, embertelen körülmények közepette Amerikába viszik, rabszolgasorba kényszerítik, de ő végig lázong, ellenáll. Hősies kitartásának története apáról fiúra szállt, generációk adták át egymásnak, míg eljutott egy Tennessee-ben élő kisfiúhoz, Alex Haleyhez. Kunta Kinte és leszármazottai történetének megírásával Haley Pulitzer-díjat nyert.


Hazárd megye lordjai

1979-ben rajtolt az USA-ban. A Duke fiúk voltak a főszereplők, Bo (John Schneider) és Luke Duke (Tom Wopat) a képzeletbeli, georgiai Hazzard County lakói, akik csábos unokatestvérükkel, Daisyvel (Catherine Bach) és az öreg nagybácsival, Jesse-vel (Denver Pyle) rendre túljártak a helyi zsaruk és gazfickók eszén. Az autóőrültek is szerették, minden epizódban volt üldözés, repkedtek a kocsik, mint a pofonok.


Egy úr az űrből

Robin Williams és Pam Dawber a The Crazy Ones szériában találkoztak legutóbb, de a párost az Egy úr az űrből című sorozatból (eredeti címén Mork & Mindy) ismerte és szerette meg a világ. 1978 és 1982 közt ment az USA-ban, itthon valamivel később. A sorozatban Robin Williams karaktere, Mork egy űrlény, aki a földi életet tanulmányozza, miközben a Pam Dawber alakította Mindy McConnell-lel él együtt.


Meghökkentő mesék

1979-ben indult, hozzánk a nyolcvanas években jutott el. 112 rész, kilenc évad készült belőle, úgyhogy Nagy-Britanniában is jól nézték, ami nem is csoda, mert Roald Dahl remek írásai minden egyes különálló sztori végére egy nem várt fordulatot, lenyűgöző csavart tartogattak. Az ötletadónak azonban nem minden részhez volt köze, a második évadban például négy történetet már mások írtak. A sorozatnak 1988-ban lett vége, akkor már a kritika is kikezdte, mondván, hanyatlik a színvonal.


Ha kihagytunk egy nagy klasszikust, azt indítjuk jövő héten a 80-as mezőnyben. Ha van ötlete, írja meg ide! Most pedig szavazzon!