Tegnap az egyik kereskedelmi tévécsatorna leadta egy három évvel ezelőtt forgatott német akciósorozat, a Mindent bele, angyalok! első részét. Láttunk már ilyet, így a hazai bemutató is ráért volna még vagy három évet, ha már eddig vártunk.
Az epizód vége felé, a vasárnapi sziesztából álmos szemmel felpillantó, a készülék felé bambán bámuló tévénéző olyan öt percet foghatott ki, ami egy riasztó, kellemetlen, lőporos atmoszférát varázsolt rögvest a korábban békés, meghitt hangulatú hálószobájába. Egy mezőn álló ház árnyékában két férfi fenyegette egymást pisztollyal, miközben kicsivel odébb két-három igen dekoratív nő tette ugyanezt pár férfival: gyakorlatilag mindenkinek volt fegyver a kezében, amelyet rendre arra használt, hogy mihamarabb az ellenség fejéhez szegezze. Persze a feszültség nem nőhetett tovább, hamar kitört némi lövöldözés, majd - egészen váratlanul - feltűnt egy osztagnyi, morózus arcú, elszántnak tűnő katona, akik a bozótból lövöldöztek géppisztollyal. Mindez nem Csecsenföldön, hanem valahol Hamburg környékén. A sorozat a kocsi falán koppant, izgalmas ábrát dekorálván rá, majd jött az obligát autós üldözés, melynek végén a sereg egyik harci járműve karambolozott egy civil autóval.
A film elején a kilátástalan anyagi helyzetben lévő Micha betört egy bankba, ahol túszul ejtette a bank igazgatónőjét, Franziskát: eztán a fegyver gyakrabban dördült, mint Bagdad külvárosaiban. A 2002-es német sorozat, melynek első részét láthatták tegnap a tévézők, a Charlie angyalai című klasszikus germán feldolgozása. Három szerfelett csinos és talpraesett nő - egy fekete, egy vörös és egy szőke, hogy mindenki megtalálja a maga típusát - üldöz elkeseredett gonosztevőket, dinamikus pisztolylóbálás közepette. A szereplők közül a szőke Lenát alakító Eva Habermann bír jelentősebb tévés múlttal, több sorozatban szerepelt, de feltűnt például a 2005-ben forgatott A Klinika - Húsz év múlva című filmben is.
Vasárnap délután fél négykor a képernyő alsó sarkában tizenkettes szám figyelmeztette a nézőket, hogy túlzott erőszak látható a képernyőn, de vélhetően kevés szülő ül le ilyenkor a kisiskolás vagy óvodás gyerek mellé azzal, hogy fiam, a műsor megtekintése 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott, úgyhogy elmagyarázom, miért lő folyton a néni, miért kötözi ki őt később egy gáztartályhoz az a csúnya, borostás bácsi. Ha ezután az egészen kicsi, beszélni éppen tanuló gyerek vízipisztollyal fenyegetve azzal támad a társára a homokozóban, hogy "dizzs, dizzs, meghajtáj!", a nagyobbak meg műanyag géppisztollyal szaladgálnak a hinta körül, "Kinyírlak, te szemét!" kiáltásokat hallatva, akkor legalább tudjuk, hogy nem a hintaszékben némán kötögető, általában valami jó kis befőtt elkészítésén töprengő nagyi az, ki merő rosszindulatból - amint a szülő kilép a lakásból - ilyesmire tanítja az unokát.