Az első Halo Wars 2009 februárjában jelent meg Xbox 360-ra, és egy csapásra elhessegette azt a tévhitet, miszerint valós idejű stratégiát csak billentyűzet és egér használatával lehet játszani.
A PC-n hatalmas sikert arató Age of Empires-sorozattal nevet szerző Ensemble Studios a Microsoft megbízásából készítette el a játékot, ami egyrészt bizonyította, hogy konzolra is lehet jól irányítható RTS-t készíteni, másrészt kitágította az Xbox-exkluzív Halo-játéksorozat világát. Nem egy szuperkatonát kellett belső nézetből irányítani, hanem bázisépítéssel, termeléssel és mindenféle egységeket kommandírozva kellett győzedelmeskednünk az ellenfél felett.
A folytatásra közel egy évtizedet kellett várni, de még úgy is megérte, hogy nem az Ensemble műhelyében készült a második rész. A kormányrudat ezúttal az újabb Halo-játékokat gondozó 343 Industries és a Total War-játékokkal hatalmas rajongótábort szerző Creative Assembly vette kézbe, és egy olyan stratégiajátékot készítettek, ami nagyszerűen idézi meg az RTS-ek aranykorát.
A Halo Wars 2 az első rész közvetlen folytatása, az ott megismert szereplőkkel, de 28 év után vesszük fel újra a fonalat. Ezt az időt a Spirit of Fire névre keresztelt űrhajó legénysége hibernálva töltötte, így átaludták a Halo-játékokból ismert háború végét, sőt még a Halo 5: Guardians eseményeit is.
Békességről persze szó sincs, a hajót egy segélyhívás szólítja egy ismeretlen bolygóra, ahol hőseink egy egészen új ellenségbe botlanak, a Banished nevű agresszív szövetségbe, ami az egykori rettegett ellenlábas, a Covenant szakadár tagjaiból áll. A konfrontáció elkerülhetetlen, és nekünk
tizenkét küldetésen keresztül kell helyt állnunk az egész univerzumot fenyegető idegenek ellen.
A sztori ugyan egy picit izzadságszagú, érződik, hogy az íróknak küzdelmes volt előrántani egy újabb fenyegetést, ami beleillik a Halo-kánonba, de szerencsére egy stratégiai játék esetében nem a történeten múlik a siker. Az viszont mindenképpen dicséretes, hogy a pályák közti átvezető videók hozzák a Halo-játékoktól megszokott kiváló minőséget, és a karakterek még a töltelék szerepük ellenére is kifejezetten szimpatikusak.
Habár a Halo Wars mellett akadtak még olyan programok (Red Alert 3, Supreme Commander 2), amik igyekeztek konzolon is meghonosítani a stratégiai játékok műfaját, végül nem lett trend a próbálkozásból, így
a zsáner konzolos rajongói összetehetik a két kezüket, hogy a Microsoft látott fantáziát a folytatásban.
A hasonló játékok hiánya ugyanakkor jót tett a Halo Wars 2-nek, hiszen fanyalgás helyett jól eső nosztalgiával vesszük tudomásul, hogy a 343 Industries és a Creative Assembly játéka pont azt nyújtja, amit a kilencvenes években, és a kétezres évek elején imádtunk az akkor épp aranykorát élő műfajban.
A ránk váró tucatnyi küldetés során jó pár alkalommal lesz olyan, mikor dominanciát kell kiépítenünk a pályán, azaz kezdésnek kapunk pár egységet, majd bázisépítéssel kell olyan méretű sereget összehoznunk, amivel hatékonyan szállhatunk szembe az ellenfelekkel.
A küldetéseink során kétféle nyersanyag gyűjthető, ezekből húzhatjuk fel az épületeket és gyárthatjuk le az egységeket, akárcsak a régi szép időkben. A ránk váró térképeken akár több bázis is létesíthető, és az egyes részegységek (Barracks, Armory, Airpad, Garage stb.) külön-külön tartalmaznak mindenféle fejlesztéseket, amelyekkel erősíthetjük a már meglévő és érkező egységeinket, vagy akár újakat nyithatunk meg.
A harcban részt vevő katonáink fejlődnek, így érdemes vigyázni rájuk, illetve parancsnokként vannak olyan extráink, amelyeket bizonyos időközönként aktiválhatunk a harcmezőn:
gyógyítás, légi támadás, erősítés lekérése, villámgyorsan települő ágyúk és más nyalánkságok.
A kampány során minden téren (épületek, járművek, extrák) folyamatosan válnak elérhetővé az újabb és újabb lehetőségeket, és a változatosságnak jót tesz az is, hogy nemcsak a térképet legyalulós missziók várnak ránk, hanem más klasszikusnak mondható küldetések is.
Lesz, hogy egy kisebb csapattal kell érvényesülnünk, olykor a térkép több pontját kell egyszerre biztosítanunk, nem maradhatott ki a folyamatosan érkező túlerő feltartása sem, sőt időnként még főellenfelekkel is számolnunk kell.
A 12 nagyobb küldetés nehézségtől függően 8-10 óra játékot biztosít, ám a Halo Wars 2 az egyjátékos kampányon túl is tartogat csemegéket. A történet lezárása után az egész hacacárét újrajátszhatjuk kooperatív módban, adott a jó öreg skirmish lehetősége, sőt ha elég keménynek érezzük magunkat, akkor elmerülhetünk az online küzdelmekben, ahol egyszerre akár több játékos is egymásnak eshet.
Többszereplős játékmódból összesen öt van (Versus AI, Rumble, Team Objective, Solo War, Team War), és itt már nemcsak a földi egységekkel léphetünk a hadszíntérre, de a matchmaking sorsolásokat követően akár a Banished lehetőségeit használva is apríthatjuk az ellenfeleket.
És ha ez még mindig nem lenne elég, akkor érdemes egy pillantást vetni a Halo Wars 2 kártyajátékos részére, a Blitzre, ahol kontrollpontokért folyik a harc, viszont az egységeket nem a bázisról kapjuk, hanem kártyalapok felhasználásával hívhatjuk őket a pályára. Ez a mód egészen egyedi ízt kölcsönöz a megszokott csapatok irányításának, és
a megfelelő pakli összeállításával is rengeteget lehet bíbelődni.
Kártyacsomagokat megnyithatunk a kampány teljesítésével, de pluszpakkokat akár a Store-ban is vásárolhatunk. Érdemes viszont észnél lenni, mert a játék ezen részére egészen elképesztő összegeket lehet elszórni. Még úgy is, hogy itt nem a mennyiség számít, hanem az, hogy milyen paklikat álltunk össze, továbbá az sem elhanyagolható tényező, hogy a lapjainkat mennyire sikerült felfejleszteni.
A Blitz (a nevéhez méltóan) gyorsan lezavarható, lendületes meccseket kínál, és természetesen itt is adott a lehetőség, hogy ne csak a gép, de más játékosokkal szemben is összemérjük a lapjaink erejét, illetve a stratégiai kvalitásainkat.
Az Ensemble Studios 2009-ben bebizonyította, hogy igenis lehet stratégiát kontrollerrel játszani, és az új fejlesztők nem hoztak rájuk szégyent a Halo Wars 2-vel. A 343 Industries és a Creative Assembly közös munkája egy lendületes, jól átlátható, gyorsan megtanulható és könnyen irányítható konzolos stratégia, amiben
élvezet gátat szabni az emberiséget és az egész univerzumot veszélyeztető fenyegetésnek.
A csapatok kijelölése és kommandírozása csak egy gombnyomás és pár mozdulat a bal analóg karral, a sereg mozgatása, a sima és extra támadások kiadása szintén egyetlen érintés, és villámgyorsan lehet váltogatni a szétszóródott egységek és a térkép más-más pontjain lévő bázisok között is.
A parancsnoki extrák egy körmenüből villámgyorsan elérhetők és aktiválhatók, és ugyanígy az épületek legyártása, fejlesztése, és a seregünk felduzzasztása is jól átlátható és könnyedén kezelhető. Egy idő után már rá sem kell nézni a kontrollerre, ösztönösen megy majd minden,
teljes egészében a képernyőn zajló háborúra koncentrálhatunk.
A kampány ugyan nem túl hosszú, és kicsit hiányzik, hogy a másik oldal szemszögéből is végigjátszhassuk a történetet, de ugyanakkor kétségtelen, hogy a co-op, a multi és a Blitz így is elég extrát biztosít ahhoz, hogy a 12 misszió összes extra kihívásának teljesítése után is újra elővegyük a játékot.
Ráadásul ezúttal a PC-sek sem maradnak ki a buliból, hiszen a Halo Wars 2 része az Xbox Play Anywhere programnak, azaz ha digitálisan vesszük meg a játékot, akkor az egyaránt elérhető lesz az Xbox One-on és a Windows 10-et futtató számítógépünkön is – utóbbin még azok is játszhatnak vele (akár egérrel és billentyűzettel), akik továbbra is eretnekségnek tartják a kontrollerrel irányított stratégiai játékokat.
A Halo Wars 2 2017. február 21-én jelent meg Xbox One-ra és Windows 10-re. Tesztünket az Xbox One-os verzió alapján készítettük.