[Frissítve] Csak azért is tönkretenné a netet az EU

Rég megbukott ötlettel és automatizált cenzúrával védené a szerzői jogokat.

Az elmúlt hónapokban heves viták folytak az Európai Unió által bevezetni kívánt, internetes szerzői jogi szabályozások körül. Az új szabálycsomag a Digitális Egységes Piac kezdeményezés részét képezi, a célja pedig az, hogy a szerzői jogok érvényesíthetőek legyenek az internet korában: a profitorientált webhelyek ne tudjanak jogdíjfizetés nélkül bevételre szert tenni mások munkájából.

Forrás: Negative Space / Pexels

Az Európai Parlament rengeteg módosítás és vita után a héten elfogadta a törvénycsomag végleges szövegét. Ezzel a csomag nem vált törvénnyé, várhatóan márciusban vagy áprilisban lesz a végleges szavazás, amelyen eldől majd, hogy ténylegesen törvénnyé válik-e a jelenlegi formájában.

Jelentős vitát csak a javaslatcsomag két fejezete váltott ki: az egyik a köznyelvben linkadónak titulált 11-es cikkely, a másik pedig a mémbetiltásként emlegetett 13-as cikkely.

11-es cikkely

A 11-es cikkely lényege, hogy a Google Hírekhez hasonló hírgyűjtő szolgáltatásoknak a jövőben fizetniük kellene a hírportáloktól behúzott tartalmakért. Ez érthető lenne akkor, amennyiben a szolgáltatások komplett cikkeket emelnének át, de nem erről van szó: az érintettek csak nyitóképeket, címeket, továbbá a cikkek bevezető szövegeit jelenítik meg. Amennyiben a netezők el kívánnak olvasni egy cikket, akkor mindenképp be kell tölteniük a hírportálokat.

Forrás: Shutterstock

A linkadó ötlete egyáltalán nem új, egyes kiadók már évek óta próbálnak törvényeket kilobbizni annak érdekében, hogy bevételre tegyenek szert a hírgyűjtő szolgáltatásoktól.

Az EU adatai által is alátámasztott magyarázatuk szerint a hírgyűjtő szolgáltatásokat böngészők az esetek nagy részében csak átsiklanak a címek és a bevezetőszövegek felett, miközben keresik az őket érdeklő tartalmakat. Az érvelés szerint bevételkiesést jelent a kiadóknak, hogy ezt a keresgélést nem a hírportálok saját nyitólapjain folytatják a netezők: így nem látják az ott elhelyezett reklámokat, és nem jelennek meg a híroldalak látogatottsági statisztikáiban sem, ami közvetlen és közvetett módon is anyagi kárt okoz a publikációk számára.

A kiadóknak az elmúlt években Spanyolországban és Németországban már sikerült linkadós törvényeket elfogadtatniuk. Mindkettő totális kudarccal végződött a kiadók számára: Spanyolországban a Google fizetés helyett teljesen leállította a Hírek szolgáltatást, míg a Hírek németországi verziójában csak azok a hírportálok maradhattak, amelyek hozzájárultak a tartalmaik ingyenes behúzásához. A linkadót kilobbizó nagy kiadók persze ellenálltak, azonban a Google Hírekből való kikerülésük drámaian csökkentette a látogatottságukat, így

szégyenszemre kénytelenek voltak ingyen visszakéredzkedni a szolgáltatásba.

Az adó egyszerűen nem működik, a Google Hírekhez hasonló szolgáltatások anyagilag sokkal többet adnak a hírportáloknak, mint amennyit elméletileg elvesznek tőlük. Az EU-s linkadó mögött valójában olyan kiadók állnak, amelyek nem ismerték be az előző években a vereséget, és az összes EU-tagállamra vonatkozó, kikerülhetetlen fizetési kötelezettséggel szeretnék térdre kényszeríteni a hírgyűjtőket.

Ez új problémát teremt: a hírgyűjtők csak limitált mennyiségű pénzt lehetnek képesek havonta kifizetni a publikációknak, így limitált férőhelyessé válhatnak.

A kisebb látogatottságú publikációkat kitehetik a kínálatukból a hírgyűjtők, hogy képesek legyenek kifizetni a nagy kiadókat. Ez katasztrofális anyagi csapást mérhetne az apró kiadványokra, továbbá tematikailag és politikailag is csökkenthetné a hírgyűjtők tartalmának a színességét, ami súlyos érdeksérelem volna az európai polgárok számára.

13-as cikkely

Ugyan a 11-es cikkely is megér egy misét, de az igazán heves vitát a 13-as cikkely váltotta ki. Ennek értelmében a felhasználói tartalmak megosztását lehetővé tevő webszolgáltatásoknak minden tőlük telhetőt meg kellene tenniük, hogy automatizált rendszerekkel kiszűrjék és feltölthetetlenné tegyék az olyan tartalmakat, amelyek megosztására nincs engedélyük.

Forrás: NurPhoto/Jaap Arriens/NurPhoto/Jaap Arriens

Ez egy technikailag abszurd elképzelés, hiszen az automatikus tartalomfelismerő rendszerek nem hatékonyak, továbbá nem ismerik a fair használat fogalmát sem. A YouTube hasonló elven működő Content ID rendszere kapcsán is rendszeresen pattannak ki botrányok.

Ebből jön a cikkely „mémbetiltás" neve is, az elképzelés a gyakorlatban lehetetlenné teheti, hogy valaki fair használatra hivatkozva mondjuk mémesítsen egy mozifilmből származó képkockát.

További súlyos gond, hogy a törvény leküzdhetetlen akadályt jelenthet a kisebb szolgáltatások számára, ezek egyszerűen nem lesznek képesek kifejleszteni, licencelni, üzemeltetni a 13-as cikkelynek való megfelelőséghez szükséges szoftvereket. A kritika miatt bekerült néhány kivétel a szövegbe: a legfeljebb három éve elérhető, havonta legfeljebb 5 millió egyedi látogatót vonzó, maximum 10 millió euró árbevételű szolgáltatások mentesülnének a szabály alól.

További kritika szerint a törvény a jövőben akár keretrendszert is biztosíthat az internetes cenzúrához.

A 13-as cikkely ellen hevesen tiltakozók között Jimmy Wales, a Wikipédia alapítója, továbbá Tim Berners-Lee, a mai formájában ismert internet atyja is megtalálható.

A sztori legújabb és bizarr fordulata, hogy csütörtökön az Európai Bizottság blogján megjelent egy cikk, amelynek az írója azt állítja, hogy a cikkelyekkel az égvilágon semmi baj sincs, a mémek betiltása helyett pont garanciákat vezet be a szabad véleménynyilvánítás garantálása érdekében.

Az írás szerint a kritikusok egyszerűen tájékozatlanok, félre lettek vezetve többek közt a törvény ellen harcoló, nagy amerikai techcégek propagandája által.

Az írás nem foglalkozik a cikkely kritikusai által unalomig ismételt technikai és jogi aggodalmak megválaszolásával, helyette csak olyan általánosságokat tartalmaz, amelyek eddig sem győzték meg a cikkely ellenzőit.

A cikk legerősebb eleme ettől függetlenül pusztán a címe: „Szerzői jogi irányelv: hogyan hitették el a csőcselékkel, hogy mentsék meg a sárkányt, és kaszabolják le a lovagot".

Még nem láttunk olyan fogalmazást az EU bármelyik intézményétől vagy képviselőjétől, amelyben sikerült volna csőcseléknek nevezni a racionális aggodalmaikat kifejező vállalkozásokat és polgárokat.

Frissítés (2019. február 19.): eltűnt az Európai Bizottság blogjáról a nagy botrányt kavart bejegyzés, de az érdeklődők itt elolvashatják az archivált változatát. A magyarázat szerint a cikk célja a kritikákra és téves információkra való reagálás lett volna, azonban a címe és a nyelvezete sem volt megfelelő. Az EB elnézést kér azoktól, akik sértőnek találták a bejegyzést.

Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!