Emberek helyett gépek vadásszák a rakétákat

A rajzot a Dévai Szent Ferenc alapítvány gyermeke készítette

Automatizálja az amerikai hírszerzés a veszélyforrások felkutatását. Emberi elemzők mellett gépek keresik a normálistól eltérő képeken a rakétakilövő állomásokat.Cikkünk illusztrációját a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekei rajzolták.

Ma már nem az a gond, hogy nincs elegendő képi és más felderítési, hírszerzési anyag a terrorizmust támogató, illetve az Egyesült Államok stratégiai érdekeit fenyegető országokról.

A világ minden pontján szorgalmas műholdak tucatjai kémlelik az alattuk elsuhanó tájat.

Igen ám, de ezt a rettenetes adat- és információmennyiséget elemeznie is kéne valakinek. Vagy valaminek…

Veszélyforrás akad bőven

Abban teljes az egyetértés a katonai és felderítési-hírszerzési körökben, hogy

kiemelt fontosságú a mobil rakétaindító rendszerek észlelése és nyomon követése

- legyen szó közúti vagy vasúti járművekre épített indítóállásokról, interkontinentális vagy "csak" nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákról.

Egyik észak-koreai rakétateszt sem volt sikeres Forrás: AFP/Jung Yeon-Je

Észak-Korea márciusban felpörgette saját Muszudan rakétarendszerének tesztelését. Bár nem sok sikerrel: a terepjáróról indított, Dél-Koreában, Japánban és Guam-szigetén állomásozó amerikai erőkre veszélyt jelentő rakéta utolsó három tesztindítása sikertelen volt, legalábbis dél-koreai és amerikai források szerint.

Ha a veszélyforrásokat vesszük sorba, ott van még az elrettentést alapvetően ballisztikus rakétáira alapozó Kína, illetve az új, vasúti interkontinentális rakétatrendszert fejlesztő, cseppet sem baráti Oroszország is.

Automatizálják a keresést

Annyi elemző viszont nemhogy az Egyesült Államokban, de a világon sincs, hogy megbízható hatékonysággal, folyamatosan figyelje és értékelje akár csak az említett országokról készített felvételeket.

Ezt felismerve az amerikai hírszerzés már jó ideje foglalkozik a feladat gépesítésével, azaz olyan számítógépes algoritmusok kialakításával, melyek

képesek a műholdak, a felderítő repülőgépek és drónok képein meglelni a rakétaindító járműveket.

A 10 millió dolláros költségvetésű program elsődleges célja, hogy legalább annyira legyen okos az alkalmazás, hogy az emberi elemzőnek már csak a gyanús képeken lévő, megjelölt objektumokat kelljen megnézni és értékelni.

A feladat korántsem egyszerű

Egyrészt a modern rendszereket már álcázzák. A nukleáris robbanófejjel is felszerelhető, orosz 3M-54 Klub-K cirkálórakétákhoz egy teherszállító konténert utánzó indítóegységet is kifejlesztettek.

Másrészt: mozgatják is őket. Mint fentebb írtuk, Oroszország fel kívánja éleszteni a vasúti járművekre alapozott rakétarendszereit. Az indítóállásra hat darab, 11 ezer kilométeres hatótávolságú, nukleáris robbanófejjel felszerelt Jarsz rakétát telepítenek. A folyamatosan mozgatott vasúti szerelvények légi ellenőrzése nem lesz kis feladat.

A sikeres rakétaelhárítás alapja:

• minél több információ, és
• minél korábban érkező előrejelzés.

Az előd: RT-23 Mologyec szovjet ballisztikus rakéta Forrás: Origo

A gépeknek megadhatod, hogy egy 15 méter hosszú, 4,5 méter széles konténert keresel - mondta Robert Work, amerikai védelmiminiszter-helyettes, aki már novemberben arról beszélt, az

emberek és számítógépek együtt fognak dolgozni.

Ehhez nyújtana segítséget, ha a számítógépek például képesek lennének nem csupán azonosítani a rakétaindító rendszereket, de azok mozgását, tevékenységét is értelmeznék. A cél az, hogy a gépek valós időben elemezzék az elkészült képeket, és automatikusan riasszák az elemzőket, ha a megszokott helyzettől eltérő, fenyegető pozíciót vett fel a megfigyelt objektum. Például

a rakétaindításhoz szükséges mozgásokat, műveleteket végez.

Ha sikerülne a megfelelő algoritmusokat kifejleszteni, akkor az erőforrások skálázásával akár több ezer helyszín folyamatos megfigyelése is megoldható lenne.

Figyel, mint a Facebook az embert

Persze közel sem egyszerű egy ilyen elemzőprogram megalkotása. A fejlesztéshez egy öntanuló, az elemzők visszajelzéseit feldolgozó rendszert vettek alapul a mérnökök, mint

a Facebook vagy az Apple, a felhasználók tevékenységét figyelő alkalmazásai.