The Hobbit

Folytatódik a Tolkien mesevilága által inspirált játékok áradata. Ezúttal a Zsákos Bilbó kalandjait bemutató The Hobbittal ismerkedhetünk meg, mely sajnos nem igazán aknázza ki a műben rejlő lehetőségeket.

A játék története meglehetős pontossággal követi a regényben, a magyarul elsőként Babó címen megjelent műben felvázolt kalandokat. A főszereplő természetesen Zsákos Bilbó, aki éli kényelmes hobbit életét Zsákvégen, amikor felkeresi az öreg varázsló, Szürke Gandalf, aki arra akarja rávenni, hogy betörőként segítsen tizenhárom törpének egy meglehetősen rosszindulatú sárkány, Smaug kincseinek ellopásában. A kalandok során számos veszély leselkedik a csapatra - trollok, óriáspókok -, és ezen útja során találkozik Bilbó Gollámmal, akitől elnyeri a Gyűrűk urát is ihlető varázstárgyat, az Egy Gyűrűt.

A program maga egy végtelenül egyszerű, "hackelős" akció-kalandjáték, mely ugyan önmagában nem rossz, de egy Tolkien-műből azért többet is ki lehetett volna hozni. Bilbó a kalandok elején csupán néhány kővel van felfegyverkezve, melyeket hobbit lévén igen ügyesen hajigál az ellenfelek fejéhez, de a későbbiekben már karddal is apríthatja az ellent, mely aprítás akkor válik igazán hatékonnyá, ha hősünkhöz kerül a Gyűrű, mely láthatatlanságot biztosít számára.

A játék önmagában nem nehéz, különösen akkor, ha Bilbó már rendelkezik tündekardjával, illetve ha csak egy ellenséggel kerül szembe. A nehézséget sokkal inkább az okozza, hogy a kameranézetek enyhén szólva sem kifejezetten "felhasználóbarátok", így elég gyakran fogjuk azon kapni magunkat, hogy nem is látjuk, hogy pontosan kivel hadakozunk. A programot mind gamepaddel, mint az egér és a billentyűzet együttes alkalmazásával irányíthatjuk, de a kameraproblémák mindkét esetben hátráltatni fognak.

A Gyűrű megszerzése után tűnnek fel a lopakodós részek, melyek izgalmas hangulatot varázsolhatnának a programnak, de ez sajnos elmarad. Az ellenfeleket irányító mesterséges intelligencia ugyanis nincs a helyzet magaslatán, így az ellenségek időnként tán akkor sem vennének észre, ha nem tenné hobbitunkat Szauron gyűrűje láthatatlanná.

A Hobbit kétségtelenül meseszerűbb a klasszikusok közé sorolható Gyűrűk uránál, ami egyértelműen érezhető a játék grafikájából is. A környezet, melyben Bilbó megvívja harcát, meglehetősen színes, a meseszerűséget pedig e területen még az is fokozza, hogy a grafikusok a világos színeket favorizálták a palettáról. Sajnos a karakterek, illetve a környezet tárgyai meglehetősen elnagyoltra sikerültek, ami különösen akkor észlelhető, ha kihasználjuk a PC-s verzió kínálta nagyobb felbontások egyikét.

A zene és a hanghatások területén a játék egész jóra sikeredett. A karakterek eltérő angol tájszólással szólalnak meg, a főszereplők hangjai pedig jól illenek az adott karakterekhez. A zene területén azért ne számítsunk egy, A Gyűrűk Ura filmek alatt hallott zenei anyagra, viszont a muzsika tempója az izgalom fokozódásával emelkedik - már ha egyáltalán izgalmasnak találjuk az akciójeleneteket.

Talán célszerű lenne teljesen objektívan értékelni a játékot, és kizárólag csak a többi akció-kalandjátékkal összevetni. Ez esetben igen jóra értékelhetnénk az Inevitable munkáját, de az ember csak nem tud és nem is nagyon akar elvonatkoztatni attól, hogy itt a Babó feldolgozásával állunk szemben. Az osztályzat így pedig csak erős közepes.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P3 600
RAM	128 Mbyte RAM
HDD	1.5 GB
VGA	32 MB VRAM
DirectX verzió	Directx 8.1