Teszt: Canon G3 digitális kamera

Igen sokban elődjére emlékeztet a Canon legújabb amatőr digitális csúcsgépe, a G3-as. Első pillantásra minden hasonlónak tűnhet, de ahogy egyre inkább belemélyed az ember, minden kicsit jobbnak tűnik. Ráadásul olyan szolgáltatásokat tartalmaz, amelyek eddig hiányoztak a palettáról.

Mint mondtam, a G3-as sok tekintetben azonos az elődjével, de számos új szolgáltatást kapunk pénzünkért. A használat szempontjából lényeges és kiemelendő tulajdonság, hogy megmaradt az erős fémház. Ennek ellenére elődjénél mégis könnyebbre sikerült. Az egész gép keskenyebb felépítésű, kevésbé robusztus. Az optika éppen ennyivel jobban emelkedik ki a készülék síkjából. Fényereje valamivel kisebb, hiszen f2.0-3.0, amely azonban betudható a megnövelt optikai zoomtávolságnak. A széles látószögű állás 7,2 mm-nél kezdődik, míg a tele beállítása 28,8 mm-nél fejeződik be. Ez éppen 4x-es variónak fel meg, de digitálisan 14x-es értékre növelhető. Működése nagyon csendes, szinte alig hallatszik a zoommotor hangja. A gép kezelőfelülete más elrendezést mutat elődjénél. A kamera jobb oldalán helyezték el a funkcióválasztó gombot, amely néhány új elemet tartalmaz. A szokásosnak tekinthető manuális és programszerű beállítás mellett két felhasználó számára elkülönített memóriát is találunk. Emellett a digitális effektek lekerültek a palettáról. Jobban mondva, átkerültek egy másik menüpont alá, ahol közvetlenül válogathatunk belőle. A sorozatfelvétel és az önkioldó közvetlen gombbal érhető el.