„Hidd el, nem egyformák a Coca-Colák!” – zsongta a fülembe kollégám, sőt állításhoz többen csatlakoztak. Kénytelen voltam komolyan venni kijelentésüket, hiszen az már korábban kiderült, hogy az osztrák és a magyar változat is jelentősen különbözik egymástól – annak legfőbb okát abban leltük meg, hogy a miénkben fruktóz-glükózszirup, a szomszédokéban meg cukor volt az édesítőszer.
„Nem, nem, a hazaiak is mások” – jött a replika.
A kólások szerint eltérő íze van a félliteresnek, a dobozosnak, a kisüvegesnek meg a nagy, 1,75 literes palacknak.
„A kimértek a legrosszabbak, a McDonald’sban mindig olyan híg, karaktermentes az íze!”
Könnyű az ilyen kérdést eldönteni. Bevásároltam az összesből, sőt a Mekibe is lefutottam egy négydecis pohárért: a céges konyhában már szomjasan vártak a barna üdítőre és a pluszkoffeinre áhítozó újságírók.
Dolgozzanak az ízlelőbimbók, kell a vakteszt, naná – töltöttünk, újra töltöttünk, a kóstolók meg forgatták a szájukban. Hivatalosan persze nem lenne szabad különbözniük, így többen szkeptikusan álltak a kérdéshez. Ennek ellenére a teszt a konteós tábornak adott igazat – pedig a kimérten vett tételt leszámítva mindegyik biztosan nemzeti büszkeségünkből, a Dunaharaszti üzemből származik. Talán önök is emlékeznek: 2012-ben stratégiai partnerségi megállapodást írt alá a kormány nevében Orbán Viktor a Coca-Cola HBC-vel.
A miniszterelnök akkor azt mondta: régen ez az ital azt is jelentette, hogy "legalább egy korty erejéig" a nyugati világhoz tartozunk.
Lássuk, ugyanannak a Nyugatnak melyik kiszerelésű kóláját találták kóstolóink most a legjobbnak?
A kedvenc. Mindenki egyetértett abban, hogy ez tűnik a leginkább szénsavasnak, íze élesebb, aromái kövérebbek. Tudjuk, hogy a PET műanyagjában minden oxidálni kezd egy idő után, így titkos tippünk szerint az üveg kontúrpalackos verzió talán azért tűnt többek számára jobbnak a plasztikos társaknál.
Majdnem holtverseny lett a vakteszten, hiszen a kólafüggők közül sokan ezt is kiemelték friss hatása miatt. Bár az igazi kólafüggők mintha szénsavasabbnak éreznék, de a poharas kóstolásnál ez nem igazolódott. Szemünk és beidegződéseink tehát itt könnyen átverhetnek, így nem fogadtuk el az enyhe fémíz emlegetését sem és kételyünk van a citrusosság utólagos emlegetésekor is.
Olyan tipikus, bár nem érezni annyira robbanónak a szénsavakat, mintha laposabb lenne az íze is, vélték szinte egyhangúan. Ami biztos, hogy ennek langya változata már könnyen kiábrándíthatja a Cocával most ismerkedőket.
Kevesebb a szénsav, de ugye ezt pár perce csapolták már, egyeztünk ki. Sokan talán azért vélik hígabbnak a kimért, a helyszínen szirupból bekevert kólákat, mert tipikusan jéggel kérik, ami beleolvad és megváltoztatja az arányokat.
„Ezt már máskor is éreztem, mintha lenne benne aszpirin” – mondta kollégám, aki vakon is ráismert a tipikusan automatákban kapható kiszerelésre. Nem olyan jó – ebben kivétel nélkül megegyeztek. Szerkesztő vendéglátóipari helységekben kólarendelésnél például szigorúan tisztázza, hogy üveges vagy félliteres kiszerelésre számíthat-e: az utóbbival ő nem is próbálkozik.
Valóban találtunk eltérést, igaz, ezek minimálisak voltak, bár meghatározhatók.
Megkérdeztük az üdítőiparba beépült emberünket, aki aránylag egyszerű magyarázatot adott.
Hiába a szigorú recept: a technológiai leírások legpontosabb betartása mellett is akadhat különbség két palack kóla között,
az üdítőitalt ugyanis nem folyamatosan, hanem több ezer literes tételekben állítják elő.” A gyártás kapcsán elárulta, hogy a kólaszirup készítéséhez használt víz és cukor minősége is ingadozhat kissé, valamint a palackozáskor felhasznált szénsav mennyisége sem mindig azonos.
„A szűk keretek között változó minőséget az átlagos fogyasztó szinte kizárt, hogy észrevegye. A
gyártók nem titkolják, hogy a helyi ízlésnek megfelelően minimálisan változtatnak a nemzetközileg ismert italok receptjén,
ahogy igazodniuk kell az üdítők mindenkori legfontosabb összetevője, a víz minőségéhez is.”
A PET-palack, azaz a polietilén-tereftalát alapú műanyag hordozó gyártása sokkal egyszerűbb, mint a hagyományos üvegeké. Ezen túl könnyebb tölteni, de számos szakértő szerint nem igazán alkalmas arra, hogy hosszabb időn keresztül alkoholos- vagy alkoholmentes italt tároljunk benne – nem véletlen, hogy a kólák palackján is feltüntetik a szavatossági időt. Ennek oka, hogy a PET-palack tulajdonképpen lélegzik, a folyadék oxidálódik benne, azaz lassan romlik a minősége.
A konteókban bízók szerint az eredmény oka, hogy a tesztgyőztes 2,5 decis verziót a legendás kontúrpalackba töltik – ezt az amerikai Terre Haute üveggyára, a The Root Glass Company alkotta meg. A tervezőt a kakaóbab formája és körvonalai inspirálták. Az 1915-ben szabadalmazott változat a legelső olyan, a Coca-Cola által használt üvegpalack volt, amelynek nem egyenes a fala. Ez akkoriban nagy innovációnak számított, hiszen addig nem volt olyan gép, amellyel nagy mennyiségben elő lehetett volna állítani domború falú üveget.
A hivatalos válasz
A Coca-Cola magyarországi vállalata az eredmény kapcsán igazolta a feltételézüsenket: "A termékekre négy összetevő hathat: a fény, az oxigén, a tárolási idő és a hőmérséklet. Az üveg az anyag szerkezetéből adódóan a palackon belül tartja a szén-dioxidot, míg a PET palack szerkezete lukacsosabb, így a szén-dioxid-molekulák néhány hónap elteltével kikerülhetnek a palackból. A PET-palackos termékek minőségmegőrzési ideje épp ezen oknál fogva rövidebb, mint az üveges termékeké. Ami mégis e mellett szól, hogy újrafeldolgozása és szállítása jelentősen olcsóbb és egyszerűbb, mint az üvegé."Aki kíváncsi arra, hogy lehet-e valamivel pótolni az igazi Coca-Colát, mindenképpen olvassa el a közelmúltban készült, meglepetésekre is rávilágító kamukólatesztünket.