Parenyicát a boltból? Szabad, de aknára is futhatunk

Ha szóba kerülnek a szlovák ízek, sokaknak azonnal a parenyica ugrik be. Nem csoda: a csigába tekert füstölt sajt nemcsak finom, hanem tekergetése kiváló móka is. A Táfelspicc tesztje azt próbálja kideríteni, melyik bolti változatot érdemes megvenni.

Annyi előnyöm van, hogy Csehszlovákiában gyerekeskedtem, így évtizedekkel ezelőtt kapcsolatba kerülhettem a parenyicával. Meglepő módon a nyolcvanas években nem volt túl elterjedt termék a boltokban. Itt-ott lehetett venni, néha anyám is hozott haza, de nem szerepelt állandóan a hűtőpultokban.

Éljenek a hagyományok!

Az elterjedése nagyjából a rendszerváltás körüli évekre tehető: a szlovák tejipar is próbált talpon maradni, így visszanyúltak az olyan hagyományos sajtokhoz, mint a parenyica.

Igen, így kedveljük Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A hegyekben is egyre többen álltak ki az utak mellé, hogy a turistáknak kínálják a házi vagy annak mutatott parenyicát – a magyar turistákon keresztül elég gyorsan elterjedt az Ipolytól délre is. Mire észbe kaptunk, ez lett a szlovák gasztronómia egyik ikonja.

Mióta készítik?

A parenyica eredetileg juhsajt, az 1700-as évektől készítették a szlovák pásztorok, igaz, a családi kedvenc hamar eljutott a bécsi piacokra is. Mára sajnos egyre kevesebb az eredeti változat, hiszen a Tátra vonalában is legtöbben juh- és tehéntej fele-fele arányú keverékéből készítik, az ipari változatok leginkább csak tehéntejet tartalmaznak – ennek jóval kevésbé karakteres az íze.

Az eredeti háztáji zsírtartalma legalább 50%, ám ezt a kereskedelemben kapható változatok ritkán teljesítik – a tesztben szereplő legzsírosabb is csak 45-öt tudott, de volt olyan, amelyben csak 25 százalék volt. A parenyicát részben gőzöléssel pasztörizálják, 60-70°C-on, a folyamatot a füstölés zárja le.

2008 óta a szlovák parenyica szókapcsolattal („slovenská parenica”) forgalmazott sajt uniós védettségű termék: legalább ötven százaléka pasztörizálatlan juhtejből készül, amelyet kizárólag a Zólyom (Zvolen) és Breznóbánya (Brezno) környéki négy fajta, a valaska, a nemesített valaska, a cigája és a keletfríz fajtákból fejnek. Az állatokat tavasszal az alacsonyabban fekvő legelőkre, májustól azonban a magasabb hegyi szállásokra hajtják föl. Idehaza az efféle prémium változat nagyon ritkán szerepel bolthálózati forgalmazásban.

Kóstoltunk, kerestük a legjobbat Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Milyen a kínálat?

Minden boltban találtunk parenyicát. Volt, ahol saját márkás változatot, máshol importárut kínáltak. Természetesen a hazai piac is lépett, szép számmal fordultak elő magyar gyártásúak is.

Hogy legyen kontrollcsoportunk, két itthoni, manufakturális sajtot is vettünk. Az összehasonlítást vita nélkül az egyik, a Hortig Rezső és Bertók Zsuzsa által gyártott lajosmizsei, Budapesten is kapható parenyica nyerte meg, őket a már iparinak tekinthető Cserpesék követték. A tejüzemes termékek közül az Aldiban vett, szlovák gyártású Milfina a jolly joker, holtversenyben a szintén északról importált Gazdovskával. A lista végén három magyar termék áll: a CBA-s, a Hajdú parenyica és a Lidl Bluedinója nem talált dicsérőt – mindhármat ugyanaz a cég, a Kőröstej gyártja.

Lapozzanak, jönnek a részletes ismertetők.