Nagyon siet? Itt vannak a tízperces olasz tészták

Sajt, bors, tészta

Ha nincs több idő tíz percnél az ebéd elkészítésére, akkor sem érdemes ehetetlen porokba fektetni, elég egy doboz jó olasz tészta és még egy-két hozzávaló. Villámgyors luxustészták, néhány alapanyagból.

Amikor maximum negyedóránk van egy ebéd vagy egy vacsora elkészítésére, a legkézenfekvőbb egy szalámis zsömlét összecsapni, rosszabb esetben valamilyen instant, mikrós vagy poros készételt magunk elé venni.

Sokkal egyszerűbb, olcsóbb, finomabb és laktató megoldásokat nyújtanak az olasz pasta prontók.

A pasta pronto annyit jelent: kész tészta, bővebben pedig az olyan tésztaételek gyűjtőfogalma, amelyekhez a feltét vagy szósz, öntet, sugo éppen annyi idő alatt készül el, ameddig a tészta kifő.

Sajt, bors, tészta Forrás: Ács Bori

Egy átlagos durumtészta főzési ideje 7 perc, ha hozzáadjuk azt a néhány percet, míg a víz felforr, akkor is negyedórán belül friss, meleg és minden szempontból kielégítő ebéd lesz az asztalon. Ugyanennek az előnynek van hátránya is: a kifőtt tészta nem tárolható, rövid ideig sem. Tapadós, élvezhetetlen, rossz lesz már néhány percnél hosszabb állás után. Éppen ezért mindig csak annyit szabad főzni, amennyit a résztvevők egy ültő helyükben, azonnal megesznek.

Hogyan kell tésztát főzni?

Bár egyszerű dolognak tűnik, a durumtészták főzését rengetegféleképpen el lehet rontani. Kemény lesz, vagy túlfő, ragacsossá és tapadóssá válik, esetleg, legrosszabb esetben, kívül ragacsos, belül kemény. A só ideális mennyiségét sem mindig könnyű eltalálni. A tökéletes kifőtt durumtészta „al dente”, ami nem egy gasztrosznob túlzás (magyarul fogkeménynek szokták fordítani), hanem minden olasz durumtészta lényege.

A tészta külső rétege megpuhul, így könnyen felveszi majd az ízeket és a szószt,

a belseje viszont félig kemény, ress marad. Giorgio Locatelli Londonban élő olasz séf az Ízek Itáliája című, italománok számára rettenetesen hasznos, pontos szakácskönyvében külön fejezetet szentel a tésztafőzés tudományának.

Nem kell olaj, csak sok víz Forrás: Ács Bori

Szerinte a hétköznapi praktikák, mint az olaj a főzővízben vagy a kifőtt tészta leöblítése felesleges intézkedések. Egyszerűen arra kell figyelni, hogy a tészta elegendő vizet kapjon. A pontos arányok: száz gramm tésztához egy liter vizet kell számolni, és tíz gramm sót. Ha tehát egy teljes csomag, fél kiló tésztát főzök a családnak, ahhoz öt liter vízre és ötven gramm sóra van szükség. Így bőven lesz hely

a tésztafőzéshez szükséges egyetlen varázslatos trükkhöz, ami a kevergetés.

Amint a tésztát a lobogó vízbe tettem, keverni kezdem, hogy egyenletesen kezdjen el puhulni. Miután elkeveredett a vízben, aztán is kétpercenként megkeverem. Mindig beállítok valamilyen figyelmeztetést a csomagoláson jelölt főzési idő letelte előtt egy perccel, így biztosan időben tudom megkóstolni és leszűrni. A tésztát szűrés után pedig azonnal a sugóba, öntetbe, szószba keverem, és a következő pillanatban már tálalom.

A minimalizmus

A leggyorsabb olasz tésztaételek felépítése mind végletekig minimalista, és pont ettől annyira szerethetőek. Általában három domináns ízre alapulnak, de

a főszereplő végig maga a tökéletes állagú és ízű tészta marad.

Ezeket az alapszerkezeteket kár is megbontani, éppen úgy a legjobbak, egyszerűen, ahogy vannak. Egy csomó mindenre tanítanak meg újra ezek a receptek: mennyire sokat változtat egy ételen, hogy megborsozzuk, vagy csak sózzuk, hogy teszünk-e rá sajtot, vagy nem, és így tovább. Mivel azonban a történet mindig csak néhány szereplőn múlik, azok tökéletesek kell hogy legyenek, különben oda az egész. A tészta valódi olasz durumtészta, a szalonna, a fokhagyma a legjobb, és lehetőleg az olívaolajból is jobbfélét kellene használni.

Spaghetti aglio olio peperoncino

Az imént leírt minimalizmus legjobb példája ez, a nevében is három alapanyagot képviselő tésztaétel, a fokhagymás, csípős paprikás, olajos tészta. A leggyorsabb,

legolcsóbb mind közül, de korántsem szegényes étel.

Egyszerre csípős, illatos, ízes, miközben a lényeg mégis a tészta maga és az olaj marad. A legfontosabb, hogy az ízesítőkkel párosított olajat csak gyengéden melegíteni szabad, különben keserű és ehetetlen lesz az étel.

Csípős, fokhagymás spagetti Forrás: Ács Bori

Alapanyagok:

• 400 gramm spagetti
• 4 gerezd fokhagyma
• friss vagy szárított csili
• só
• olívaolaj

A spagettit sós, lobogó vízben felteszem főni. Közben egy serpenyőben olajat melegítek, a fokhagymákat a kés lapjával megtöröm, felaprítom, és az olajhoz adom. A csilit kimagozom, és a fokhagyma mellé keverem. Addig melegítem nagyon alacsony hőmérsékleten a fokhagymát és a csilit, míg illatozni nem kezd, ekkor lehúzom a lángról. Ha megpirul, akkor már nem jó, keserű lesz. Amikor a tészta megfőtt, leszűröm, és a fűszeres olajba forgatom. Azonnal tálalom.

Bucatini all'amatriciana

A nyári földrengés miatt sokfelé találkoztunk mostanában ezzel az étellel – egy egész világon átívelő jótékonysági akció keretén belül sok étterem tette az étlapjára, hogy a belőle származó bevétellel támogassa a károsult várost. Ennek

a receptnek sokféle változata létezik: van, ahol aprított vöröshagyma is kerül bele, másutt fokhagyma vagy a végén friss bazsalikom.

Az itt közölt verzió a hármas minimalizmuson alapszik: szalonna, paradicsom, csili. Télen sokkal jobban járunk, ha jó minőségű konzerv- vagy passzírozott paradicsomot használunk, mivel a frissnek ilyenkor nincs igazi íze.

Ez egy gyors, de a többinél összetettebb ízű tészta Forrás: Ács Bori

Alapanyagok:

• 400 gramm bucatini (vastagabb, üreges hosszútészta, spagettiből is jó lesz)
• 100 gramm füstölt szalonna (guanciale)
• egy db friss csili, vagy egy nagy csipet tört, szárított
• egy deci száraz fehérbor
• 400 gramm passzírozott paradicsom (nyáron ugyanennyi friss, lehájazott, kimagozott és felkockázott)
• reszelt pecorino romano

A vizet felforralom, sózom, és beleteszem a tésztát. Amíg fő, a szalonnát egészen vékony csíkokra vágom, és egy csepp olívaolajon megpirítom.

Csípős, füstös, paradicsomos Forrás: Ács Bori

Amikor színt kapott, ráöntöm a bort, és lefedve párolom néhány percig. Hozzáadom a paradicsomot és a csilit, és fedő nélkül összeforralom a mártást. Amikor a tészta kifőtt, azonnal összeforgatom a mártással, reszelt pecorinóval tálalom.

Spaghetti cacio e pepe

Sajtmártásos tésztának is hívhatnánk, csak annál sokkal jobb. Egy szimpla trükkel a tészta főzővizéből és a sajtból készül a tésztához a mártás, amin a máskülönben gyakran lényegtelen mellékszereplő fekete bors különös hangsúlyt kap.

Minimalista, gyors, finom Forrás: Ács Bori

Alapanyagok:

• 400 gramm spagetti
• 100 gramm pecorino romano
• só, frissen őrölt fekete bors

A vizet felforralom, sózom, beleteszem a tésztát, és gyakran kevergetve megfőzöm. Amíg fő, lereszelem a sajtot és egy nagy jénaiba vagy salátástálba teszem, amiben majd a tészta elfér. A tészta főzési idejének felénél merőkanállal egy hőálló bögrébe merek a főzővízből, és hagyom hűlni, míg a tészta teljes főzési ideje le nem jár.

Egy szimpla trükkel lesz a sajtból sajtmártás Forrás: Ács Bori

Ekkor leszűröm a spagettit, és míg csöpög, a vizet kis adagonként, folyamatos keverés mellett a sajthoz adom. Addig adagolom a vizet a sajthoz, míg se nem túl híg, se nem túl sűrű mártást nem kapok. Beleteszem a forró tésztát, és addig keverem, míg a mártás egyenletesen be nem vonja. Rengeteg fekete borsot török rá, és azonnal tálalom.

További kedvenc pasta pronto receptjeink:

Spaghetti alla carbonara
Penne all'arrabbiata
Pasta alla norma