Hülye vagy? Krumplis tészta, komolyan? Ennyit mosogatni egy kajáért? – mindenki nekem esett a hirtelen ötlet hallatán. Na, jó, nem akarok senkit átverni, mosogatni tényleg kell, de hülye mégsem vagyok, mert egyetlen adag tésztából öt különböző ételt rittyentettem, nagy részét pedig lefagyasztottam, így öt későbbi ebéd elkészítési idejét rövidítettem le 10 percre.
Ráadásul valamiért a krumplis tésztával eszméletlen nagy móka dolgozni, puha, jól formázható-nyújtható, és ahány formát készítünk belőle, annyiféle teljesen különböző ételt hozhatunk ki belőle: szilvás, barackos vagy lekváros – esetleg pörkölthúsos – gombóc, nudli, barátfüle vagy lekváros derelye, gnocchi és dödölle. Mindegyik kategória tovább variálható aszerint, mivel töltjük, vagy mibe forgatjuk, mindegyik lehet sós vagy édes is.
A spájzban, kamrában, pincében éppen ilyenkor kezdenek megráncosodni a téli krumplik. Mivel mindjárt itt az újkrumpliszezon, ezeket a darabokat már biztosan nem szívesen sütnénk ki. Kidobni azért nem érdemes, ráncos krumpliból lesz a legjobb a burgonyás tészta, amit csupa olyan dologgal tölthetünk meg, ami szintén már a maradék kategóriájába csúszott: tegnapi pörkölttel, tavalyi lekvárokkal.
Rejtélyes okoknál fogva sokan félnek tőle, és inkább megveszik a drága, rossz fagyasztott gombócot. Pedig egyszerű, három alapanyagos, nincs benne sem trükk, sem technikai nehézség, nem kell különösebben szépnek lennie, és az arányokat betartva elrontani sem nagyon lehet. Kétféle recept létezik: az egyikben van tojás, a másikban nincs.
Mindkettőt kipróbáltuk: a tojásos valamivel habosabb, könnyebb, tehát ha csak nudlinak vagy gnocchinak állnak neki, válasszák azt. A töltött tésztákhoz jobban szolgál a tojás nélküli tészta, ez jobban tartja a formáját, kisebb a veszélye, hogy főzés közben szétnyílik vagy deformálódik. Egyvalami fontos: mindenképp úgynevezett lisztes vagy szétfövő, azaz C típusú burgonyát vegyenek hozzá.
A krumplit héjában megfőzöm. Amikor puha, leöntöm róla a levet, és még melegen – egy villát beleszúrva, hogy ne égessem meg a kezem – lehúzom róla a héját. Egy gyúródeszkát belisztezek, és krumplinyomóval egyesével rányomom a burgonyákat. Ha nincs ilyen eszköz kéznél, egyszerű krumplitörő is alkalmas, de érdemes alaposan, többször áttörni, nehogy kemény darabkák kerüljenek a tésztába.
Egyenletesen szétterítem a deszkán az áttört krumplit, hagyom kihűlni. Ha túl hosszadalmasnak találják egyben az egész folyamatot, eddig a pontig előkészíthetik, és később folytathatják – a kész tészta sajnos már nem viseli el a túl hosszú várakoztatást. A kihűlt, áttört krumplit megszórom a liszt háromnegyedével, megsózom, rámorzsolom a lágy vajat. Ha tojást is használok, ekkor adom hozzá. Az alapanyagokat összegyúrom, míg lágy, rugalmas tésztát nem kapok. Ha ragad, adok még hozzá lisztet. Túl sokat nem hagyom pihenni, mert attól ragacsos, nyúlós lehet. Érdemes egy menetben letudni a formázást, amit megeszünk, kifőzzük, amit pedig nem, azt az alább olvasható módon lefagyasztjuk. Jöhet az alakítás!
A tésztából teniszlabda méretű darabokat vágok le, ezekből kb. 1 centi vastag hurkákat sodrok. A hurkákat kb. kétcentis darabokra vágom, és a két tenyerem között nudlikat sodrok belőlük.
A nudlikat forrásban lévő vízben főzöm, míg fel nem jönnek a víz tetejére. Miután a vízbe dobtam őket, óvatosan felkavarom, nehogy letapadjanak. Szűrőbe szedem, hagyom lecsöpögni, majd vajon pirított zsemlemorzsába, pirított kukoricadarába, porcukorral kevert darált mákba vagy darált dióba hempergetem őket.
A nudlihoz hasonlóképpen hurkát sodrok, amit a nudlinál nagyobb, kb kétcentis darabokra vágok. A darabokon egyenként, finoman végighúzom egy villa hátát. Ezek a mélyedések fogják majd felvenni a szószt, amibe a kifőtt gnocchikat forgatom. A nudlihoz hasonlóképpen főzöm ki vagy fagyasztom őket. Egyszerű paradicsomszósszal, sajttal tálalom.
A tésztát fél centi vastagra nyújtom, négyzeteket vágok belőle. A közepébe teszem a tölteléket, összecsípem a négyzet sarkait, majd két tenyerem között gombócot formálok belőle.
Töltelékek: egy szilva fele; egy sárgabarack fele; egy kiskanál lekvár; egy kiskanál ledarált pörkölthús.
A gombócokat bő, lobogó vízben főzöm ki, egyszerre 3-4 darabot. Miután a vízbe dobtam, enyhén megkavarom a vizet, vagy megrázom a fazekat, nehogy letapadjanak az aljára a gombócok. Ha a víz felszínére jött, még 2 percig főzöm. Lecsöpögtetem, vajon pirított morzsába forgatom.
Ha pörkölthússal töltötte, az eredeti szaftot hígítsa tejszínnel, majd a kész húsos gombócokat még egyszer rottyantsa össze vele. Tökéletes lesz.
A tésztát nagyon alaposan lisztezett deszkán kinyújtom. A derelyéhez négyzeteket vágok belőle, egyik felére egy kiskanál lekvárt teszek, az átellenes sarkát ráhajtom, így egy háromszöget kapok. A széleket összenyomkodom.
A barátfüléhez egy nagy, kerek alakú (pogácsa)szaggatóval vagy pohárral formákat szaggatok a kinyújtott tésztából.
A közepére egy kiskanál lekvárt teszek, félbehajtom, és a széleket jól összenyomkodom. Ugyanúgy főzöm, mint a gombócot, vigyázva, le ne tapadjon a fazék aljára. Pirított zsemlemorzsába forgatom, tálaláskor porcukorral vagy fahéjas porcukorral hintem meg.
Változat: Sósan is elkészíthető, ilyenkor kevés tejföllel kikevert juhtúróval kell megtölteni, de ugyanúgy kell főzni és zsemlemorzsába forgatva tálalni.
Ha nem használom fel azonnal, akkor sütőpapírra sorakoztatom a nudlikat, gnocchikat, gombócokat vagy derelyéket úgy, hogy ne érjenek össze. Beteszem a fagyasztóba. Néhány óra múlva, mikor megdermedtek, átöntöm őket egy zacskóba. Felhasználáskor egyszerűen, felengedés nélkül, úgy, ahogy vannak forró, lobogó vízbe szórom, és kifőzöm a fagyott tésztákat.
A dödölle sok tekintetben különbözik a fenti változatoktól: a krumplis tészta ugyanaz, mint a fentieknél, csakhogy ebben az esetben nem főzni, hanem pirítani kell. A kigyúrt tésztából galuskákat szaggatok. Egy serpenyőben, zsíron apróra vágott hagymát párolok, ebben sütöm ki a dödölléket úgy, hogy mindegyik oldaluk kissé megpiruljon. Meleg tejföllel locsolva tálalom.