Jobbra tőlem Jézus, balra meg a sörfőzde

Vágólapra másolva!

Keresztet vetettem, feltérdeltem és elindultam, hogy megkóstoljam a sört, ahogy a csőből kijön. Krušovicében jártam, Csehország egyik legöregebb sörfőzdéjében.

Zirig Árpád

Vágólapra másolva!

sör sörfőzde Krusovice Krušovice cseh sör

Igen, ez egy ilyen ország: ott

a sör nem csak szimpla élelmiszeripari termék, hanem része a kultúrának,

masszív kockaköve az ország történelmének. A Prága melletti, alig hétszáz lakosú falucska közepén abszolút hangsúlyos az üzem – szemre nagyobb helyet foglal, mint a sátortetős házikók kupaca.

A főépületen látszik, nem ma kezdődött itt a munka Forrás: Zirig Árpád

Egy jó főzde mindenkinek kell

A kis duzzasztott tó és az évszázados falak furcsa kontrasztot adnak a modern technológiával – a főzdét 1583-ban megvásárló II. Rudolf császár még lázálmaiban sem gondolta volna, hogy hová fejlődik mostanra a házi italbeszállítója.

Az egykori sörgyár épület - ma kiállítási tér, iroda és söröző Forrás: Zirig Árpád

Talán nem véletlen, hogy pont neki kellett egy ilyen létesítmény: kevés ennyire vitatott és misztikus uralkodója volt a kontinensnek. Imádta a művészeket és a tudósokat, óriási tivornyákat tartott –

nevét orgiákkal és részeg duhajkodással ugyanúgy összekötik,

mint a szifilisze miatt eluralkodó agybajával.

A sörgyár alapítólevele Forrás: Zirig Árpád

Dühkitöréseit alapos alkoholizmussal súlyosbította – a császár odáig jutott, hogy elmeháborodottsága miatt

a magyar királyi címétől is megfosztották.

Nem egy kedves lajstrom, igaz? Ennek ellenére így utólag könnyen megbocsátunk neki: elég egy korty sör, és máris megszépül a keserű történelem.

Nincsenek már rézkádak, itt főzik a sört Forrás: Zirig Árpád

Ezeréves múltú faluban

A tízedik században már erőd állt a falu dombján. Ennek volt a neve Krúšejů, amiből a mai Krušovice név is ered.

Figyelni kell, nagy a forgalom Forrás: Zirig Árpád

A főzde első írásos említése 1581-ből származik, amelyben Jiří Bírka felajánlja a létesítményt II. Rudolf császárnak. Ő hajlott is az üzletre, így két évvel később az udvarra szállt a tulajdonjog.

1685-ig öt császár és egy cseh király birokolta. A kiváltságos helyzetnek I. Lipót vetett véget, hisz a Valdstejn (Waldstein) családnak adta el, akik az új épületek felhúzásával azonnali, radikális modernizálásba kezdtek. Tőlük került a Fürstenbergekhez, kik folytatták az innovatív munkát.

Az alsóerjesztés a jellemző a cseh söriparra Forrás: Zirig Árpád

Figyeltek a fejlődésre

1865-ben, a régióban elsőként náluk jelent meg a söripari gőzgép. A modernizálásra és az üzletre is figyeltek, sikerre törekedtek odahaza és külföldön egyaránt.

Legnagyobb szakmai sikerük az 1891-es Párizsi világkiállítás aranyérme volt

– jó gazdaként egészen 1945-ig birtokolták a gyárat.

Michal Havrda, főzőmester Forrás: Zirig Árpád

Mint oly sok minden Közép-Kelet-Európában, a Krušovice is állami tulajdonba került – a privatizáció után a Dr. Oetker is megvette, de 2007 óta már a Heineken csoport a gazdája.

Digitális, de mégis retró Forrás: Zirig Árpád

Meglepő részletek

Talán nincs is még egy csehországi sörfőzde, aminek saját imahelye lenne. A

máig használatos Szentháromság-kápolnát 1734-ben szentelték fel.

A romos, de helyenként szakaszosan felújított Fürstenberg kastély sarkán nyílik ajtaja.

Üzemi kápolna a sarkon Forrás: Zirig Árpád

Külső falán csodás napóra, mellette keskeny lépcsősor vezet fel a szószékbe. Úgy tűnik, az eltelt évtizedek nem tettek jót a megkapó épületnek, de legalább a kápolna belseje szépen megmaradt; a 19. századi orgonája is használható.

Változó idők

A központi tér másik fele már a máig aktív főzde – az eredeti Valdstejn-féle épület irodákat, üzemi sörözőt és kiállítóteret rejt. A hazai üzemekhez képest sokkal nyitottabb hozzáállást tapasztaltunk.

Benéztünk a megszentelt falak közé Forrás: Zirig Árpád

Michal Havrda főzőmester az első kérésre kezembe nyomta a poharat és előbb a meleg teaként gőzölgő, de annál sokkal finomabb főtt malátalét csapolta le, majd néhány teremmel később a söröket szállító csőkígyókat is megdézsmálta.

A forró malátalé - ebben még nincs alkohol, de nagyon finom Forrás: Zirig Árpád

Aki még csak csapolt vagy üveges sört ivott az évi mintegy húszmillió hektoliter termelő országból, el sem tudja képzelni, milyen finom lehet az szűretlenül, pasztörizálatlanul.

Aromái sokkal gazdagabbak,

illata, habja, teste mind-mind elvarázsolja a kiválasztott szerencséseket.

Megkóstoltuk a szűrés és pasztörizálás előtti sört - a rajongóknak ez a csemege Forrás: Zirig Árpád

A sörfőző kis kézi csapocskájával egymás után engedte a világos és barna változatokat – a cseh sörök a boltból hazacipelve is remekek, de frissen, a gyári csövekből kóstolva tényleg felülmúlhatatlanok.

Ahogy az erjesztés után kinéz a friss barnasör Forrás: Zirig Árpád

Bevallom, akkor, ott

átfutott a fejemen, hogy menedékjogot kérek az igazgatóságon.

Ha II.Rudolf még élne, talán felvett volna helyettes udvari bolondnak.

Hordók várják, hogy megtöltsék mindet Forrás: Zirig Árpád

A sörgyár kontrasztos dolog.

Az egyik teremben negyven fok, a másikban nyolc is alig.

Itt izzadok, amott vacogok – munkavédelmi bakancsom csúszkál a nedves padlócsempén, míg pár méterrel odébb már szárazon nyikkan a langyos gumin.

Mossák és ellenőrzik a hodókat Forrás: Zirig Árpád

A leghangosabb szakasz, ahol a hordókat ellenőrzik és tisztítják. A mélyen morgó gépsorokra, mint a cintányérok hozzák a negyedeket az üres üvegek csörrenései. Néha egyet-egyet kiemelnek, majd minden megy tovább.

Üvegek várják a mosást Forrás: Zirig Árpád

Halálfejes matricák az ajtón, mögötte fehér köpenyben a laboránsok – az élelmiszerbiztonság nagyon magas, erre adnak. A jó křivokláti vízkutak és a žateci komló mellett ez alaposság is fontos.

Kevéssé ismert tény: a Krušovice teljesen cseh alapanyagokból készült, így eredetvédettséget élvez. Ne csodálkozzunk: a cseheknél a jó hazai sör nem csak üzlet, hanem a nemzeti büszkeség alapja is.