Mit csinál Buddha a konyhában?

Szakácskönyve lassan mindenkinek van: ismert séfek, ismeretlen tévések és zenészek, de még politikusok is adnak ki receptgyűjteményeket. Az elmúlt év egyik legizgalmasabbja mégis egy alig jegyzett szerzőé. Janits-Szabó Virág nagyvárosi jógiként a tibeti tanítások felől közelítette meg a konyhát. Az Örömfőzés – Buddhák a konyhámban mégsem egy nehezen olvasható, filozofikus mű, hanem igazi szakácskönyv, amely nem csak főzni tanít meg.

• Gyártáshibásan született, de élvezi
• Tibetet szerette, de szerinte aranykalitkává vált
• A Balaton jelentette az újjászületést
• A tanítványoknak is főz
• Utat mutat, de elfogadni nem kötelező

Janits-Szabó Virág, a nagyvárosi jógi Forrás: Origo

A könyve sokkal személyesebb hangulatú az átlagos szakácskönyveknél, többet mutat az emberből, mint ami megszokott. Szándékos?

Inkább ösztönös, hiszen én ilyen vagyok, őszinte, nem szeretem a kerülőutakat. Szakrális tanító vagyok, aki főz – engem is mozgat a kérdés, hogyan élhetjük meg mélyebb belső praxisként a mindennapokat. Azért választottam a főzést, hogy ezt átadhassam: megpróbáltam belecsempészni a tanításokat.

Szinte beszippant a sok virág, a színek, a mosolyok, az egyszerűségükben is látványos ételek. Becsalható így az olvasó a komolyabb, háttérben maradó mondanivalóhoz?

Amikor szellemi tanítóként működsz, először téged látnak meg, mint kirakatot. Át kell jönniük a kapun ahhoz, hogy később magukra találjanak - nekem ez a lényeg. Meg kellett hívnom az embereket, hogy betérjenek.

Ehhez természetesen tanulnom kellett, fejlődni teljesen hétköznapi dolgokban: beszélni, énekelni, egyszerű eszközöket elsajátítani, hogy a pozitív üzeneteket át tudjam adni. Ezek az eszközök egy könyv megírásában ugyanúgy szerepet kapnak.

Janits-Szabó Virág Örömfőzés – Buddhák a konyhámban Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Azon szoktunk nevetni a férjemmel, hogy én biztosan gyártáshibásan születtem. Nagycsaládban nevelkedtem, ahol elfogadtak minden vágyammal és cselekedetemmel együtt. Mindig azt kaptam, hogy „Csináld Virág, ahogy érzed!” – felnőttként már tudom, hogy ez nagy lehetőség volt az életemben.

Gyerekként volt, hogy megpucoltam a hagymát, majd rétegenként hámoztam tovább, aztán sírtam, hogy nincs a közepén semmi. Becsuktam a szemem és könnyeztem, hogy akkor most nincs is világ, nincs a dolgoknak veleje?

Azt sem hittem el, hogy nem tudok belenyúlni a tűzbe. Ez a fajta érdeklődésem, az ösztönös kíváncsiság végig megmaradt. Magamat akartam megismerni és a világot is körülöttem. Verseket írva ezt ugyanúgy lehetséges, mint a tibeti nyelven keresztül.

Hol mélyedt el a keleti filozófiában?

Tibeti fordítóként végeztem a Buddhista Főiskolán és az ELTE-n. Egyedül maradtam a végére, mindenki lemorzsolódott. Talán azért kötöttem ki itt és ebben, mert a keresett közvetlenséget a tibeti buddhizmusban találtam meg: azonnal éreztem, hogy otthon vagyok benne.

Csípős curry és pár bölcsesség Forrás: Zirig Árpád

Igazából nem is maga a buddhizmus, hanem a lényeg érdekelt. Sokat voltam Nepálban, fordítottam, rimpocséket kísértem, kerestem a bizonyos lényeget, azt, ahogy nekem jelenti. Ott találkoztam a férjemmel is, aki akkor már komoly buddhista praxist tudott maga mögött. Az, hogy magam is tanítóvá váltam, tényleg véletlen: én csak ott voltam a férjem mellett, amikor megkeresett egy ember, odajött hozzám, hogy én segítsek. Érdekes, de ez azóta is megmaradt: nem én keresem őket, hanem ők engem.

Hogy jutott el Nepálból a szakácsköny megírásáig?

Azt az utat le kellett zárni. A férjemmel úgy éreztük, annak ellenére, hogy fantasztikus minden, mégis aranykalitkává vált. Egyszerre észrevettük a rácsokat, amelyek körülvettek és megakadályoztak bennünket abban, hogy kiteljesedjünk. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, szakítottunk egy hagyományvonallal. Meg kellett tenni.

Megfogtuk egymás kezét és három évre a Balaton partjára költöztünk, akkor már hármasban, gyermekünkkel. Belső elvonulás volt ez: meditáltunk, írtunk. Sokat főztem és élveztük – közben elengedtünk mindent, ami megkötött. Azóta nincs ketrec, nem látom.

Hogy kerültek a Buddhák a konyhába? Forrás: Zirig Árpád

Mire visszajöttünk, elfogytak a tanítványok, elmentek. Talán így könnyebb volt újrakezdeni, de már másképpen, mint előtte. A munka, amit magunkban véghezvittünk, gyümölcsöket hozott, amelyek beértek. Megteremtettük a Városi Jógit, megírtam ezt a szakácskönyvet és elkészítettem a mesekönyvemet.

Ha egy szakácskönyv szakrális, akkor abban a receptek nem véletlenek. Az ételeknek van küldetésük?

Van. Már a megszületésük is válasz valamire, ami aznap volt, reakció egy eseményre, helyzetre. Sokszor álmodom az ízekkel. Eszembe jutnak, összeállnak, észrevétlenül megszületnek, mint egy dal. Néha azt gondolom, csak úgy kiesnek az Akasa-krónikából – ez egy szanszkrit kifejezés, amely az emlékeket, az információkat takarja, amelyek a körülöttünk, a térben keringenek.

Receptjeivel motiválna, szándékos ösztönzést rejtett beléjük?

A legnagyobb tanítás, hogy legyünk önmagunk. Én nem vagyok pszichológus, de ösztönözni próbálok arra, hogy ragadjuk meg a csodás pillanatokat, pont úgy, mint a gyerekek. Ez a fajta jelenlét, a tisztaság a legszebb. Ezt akarom előhozni, hogy mindenki merje felvállalni az örömöt és a rácsodálkozást. Hiszem, hogy ezt egy szakácskönyvön keresztül is lehet.

A répa levesnek is tökéletes Forrás: Zirig Árpád

Egy huszadik századi megvilágosodottól megkérdezték, hogy mi a test. Válasza az volt, hogy már feldolgozott vagy még átalakításban levő táplálék. Ennek értelmében az vagy, amit megeszel. Az emberek 99 százaléka rendelkezik testtudattal, azzal azonosul. Nem véletlen a haláltól való félelem, a rettegés attól, hogy elvesztjük a testet.

A táplálék jó kapu ahhoz, hogy rájöhessünk valami mélyebbre is. Én érzékeny vagyok ezekre a dolgokra, nálam minden ételnek van egy sztorija. Amikor hazamegyek anyukámhoz, mindig elém teszi a finom tyúkhúslevesét. Ilyenkor azt érzem, ennél jobbat egyszerűen nem lehet nekem főzni. Mitől finom? Csak az alapanyagoktól? Nem. Benne van édesanyám, a különleges elkészítési mód, ami nem a recepttől, hanem a szívtől különleges.

Az ételekhez elengedhetetlen a tudatosság. A jelenlét és a tudat a fontos, hogy tisztában legyél vele, hogy főzöl, hogy tudd, most táplálni fogsz. Hideg van és te melegítesz. Nyár van, hát inkább hűtesz. Szerettem volna, hogy ezt az olvasók is megérezzék.

Ezek egyszerű receptek, van, hogy csak három hozzávalóra épülnek. Vidéken, a Balaton partján születtek, tehát csak olyan dolgok vannak bennük, amiket ott be tudtam szerezni.

A könyv felsorolja a testi hatásokat is Forrás: Zirig Árpád

A tudatos főzés csak elhatározás kérdése: a szakrális szakácsművészetnek Ázsiában nagy hagyományai vannak, főleg Indiában, ahol a főzés és a vallás összefonódik, hiszen az étel egyben felajánlás is a világmindenségnek.

Ez ugyanaz, ami a magyar hagyományokban is jelen van a vasárnapok rituáléjában?

Igen, az alapja az egész világon megvan. Keleten a tanítványoknak főznek, benne az áldás. A mester keveri a kondérban, majd jön az esemény: megosztjuk az ételt. Ennek is megvan a bibliai párhuzama.

Megpróbáltam a tanítás egy elfogadható, ehető módját kialakítani, hogy ne a hegytetőről beszéljek, lássák a hús-vér valómat – nem kell az aranyfény és a harsonák zengése. Nem az én dolgom, hogy térítsek, de szellemi tanítóként megpróbálok utat javasolni.

Remélem sikerült megfelelő formát s vele elfogadható hangulatot teremteni. A szakrális dolgokkal nem könnyű, de úgy tűnik – s ennek nagyon örülök –, hogy elfogadták a könyvet, rácsodálkoztak természetességére. Bízom benne, hogy ez afféle ösvény, ami sokaknak járható.

Ideális hely a meditáláshoz Forrás: Zirig Árpád

Nem volt könnyű folyamat, hogy elkészüljön a Buddhák a konyhában. Sokat tanultam közben, még olyan praktikus dolgokat is, mint a fotózás. Sokat sírtam, ha nem volt jó, de három hónap alatt kialakult. Állandóan jöttek a barátok is, meditáltunk, főztünk, megettünk mindent vagy éppen adtunk a szomszédoknak. Ez tényleg örömfőzés volt.