Kerti zöldek és balzsamos csibe - a legidegesítőbb nyelvi modorosságok az étlapokon

Budapest, 2013. január 27. A Táskarádió Eszpresszó - retró étterem - utcai étlapja. MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán *************************** Kedves Felhasználó! Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.

Hogyan próbálják meg az éttermek kívánatossá tenni az étlapon szereplő ételeket, ahelyett, hogy megtanulnának rendesen főzni? És itt most nem arra gondolunk, hogy burgonyát írnak krumpli helyett, meg galuskát nokedli helyett, bár azért is járna egy-két füles.

Forrás: MTI/Nagy Zoltán

Paszuly (fn.) – „Próbálunk barátságos vidéki kisvendéglőnek látszani, de főzni még nem nagyon tudunk.”

Oké, hogy a paszuly tájszó, és aki tájszavakon viccelődik, annak jár a faszkorbács, de itt nem is maga a szó a lényeg, hanem az, amit szimbolizál. Arról a sajnálatos elképzelésről van szó, hogy a rossz ételek kívánatosabbak lesznek, ha tájszavakkal vagy régimódi nyelvezettel próbáljuk meg eladni őket. Hát, nem lesznek azok.

Tejfeles (mn.) – l. a „paszuly” címszavunkat

A paszuly legjobb barátja, soha egyetlen helyen nem találkoztunk még tejfölös paszulylevessel, mindig kizárólag tejfelessel.

Csibe/jérce (fn.) – „Közönséges, két hét alatt hatkilósra hizlalt brojlercsirke.”

Valamiért azt gondolja az üzletvezető, hogy ha csibe, akkor az már nem úgy fog viselkedni a sütőben és a tányéron, mint egy halízű rágógumi, hanem mintha Bresse-ből hozatta volna.

Borjú (fn.) – „Át fogunk verni, ha törik, ha szakad.”

Ez kicsit kilóg a sorból, mert nem nyelvi modorosság, hanem általában egyszerű hazugság, és a fogyasztóvédelemnek már rég halálra kellett volna büntetnie minden helyet, ahol borjúhúsként adják el a fiatal marhát. Ahol egyébként valódi borjúhúst adnak a tányéron, ott a cikkben tárgyalt nyelvi jelenségek általában hiányoznak.

Balzsamos kerti zöldek – „Balzsamecetes vagy valamilyen enyhébb Ízű ecetes dresszinggel meglocsolt zacskós bolti madársaláta és rukola keveréke.”

A balzsamos minden esetben arra utal, hogy a konyha maga mögött hagyta azt a szép, nyolcvanas évekbeli hagyományt, miszerint a főként kádsúrolásra alkalmas, 20 százalékos ecetsavval próbálja meg ízesíteni a salátákat.

Füvek/kerti füvek/erdei füvek – „zöldfűszeres”

A kifejezés abból az időből maradt ránk, amikor a vendéglőkbe és éttermekbe is megérkezett az a nyugatnémet trend, hogy a szárított Kotányi és Horváth Rozi fűszerek helyett friss zöldfűszereket szórnak az ételre. Mivel a kétezres évek elején ez elég komoly versenyelőnyt tudott jelenteni, az étlapon minden esetben föltüntették, de az unalmas „friss bazsalikom, kakukkfű, rozmaring” helyett rámentek erre a félig rusztikus, félig romantikus vonalra. Most már annyira nem számít kuriózumnak a friss bazsalikom, de az étlapot még sok helyen nem cserélték le.

Ahogy a nagymamánk készíti – „Nem olyan, mint ahogyan a nagymamánk készíti.”

Mitől lenne olyan? A nagymamánk tud főzni, szemben azoknak a helyeknek a szakácsaival, amelyek ezzel próbálnak szimpátiát kicsiholni az ételeik iránt.

Kézműves – „?syntax error”

Hagyjuk ezt, 2014 van, minden kézműves. Ennek a szónak egyszerűen semmi jelentése nincs már. Olyan, mint a hungarikum.

Krúdyzás – „Minden elképzelés nélkül nyitottunk egy kisvendéglőt, és ahelyett, hogy finom ételeket próbálnánk főzni, Krúdy Gyula-idézetekkel nyomjuk tele az étlapot, mert az emberek nagy része még mindig elhiszi, hogy ez valamiféle garanciát jelent a minőségre.”

A krúdyzás vagy szindbádozás minden ötlettelen kisvendéglő utolsó mentsvára és adu ásza. A tulajokat és a vendégeket a legkevésbé sem zavarja, hogy szegény író forog a sírjában, amikor vegetás húslevesek, maradékból gyúrt töltött paprikák mellé írják a nevét.

Vicces receptleírások az ételek nevei alatt – „Seggfejek vagyunk, akik azt hiszik, hogy bárkit szórakoztat a silány stílusérzékkel összetákolt, magyar standupot is alulról súroló vicceskedés.”

"Fogom a napos csibe mellyét, kiklopfolom, friss zsemlyemorzsába forgatom, forró zsírban kirántom, Mariska néni házi savanyúságával tálalom." Akkor már inkább olvasgassuk az unikumos pulyka receptjét a magyar internet modemzörgéstől hangos hajnaláról, az legalább akkor mérsékelten szórakoztató volt.