Nem gyereknek való édesség

Egykor azt hitték, minden nyavalyát kiűz, még a bélférget is kihajtja. Nagyanyám fájós torka miatt szopogatta, mi másnaposság ellen használtuk, kutyaharapást, szőrivel. Hogy bármelyik ellen használ-e, nem biztos, de az tény, hogy 102 éve generációk titkos csodaszere a Dianás cukorka.

A sósborszesz német gyógyszerészek közvetítéssel jutott el Budapestre. Thék Mór patikus volt az első gyártó 1858-ban, őt követte öt évvel később Werther Frigyes. Igazán népszerűvé azonban Brázay Kálmán tette, aki olajokat és minőségi növényi aromákat oldott fel alkoholban, amit pontos arányok alapján sós vízzel hígított.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Diana, avagy sósborszesz

A sósborszesz olyan alkoholos oldat, amely víz, finomszesz, konyhasó, etil-acetát és mentolkristály felhasználásával készül. Gyógyszertári elnevezése Spiritus menthae cum sale.

Fotó: Origo

Brázay termékét csodaszernek aposztrofálták, hiszen fájdalomcsillapítónak, fertőtlenítőszernek egyaránt használták, külsőleg és belsőleg is. Az egész monarchiában elérhető volt, sőt, még az emigrációban élő Kossuth is kipróbálta. Az üzlet csodásan ment egészen addig, míg Erényi Béla gyógyszerész be nem állt az epigonok táborába. Nem volt maga, hiszen számos ügyeskedő próbálkozott a sósborszesszel, azonban ő volt az első, aki komplex reklámhadjárattal támogatta termékét. Sikerült neki, amit bizonyít a nyelvünkbe kövült Diana név – máig így nevezzük a sósborszesz minden változatát.

Dianás púder is volt Fotó: Origo

Kossuth Lajos azt üzente

Fizetett hirdetés, Vasárnapi Újság 1877. 12. 30. 837. old.

„Kossuth Lajos nagy hazánkfia, ki folytonosan Brázay Kálmán budapesti nagykereskedő sósborszeszkészítményét használja, egy legutóbbi Brázay Kálmánhoz intézett levelében e sósborszesz kitűnő hatásáról következőleg ír:
„Egy időben látásom már annyira megzavarodott volt, hogy szemorvoshoz voltam kénytelen folyamodni; az glaucomát emlegetett, s operatió szükségéről beszélt. Nem fogadtam el tanácsát, hanem kísérletet tettem az Ön sósborszeszével, s a siker minden várakozásomat felülmúlta. A koromgolyó forma árnyak, melyek oly sűrűen jártak fel s alá szemeim előtt, hogy olvasnom teljes lehetetlenség volt, mindjárt pár napi használat után ritkulni kezdtek, s folytatott használat mellett tökéletesen elmaradtak, úgy hogy most egészen tisztán látok, sőt szemeim annyira megerősödtek, hogy jó világítás mellett szükségből még szemüveg nélkül is olvashatok, daczára annak, hogy szemeimet épen nem kímélem; telescopicus és górcsői vizsgálatokkal bíbelődöm, s 75 évem daczára nem tudok azon rosz (sic!) szokásról lemondani, hogy gyertyavilág mellett olvasgassak éjfélig is rendesen. - Ha érzem, hogy szemeim fáradni kezdenek, jól megmosom a sósborszeszszel különösen ügyelve arra, hogy a szeszpára jól a szembe jusson, és minden rendben van. Ez csakugyan megbecsülhetetlen eredmény.”

forrás: Szabó Dániel: Hirdetési kultúra a századfordulón

Honnan a név?

Erényi mai szemmel nézve marketingzseni volt, nem csak patikus, hanem üzleti cápa is. Szabadszálláson kezdte, de sikerorientáltsága Budapestre hajtotta. 1905-ben Fónagy Józseftől átvette a Dianához címzett, bejáratott Károly körúti gyógyszertárat, de hamar kinőtte, hiszen előbb bérbe vett, majd meg is vásárolt egy épületet a zuglói Angol utcában, ahol raktározás mellett már a nagyobb volumenű gyártásba is belekezdhetett.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A mentol tette sikeressé: 1907-ben védjegyoltalom alá került terméke. A gyors siker miatt részvénytársaság alakult: 1910-ben a Diana Ipari és Kereskedelmi Rt-n keresztül, minden joggal és recepttel együtt kivásárolta saját magát. Beindult a fejlesztés, majd 1911-ben sok más kenceficével együtt megszületett a máig hódító kedvenc, a Dianás cukorka.

Kihasználta a kor lehetőségeit, megdöbbentő lendülettel hirdetett nem csak a fővárosi, hanem a vidéki újságokban is, de figyelmét nem kerülték el a divat- és szaklapok, sőt a Rendőri Lapok sem. Új metódusokat, addig csak külföldön látott reklámformákat és kommunikációs taktikákat vezetett be. Az egész oldalas képes hirdetésekben fiktív bécsi bárónők köszönőleveleitől kezdve, az orvosnak látszó szakállás bácsiig minden megjelent. Működött a diszkrét postai csomagküldés és a vidéki patikák ellátása is. Sikere egészen a második világháborúig töretlen volt.

Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hogy készül?

A Likőrös cukorkák gyártástechnológiája sokakat izgat. Hogy kerül a szesz a csokiba? Nem injekcióval, mint sokan tippelnék: a tömény szeszes cukoroldatot melegen formákba öntik. A hűlési folyamat közben a cukor kikristályosodik, amely kérget képez, így képes benntartani az alkoholtartalmú tölteléket. Ezeket forgatják csokoládéba, majd csomagolják klasszikus módon selyempapírba.

A szocializmus ugyan egyet jelentett az államosítással, de a sósborszesz megmaradt, csak előbb a Magyar Likőripari Vállalat, majd a Budapesti Szeszipari Vállalat állította elő. Ugyan a „folyékony csodaszer” jogai tovább szálltak a jogutód Mautner-Markhofra, de a Dianás cukorkát mégsem ők gyártják – Magyarországon több kisebb cég is foglalkozik vele.

Forrás: Origo

Kézzel csomagolt csemegék

Pájer Andrea, a nagykőrösi Dianilla Kft. ügyvezetője elmondta: „A Dianás cukorkát nem lehet megújítani, ennek ilyennek kell lennie, a papírcsomagolás a hagyományos. Mi is megpróbáltuk a fóliázást, de a vevőknek nem kellett, mindenki a hagyományos, selyempapírost kereste. Ezt a csomagolást nem lehet, vagy nagyon nehéz gépiesíteni, így minden egyes szemet kézzel csomagolunk.

A Dianilla Dianása Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Jelenleg öt-hat cég foglalkozik ezzel Magyarországon, egy nagyobb és több kisebb. 1996-ban kezdtük, akkor még sokkal nagyobb volt a kereslet, de azóta rengeteget változott az édességpiac, így most már csak heti 5-600 kiló cukrot dolgozunk fel – korábban volt, hogy a duplája is elfogyott.”

Pájer Andrea elárulta, mostanában javul a helyzet, mintha a sósborszeszses cukorka kezdene magára találni. „Számít, hogy olcsó, könnyen elérhető felnőtt-édesség. Sok fiatal ugyan nem ismeri, de mindig megvan, mindig megjelenik az a réteg, aki kedveli. Az igazán öregek még a csoki nélküli változatot is kedvelik, egykor olyan is volt, de mára kikopott – a csokoládé összefogja, könnyebben eltartható.”

Természetesen mi is arra voltunk kíváncsiak be lehet-e rúgni tőle? A válasz igen: „37,5 térfogatszázalékos alkohollal dolgozunk, amely a végtermék két százalékát adja. Ha elég sokat enne meg valaki, megérezné.” – mondta el a legendás édességről a Dianilla Kft ügyvezetője.

Fotó: Origo