Jó magyar pezsgőt venne? Van pár tippünk!

Évtizedek elnyomása után a pezsgő kezd visszatérni a köztudatba, már nem csak szilveszteri szétspriccelésre használjuk. Egyre többen újra az elegáns italt látják benne, ami egy ünnepi pillanat csúcsa lehet – feltéve, hogy arra méltót veszünk. 

Sokan tippelik, hogy a pezsgő úgy jön létre, hogy szénsavat adnak a borhoz, majd palackozzák. Ugyan ismerünk ilyen italt is, de az valami más – itt előbb savas, nem túl jó ízű alapbor kell. Ha valakinek erről mesélünk, egyből gyanakodni kezd, hogy

a rosszul sikerült lőréből akkor pezsgőt csinálnak? Nem.

Ide nem félresikerült, ecetes, megtört vacak kell, hanem direkt ilyenre kialakított alap.

A tesztelt mezőny Forrás: Origo

Ehhez cukros tirázslikőrt és élesztőt adagolnak, majd zárt térben lezajlik a másodlagos erjedés – optimális esetben hosszú hónapokig, évekig.

Édestől a szárazig

A pezsgő édességét a legszárazabbtól a legédesebb felé brut nature, extra brut, brut, extra dry, dry, demi sec, doux szavakkal jelölik. A legszárazabb a brut nature, ez semmiféle maradványcukrot nem tartalmaz, a doux viszont literenként akár ötven grammot is.

Zárak kupacban Forrás: Origo

Az ipar kétféle zárt teret tart számon.

Az olcsóbb tételek tartályban születnek:

ezek jellemzően a 800 forintos édes akármik, amiket szilveszterkor mások nyakába spriccelünk. Az eredeti, tradicionális, francia metódus alapján

a nemes, finom és drágább verziókat palackban erjesztik.

Aki azt hinné, hogy ilyenek csak Champagne-ban születnek, téved: mifelénk már 1825-ben palackban erjesztettek a pozsonyi Hubertnél. (A második magyar pezsgő az Echs és Társáé volt 1835-ben, de a tatai Esterházy és a pécsi Littke is jelen volt a piacon már a Törley előtt.)

Hópihemintában Forrás: Origo

Mostani tesztünkbe a magyar pezsgőgyártás krémjét válogattuk be. Itt nincs tartályos tétel, mindet sok kézi munkát igénylő, de komplexebb ízeket adó méthode traditionnelle eljárással, vagyis a hagyományos champagne-i módszerrel készítették.

Az árak 3500 és 11 000 forint között mozognak

– tény, hogy nem olcsók, de ha egy évben egy üveg pezsgőt veszünk, lehet, hogy megéri minőségi italt választani.

Így készül az igazi pezsgő

1. Az első a töltőbor összeállítása, amit úgy is leírhatunk, hogy alapbor + tirázslikőr + anyaélesztő = pezsgő.
2. Ezután az italt 0,75 liter űrtartalmú palackokba töltik, amelyekre koronazár kerül.
3. Az erjedés máglya alakba rakva pincehőmérsékleten (12°C) zajlik.
4. A Méthode Traditionnelle esetében az érlelés 1,5-3 évig tart.
5. A seprő dugóra rázása lassú folyamat. A palackokat 1/8-os szakaszokban, a hossztengelyük mentén megforgatják. Körönként változtatják a dőlésszöget, háromféle szögben történik ez, azaz összesen 24 rázást tesz ki – ez kell ahhoz, hogy a seprődugó a palack szájánál gyűljön össze.
6. Ezt a kázéban tárolás követi. Erre akkor van szükség, ha a seprő dugóra rázása után nem történik meg azonnal a degorzsálás, tehát a palackok dugóra állítva pihennek a seprő eltávolításáig.
7. A seprőtelenítés degorzsálással igazán izgalmas, hiszen az üvegek száját fagyasztó kádba teszik, így a seprő jégdugóvá dermed. A koronazárat eltávolítva kilövell a palackból – a nagyjából 6 bar nyomásból 1 bar veszik el, az ital szénsavtartalmának nagy része megmarad.
8. Jöhet az ízbeállítás: az expedíciós likőr segítségével beállítják a végleges cukortartalmat, amelynek mértékét dosage-nak (dozázs) hívjuk – egy átlagos száraz pezsgőben ez 8-10 gramm cukor/litert jelent. Készülnek azonban expedíciós likőr hozzáadása nélküli tételek, ezt brut nature-nak, azaz nyerspezsgőnek nevezzük, ízük markáns, feszes – ám izgalmas és szerethető.
9. Az újradugózás során parafával zárják le a palackot, a dugót drótkosárral rögzítik.
10. A palackokat beforgatják és átvilágítják, leellenőrzik, nem maradt-e bennük seprő.
11. A pezsgő a parafa fölé megkapja a kupakot, a nyakszalagot, a has- és hátcímkét, majd csomagolják.

Mind remek ital Forrás: Origo

Célunk egy hazai brut körkép volt, de sem a Sauskából, sem a Nobilisből nem találtunk ilyet, így a legközelebbi extra brut és extra dry verziókat vettük be a tesztbe – az árnyalatnyi különbség sokak számára észre sem vehető.

Az első helyen holtverseny alakult ki a Tokaj Nobilis és a Légli között, a második hely a Demeteré, a bronzérmet a Kreinbacher nyerte.

Ez most nem egy parizer- vagy löncshústeszt, ahol a mezőny vége ehetetlen dolgokkal van tele. Mind a hét most megkóstolt méthode traditionnelle pezsgő remek, kifinomult ital, bármelyiket ajánljuk – igaz, azoknak, aki most ismerkednek ezzel az itallal, javasoljuk, hogy ne csak a szilveszter hevében adjanak esélyt nekik.

Ha kíváncsiak a részletekre és az árakra, lapozzanak!