Megosztó, de csodálatos: ha vörös, akkor kékfrankos

kékfrankos
Vágólapra másolva!
A pincék között bort kereső, szomjas, dorbézoló katonák változtatták meg Sopront? Vajon igaz a legenda a kék frankról? 
Vágólapra másolva!

Változatos és megosztó a kékfrankos, de most közelebb kerülhettünk megértéséhez: egész április erről a fajtáról szólt. Április 25-én, a Sofitel Hotel Nagy Kékfrankos Kóstolóján számos borvidék finomságán keresztül ismerkedhettünk ezzel a vörösborral.

A kékfrankos

Hazánkban a legnagyobb területen termesztett kékszőlőfajta, szinte az összes borvidékünkön megtalálható, önállóan és házasításokban egyaránt. Készíthető belőle gyümölcsös, élénk savú, acéltartályban készült és érettebb, nagyobb testű, hordóban érlelt tétel is. Gyakran rozékhoz, sillerekhez és habzókhoz is használják, sőt az egri és szekszárdi bikavérek alapját adja és számos más házasításban is megtalálható.

Kékfrankosok egymás közt Forrás: Kodela Mia

A közhiedelemmel ellentétben nem ősmagyar fajta, a XIX. század elejéig még nem ismerték. Megbízhatóan terem mind a hűvösebb, mind a melegebb klímán, de az ásványokban szegényebb talajonm mint a lösz és homok, is tud minőségi borokat adni.

Semmi nem igaz abból a soproni legendából, hogy nevét Napóleon katonáinak pénzéről kapta volna, hiszen a területen akkor még fehérborok voltak és csak a filoxéra vész után kezdtek kékfrankosból bort készíteni. Az viszont tény, hogy a soproni borvidéken körülbelül 1100 hektáron termesztik, amivel ez a legnagyobb összefüggő kékfrankos ültetvény.

Borbarátok a Sofitelben Forrás: Kodela Mia

A Kékfrankos mátrai arca

Az egyik mesterkurzuson a Mátrai Tőkések tételeit mutatták be. Ugyan Sopron nevezi magát a Kékfrankos fővárosának, de a 22 borvidékünk közül a második legnagyobb területet északon találjuk belőle. A hegyek jó védettséget adnak, felfogják a csapadék nagy részét, a déli dűlőkön pedig sok napfény éri a szőlőket, így sajátos mikroklíma alakult ki.

A Mátrai Tőkések három pincészet összefogása, Losonci Bálinté, Karner Gáboré és Szecskő Tamásé, akiknek a területei Gyöngyöspata és Szücsi mellett találhatóak. Mindnyájan a kézműves és természetközeli szőlőművelésben és borkészítésben hisznek: „Kézműves borászat alatt pedig azt a vezérelvet értjük, hogy a szőlészkedés és a borászat folyamán csak olyan emberi beavatkozásokat tegyünk, amelyek a kezünkbe kapott természeti kincs egyediségének, harmóniájának megszületését, kibontakozását segíti.”

Munkájuk alapját a vulkanikus talaj és a dűlők egyedisége adja, céljuk a mátrai terroir megmutatása, leginkább burgundi stílusban. Az előadáson kóstolt borok is a különböző dűlőkre helyezték a hangsúlyt: Losonci Bálint két, 2011-es évjáratú Úrrátesziből és Geregből való tételein is érezhetők a talajból és fekvésből adódó eltérések. Karner Gábor a Tavaszföld és a Vitézföld területek évjáratbeli különbözőségeit mutatta be, míg Szecskő Tamás a különleges, Kadarka és Kékfrankos nemesítéséből származó Rubintos fajtából készült borát hozta el.

Mesterkurzus az osztrákoktól Forrás: Kodela Mia

Burgenlandi kitekintés

A másik mesterkurzus az ausztriai Krutzler pincészeté volt. Fontos, hogy a sajátunk mellett a külföldi borokat is kóstoljuk, Ausztria pedig sokszor messze előttünk jár: a Kékfrankos a burgenlandi területek egyik legfontosabb fajtája. Amíg nálunk a cabernet sauvignon-t, merlot-t, syrah-t pozícionálják a a legmagasabbra, addig a szomszédban Kékfrankosból készítik a csúcsboraikat, méghozzá olyan érlelési potenciállal, hogy még egy-egy régebbi évjárat sincs a közelében sem az öregedésnek.

A Krutzler pincészet a dél-burgenlandi részen, Eisenberg környékén fekszik. A 415 méter magas hegy klímája és vasban gazdag, intenzíven ásványos talaja tökéletes a fajtának, érett és egészséges fürtök szüretelhetőek. A több generációs borászat közel 12 hektáron gazdálkodik, nem csak az egyedi dűlőkre, hanem emellett egy állandó stílusra és magas minőségre törekszenek.

Az osztrákok nagyra tartják Forrás: Kodela Mia

A tételeket több évjáratra visszamenőleg kóstolhattuk, a legfiatalabb 2013-as borok frissek voltak, nagyon ásványosak, élénk savval és fanyarsággal, mindegyikben még sok év eltarthatóság van. A 2012-esek és a 2008-as, hordóban érleltek és lágyabb, kissé érettebb karakter mutattak, miközben az intenzív ásványosság és a szép gyümölcsösség mind benne volt. A pincészet zászlóshajóját a Perwolff házasítások adják (pár százalékban Cabernet Sauvignon-t is tesznek hozzá), ezek igazán komplex, hordóban érlelt borok, amik elegánsak, koncentráltak és hosszan érlelhetőek.

Sétáló kóstoló estig

Több mint hetven kiállító legalább százhúsz borából lehetett válogatni az asztalok között sétálva. Sopron, Villány, Szekszárd, Eger, Márta, Balaton, Etyek borvidékekről, a teljesség igénye nélkül. A szervezők szlovén, szlovák és osztrák vendégeket is hívtak, akik igen nagy sikerrel mutatkoztak be. Igazi felüdülés volt a Weingut Mariell pult alól kapott gyönyörű Chardonnay-ja, de a Leithaberg terület pincészeteinek tíz fölötti borát végigkóstolni igazi kihívás volt, sok tanulsággal.

A muzslai Bott Frigyes borai Forrás: Kodela Mia

Természetesen lehetetlen mindent megkóstolni, abból amit nekem sikerült, egyértelműen kiemelkedett a szlovákia területén található Garam-menti borvidékről Bott Frigyes két évjárata. A soproni Garger pincészet biztos kézzel készíti a Kékfrankosait, a Vincellér pedig fiatalabb, könnyedebb, de jó ivású tételekkel jött.

Villányból a Ruppert pince rozéja és vörösbora is mind nagyon szép és jól ihatóak kellő tartalommal, szintén erről a borvidékről a Heumann Pincészet komoly vöröse. Egerből Nyolcas Ádám két fiatal borának még adnék némi időt, de már most kiváló anyag, ami csak még szebb lesz. Dél-Balatonról Konyári Dániel izgalmas kékfrankosai és az Etyeki Kúria legújabb, itt debütáló 2013-as tétele, örülök, hogy nem hagytam ki őket.