Mi a közös a cukorban és a heroinban?

Boy eating lollipop

A cukorfüggőség még mindig tabutéma dacára annak, hogy tudományos kísérletek bizonyítják, a cukor ugyanolyan függőséget okoz, mint a többi, az agy dopamintermelését befolyásoló szer. 

Napjaink átlagos ételkultúrájának természetes velejárója, hogy szinte lehetetlen olyan feldolgozott vagy előre elkészített élelmiszert vásárolni, ami ne tartalmazna cukrot ízesítés vagy konzerválás céljából. Ezek a hozzáadott cukrok pedig kifejezetten trükkösek – tudtunkon kívül tesznek minket függővé.

Helló öcskös, rászoksz! Forrás: PhotoAlto/Michčle Constantini

Az idegtudomány az ételt természetes jutalomnak tekinti, amely jó érzéssel párosul – akárcsak a szex vagy a másokkal való törődés. Ez a bizonyos jó érzés ösztönzi az embert arra, hogy a cselekedeteket szüntelenül megismételje.

A jutalom és a jó érzés közötti kapcsolatot az agy mezolimbikus pályarendszere (másképpen dopaminerg rendszere) fordítja le az ember számára. Ha valamilyen jóleső ételt fogyasztunk, az agy ezen rendszere aktiválódik: a ventrális tegmentális terület (VTA) idegsejtjei ingert küldenek a nucleus accumbens (NAc) és a prefrontális kéreg (PFC) felé. A NAc-PFC felelős az akaratlagos cselekvések ellenőrzéséért is – például, hogy befaljuk-e vagy sem azt a bizonyos csokitortát.

Azonban különbség van jutalom és jutalom között is. A jó érzés nem okvetlenül társul mindenféle ételhez, amit beviszünk a szervezetünkbe. Leggyakrabban valóban az édesség váltja ki a fent leírt reakciót, szemben például a keserű és a savanyú ételekkel. Ennek evolúciós okai vannak, ugyanis a mezolimbikus rendszer megerősít minket abban, hogy az édes íz szénhidrátot jelent, melyre pedig szüksége van a testünknek. Ugyanígy evolúciós oka van a keserű és a savanyú ízek kisebb népszerűségének is: amikor elődeink még bogyókat gyűjtöttek, a savanyú íz éretlenséget, a keserű mérget jelentett.

A cukor, akár a drogok, dopamint szabadít fel az agy nucleus accumbens részében: becsapja az agy jutalmazó rendszerét és függőséget alakít ki. A rendszeres cukorfogyasztás idővel megváltoztatja a dopaminreceptorok érzékenységét mind a középagyban, mind a prefrontális kéregben. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, az agy toleranciát alakít ki a cukorral szemben – mindig nagyobb mennyiségre lesz szüksége ahhoz, hogy fent tudja tartani a megszokott dopamin-szintet.

Tudósok egyelőre csak rágcsálókísérletekkel támasztották alá a cukorfüggőséget és a hozzá kapcsolódó elvonási tüneteket, bár szerintük már húzható párhuzam az emberi viselkedéssel is. Ezt támasztják alá azok a személyes beszámolók, amelyek a cukorfogyasztás felhagyása utáni fizikai és lelki nehézségekről szólnak; majd a leküzdött függőség utáni vallomások, amelyek nem sokban különböznek a drogfüggőkétől.