Nem mindegy, hogy csirke vagy kutya van-e a pálcikán

Gasztronómiai ínyencek és gourmand-ok kedvelt úti célja lehetne Kína. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy egy hét alatt meg lehet ismerni a kínai konyhát, a tájjellegű ételeket, vagy éppen a legjobb fogásokat egy több évre elegendő gasztrofelfedezést nyújtó országban. Nem is erre vállalkozom, hanem arra, hogy megmutassam az igazi vidéki Kína egyik piacát; vajon mit ehetnek néhány jüanért az emberek.

Egy város, ahol akár 50 méteren belül is óriási gasztronómiai különbségek vannak. Ez a két fotó egymástól ötven méterre készült a Csilin tartománybeli Jencsiben. Az első képen egy itt élő japán szakács a főutcán lévő kis boltjában tojásos-húsos golyókat süt olajban.

Japán ételkülönlegesség Jencsiben Forrás: Lantos Gábor

A japán fickóval hamar összebarátkoztam, mert hamarosan Budapestre utazik az augusztusi cselgáncs-világbajnokságra. Készítettünk is gyorsan egy közös fotográfiát.

Két perc alatt lettünk barátok. Egy japán szakács Jencsi főutcáján főz Forrás: Lantos Gábor

Most nézzék meg a következő képet. A japán embert otthagyva átkeltem az úton, és tíz perccel később ezt fotóztam le.

Ez a kép az út túlsó oldalán készült Jencsi legelegánsabb japán éttermében Forrás: Lantos Gábor

Nem véletlenül mutattam meg a két végletet. Bár a japán szakács által gyártott golyók messze gusztusosabbak a többi utcai árusnál kapható ételeknél.

Ami az árakat illeti, a nipponnál egy golyó 1 jüan (42 forint), míg a szemközt lévő pláza hetedik emeletén lévő japán étteremben ez a tál 60 jüan, azaz 2400 forint.

A különbség hatvanszoros, ami az ízeket illeti, ott nem volt ilyen hatalmas differencia.

Az utcán tényleg csak az egyen, akinek erős a gyomra

A Kínába utazók számára az egyik legfontosabb figyelmeztetés, hogy az utcán csak az egyen, aki sokat bír, és nem érzékeny a gyomra.

Gusztus kérdése, hogy a pálcikára hangszerelt húsok közül melyiket veszi az ember a szájába.

A problémák ott kezdődnek, hogy az árusok a kínain kívül semmilyen nyelvet nem beszélnek, így legfeljebb ránézésre állapítható meg, hogy a pálcikán lévő hús csirke vagy kutya. Azok a rózsaszínben játszó virslik a tálcán többet mondanak minden szónál.

Az a nagy kérdés, hogy mi van a pálcikán Forrás: Lantos Gábor

Igen, kutya.

Kínának ezen a nagyon messzi vidékén a kutyafogyasztás szinte mindennapos dolog.

Ugyanakkor a témát valami fura szemérmesség veszi körül. Amikor szállodám menedzserét erről kérdeztem, az úr elintézte annyival a dolgot, hogy vannak olyan éttermek, ahol kutyát is felszolgálnak, de ezeket a helyeket nem nagyon reklámozzák, és ő sem akarja megmondani, hol találhatóak.

Annyi jó étterem van Jencsiben, egyen ott, vagy a plázában" -

mondta, a szeme pedig jelezte, hogy erről a dologról ne nagyon kérdezzem. Mikor azt tudakoltam, hogy az utcai árusok pálcikáján lehet-e kutyahús, a sejtelmes maybe (lehetséges) szót préselte ki magából.

Ebben maradtunk. A Jencsiben futballozó Guzmics Richárd is beszélt nekem arról, hogy a kutyafogyasztás nagy divat, de mi sem erőltettük a dolgot.

Magyar ember megfőzött vagy megsütött kutyáról csak akkor beszél, ha nagyon muszáj. Vagy akkor sem.

Ellenben addig nem nyughattam, amíg nem találtam egy kínai piacot. Tudják, olyan autentikusat, amelyet nem a turistáknak mutogatnak, amely nem csillog-villog (Pekingben és Sanghajban volt ilyenhez szerencsém), hanem

olyat, ahol a helyiek vásárolják meg a mindennapi betevőt.

A kínai-orosz-észak-koreai Huncsun városának piaca pont ilyen volt. Nem reklámozta semmi, nem voltak arrafelé mutató táblák, csak követni kellett a zacskókban húsokat cipelő embereket, hogy megtaláljam.

A huncsuni piac bejárata Forrás: Origo

A piac a főtér mögött húzódott meg. A piszkos bódésor szinte mindegyikében kapható volt valami különlegesség:

például zöld héjú tojás

vagy speciális oldalas. Sok-sok szúrós szem – az árusok szigorú nézése. Mert azzal, hogy megjelentem köztük, és fotózni kezdtem, igencsak felbolydult a piac. Viszont becsületükre legyen mondva, hogy senki sem kiáltott rendőrért, senki nem akart kizavarni. Akkor sem, amikor a dátumbélyegzős friss húst fényképeztem.

Friss hús érkezett Forrás: Lantos Gábor

Igazából a dolgok végtelen leegyszerűsítése lenne az, ha azt írnám, hogy odahaza a Nébih simán bezárná ezt a piacot.

Csakhogy ez itt Kína, ahol mások a szokások, és az elvárások is.

A huncsuni piac nem volt tiszta, de a hentesek például nagyon vigyáztak arra, hogy az asztalra tett húsok alá viaszosvásznat tegyenek. Amúgy egy ilyen piacon nagyon sok minden összekeveredik. A zöldséges mellett simán főz a hurkás, egy standdal odébb éppen pakol a tojásos. Mellette a grillezőben nagy madár forog. Száz és száz ember beszél egyszerre, ebben a bábeli zűrzavarban eladó és vevő legyen a talpán, aki helyt áll.

Grillmadarak Forrás: Origo

Következzen most egymás után három fotó a huncsuni piacról. A különleges és hatalmas oldalas, a hurkát főző asszony és a zöld héjú tojás.

Nagy állat nagy oldalasa Forrás: Lantos Gábor

Hurkát főző asszony a huncsuni piacon Forrás: Lantos Gábor

Egy lavór zöld héjú tojás. A belseje még különlegesebb Forrás: Lantos Gábor

A piacon leginkább a zöldségek hasonlítottak arra, amit odahaza is látunk. A legnagyobb kedvenc errefelé az ananász. Érdekesség, hogy ezt nemcsak a piacokon vagy a bevásárlóközpontokban lehet kapni, hanem az utcán is. Ott már meghámozva árulják, darabja 2 jüan, vagyis 80 forint.

Utcai zöldségespult, a hátsó sorban pucolt ananásszal Forrás: Lantos Gábor

Infralámpa alatt melegednek a hámozott ananászok Forrás: Lantos Gábor

Huncsunban ez pontosan olyan, mint otthon Forrás: Lantos Gábor

A kínai nagyvárosokban természetesen egyre inkább átveszik a hatalmat a nagy szupermarketek. A hatalmas huncsuni plázában is egy teljes emeletet foglal el ez a rész.

Ugyanakkor a huncsuni piac betekintést adott nekem abba, hogy a városoktól távol, a vidéki Kína milyen gasztronómiai életet él.

Csilin tartomány ilyen hely. Ide nem özönlenek a turisták. A tömeg Pekinget, Sanghajt, Kantont vagy éppen Hongkongot keresi fel. Mivel ezeken a helyeken is volt szerencsém járni és enni, bátran mondhatom, hogy amit Huncsunban és Jencsiben tapasztaltam, az olyan látvány, amelyet még pár évig tekinthet meg az, aki ide ellátogat. Utána a hatalmas üzletek szépen felzabálnak minden olyan piacot, mint amilyen a huncsuni volt.