Ha az ember családnak vagy több embernek főz, gyakran előfordul, hogy nem az ízléshez vagy a vágyakhoz kell a napi menüt igazítani, hanem az aktuális élethelyzethez, mikor az egyszeri háziasszony ahelyett, hogy panírozással és a forró olaj melletti ácsorgással töltené a vasárnap délelőttöt, inkább a domboldalon szánkózna a gyerekeivel, vagy megmászná a fagyos Gellért-hegyet.
Utána viszont szeretne valamit a jól átfázott, megéhezett család elé tenni, méghozzá azonnal, úgy, hogy már semmit ne kelljen vele csinálni, csak leülni és megenni. Ennek az ételnek rengeteg feltételnek kell megfelelnie:
legyen előre elkészíthető, és melegítve is finom, de még jobb, ha éppen addigra van kész, mikor hazaérünk,
ugyanakkor sok munka sincs az előkészítésével reggel. Mindezen felül laktató, gyorsan átmelegítő, igazi téli kényeztető ételnek kell lennie. Most olyan recepteket készítettünk, melyek mindegyik felsorolt követelményt simán teljesítik.
Alapanyagok:
A címe sokkal hosszabb, mint amennyi munka van vele. Igazi súlyos, téli étel, egy napra elegendő energiatartalommal. Az alapanyagokat egymásra halmozom – lehetőleg vas- vagy agyagedényben – legalulra jön a káposzta, rá a szilva, a megpucolt, kicsumázott, negyedelt alma, felkarikázott kolbász, legfelülre az oldalas, sütőbe teszem, és 150 fokon körülbelül négy órán keresztül békén hagyom.
Se fűszer, se semmi nem kell hozzá, a káposzta és az alma épp elég levet ad, az alapanyagok a lassú sülés közben átveszik egymás ízét.
Ha már téli egytálételekről van szó, mindenképp kell valami csípős is a sorba. Ez a curry szabadon variálható aszerint, mi van éppen otthon:
a csicseriborsó helyett lehet lencsét használni, de akinek a hús hiányzik belőle, nyugodtan tegyen bele néhány csirkecombot is,
nem fog ártani neki, a gerslit pedig nyugodtan ki lehet belőle hagyni.
Ha nem volt idő beáztatni a csicseriborsót, akkor is neki lehet állni, ugyanolyan jó lesz, csak tovább tart, és oda kell figyelni a folyadék mennyiségére.
Alapanyagok:
A hagymát apróra vágom, az olajon megpárolom. Hozzákeverem a paradicsomot, a csilit, a fűszereket és a beáztatott csicseriborsót és a gerslit. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sózom, majd lassú tűzön puhára főzöm. Ha minden kész, hozzákeverem a kókusztejet, és az egészet összemelegítem. Kókuszpehellyel, kesudióval a tetején tálalom.
Még mindig mindenki azt hiszi, hogy az olaszok csak tésztát tudnak főzni, pedig a húsok témájában legalább annyira fantasztikusak,
ha nem még jobban. Húsételeik általában 3-4 fő ízre építenek, és nem többre, itt is az egyszerűségük a nagyszerű.
A vadászok csirkéjét néhány perc alatt össze lehet rakni egy tűzálló serpenyőben vagy lábosban, aztán a sütőben lassan teszi a dolgát. A paradicsom, a bor és az olívabogyó hármasa nem annyira megszokott, mégis
az első kóstolás után azt az érzést sugallja, mintha világéletünkben ezt ettük volna.
Alapanyagok:
A sütőt előmelegítem 150 fokosra. A csirkét feldarabolom, és egy olyan edényben teszem a lángra, amit aztán a sütőbe is be tudok majd tenni. A csirkét kevés olajon átpirítom, hogy mindenütt kapjon egy kis színt, és ráöntöm a vörösbort. Hagyom néhány percig rotyogni, majd megsózom, borsozom, hozzáadom a megpucolt, feldarabolt zöldségeket, a lereszelt fokhagymát, az olajbogyót és a paradicsomot. Rozmaringleveleket is morzsolok rá, majd beteszem a sütőbe. Körülbelül másfél órán át hagyom lassan megpuhulni a csirkét. Tálalás előtt magasabbra veszem a hőfokot, hogy a szaft jól besűrűsödjön.
Ez az ék egyszerűségű amerikai étel tipikus kényeztető, kockázatmentes étel, mert szinte biztos, hogy mindenki szereti, ennek még akkor is nekiállhatunk, ha éppen akkor estünk haza.
Brutális mennyiségű sajttal készül, de alig van vele munka.
Lehet dúsítani zöldségekkel, az egyik hagyományos verzió például karfiolt is ad hozzá, és a fűszerezés is bátran variálható.
Többféle sajtot is lehet keverni, bár eredetileg cheddarral készül, ennek ellenére mi egy kevés kéksajtot is tettünk bele. A klasszikus változat mustárral és szerecsendióval készül, de ezeket le lehet cserélni mondjuk zöld fűszerekre, vagy ami éppen nekünk tetszik.
Alapanyagok:
A sütőt előmelegítem 180 fokosra.
Egy tűzálló tálat vagy jénait kivajazok.
A sajtot lereszelem, és egy nagy maréknyit félreteszek belőle, ez jön majd a tetejére. A tejet, a reszelt sajtot, túrót, valamint a fűszereket alaposan elkeverem. Belekeverem a száraz tésztát is, majd a kivajazott tálba öntöm a masszát. Letakarom egy fóliával, és a sütőbe teszem. Egy óra múlva kiveszem, és megszórom a félretett sajttal, a maradék vajat is rácsipkedem. Fólia nélkül teszem vissza, így sütöm, míg a sajt a tetejére nem sül.
A jól megszokott,
hagyományos ételek között is vannak olyanok, amik bőven megfelelnek a fent felsorolt feltételeknek,
és már írtunk róluk korábban: