Olimpiától függetlenül Rio de Janeiro mindig is a világ egyik leglátogatottabb városa volt, már csak a karnevál miatt is. A kulturák keverédésének és a turizmusnak köszönhetően a brazil gasztronómia magas szintű, a nemrég bejelentett világ legjobb éttermei listán például a Sao Paolóban található D.O.M. a 11. helyen feszít.
A Latin-Amerikai toplistákon pedig rendre szerepel 3-4 étterem az országból, bár ahhoz képest, hogy földrajzilag mekkora területet foglal el Brazília a földrészből, tulajdonképpen lehetnének jobbak is.
Az elsősorban Európára fókuszáló Michelin-kalauz 2015-ben jelent meg először brazil ajánlásokkal, de akkor rögtön 18 csillaggal nyitottak, ebből kettőt pont a D.O.M.-é, de hat jutott a riói éttermeknek. Mivel Budapesten 2 millió lakosra jut 5 csillag, míg Rióban 6,5 millióra 6 darab, azért
nincs miért szégyenkeznünk az összehasonlításban.
A riói csillagos éttermek egyike sajnos egy év alatt elvesztette a kitüntetést, viszont érkezett helyette egy új belépő, úgyhogy maradt a hatos csapat. A kínálat változatos, akad köztük ázsiai, mediterrán és francia konyha is, kezdjük a legfrissebb versenyzővel.
Gyakran nevezik Brazíliát kozmopolitának és valóban, számos ország képviselője próbált már arrafelé szerencsét. Az első csillagjának örvendező német Joachim Koerper is közéjük tartozik, bár a mediterrán konyhát népszerűsítő séf lisszaboni, szintén csillagos étterméből irányítja a helyet. Úgy látszik, a távolság számára nem akadály, mivel brazil üzleti partnerével egy másik helyet is üzemeltet Rióban.
A klasszikus külsejű, a Lagoa kerületben található kétszintes étterem étlapja is inkább a hagyományos fine dining stílusában született meg, elsősorban a kóstoló menükre fókuszál.
A látványosan tálalt fogások érdekes keverékét adják az európai és a latin-amerikai konyhának: a gaspacho és a kacsa jól megfér a cevichevel, ami egy tipikus perui étel nyers halból.
Bár támogatjuk a kreatív megoldásokat (főleg, ha olyan viccesek, mint például Massimo Bottura földre ejtett almáspitéje), de a cserepes, élő bonsai fán tálalt karamellizált és fehér csokival töltött kumquat egy kis túlzásnak tűnik. Azért biztos nagyon finom.
A Botafogo negyedben található, 2014-ben nyílt étterem már csak a teraszról látható kilátás miatt is érdekes lehetne, hiszen
pont a nagy Krisztus-szoborra néz az épület.
De a hely ennél sokkal többet tudhat, hiszen a Michelin csillag mellett Rafael Costa e Silva séf 16. a földrész listán is. Rafa, ahogy mindenki hívja, Spanyolországban tanult, ott ismerkedett meg a feleségével is, akivel együtt viszik a Lasait.
A tipikus fogások közé tartozik kókuszos-jam gyökeres krém tojássárgájával és szárított borjúhússal vagy a tépett, lassú tűzön sütött ökörfarok házi brióson – elég eklektikus, ugye? Az alapanyagok jelentős része a séf saját farmjáról érkezik, a minőség tehát garantált.
Minden asztal minden nap új központi díszt kap, ami valamilyen termény, kukorica vagy kék sárgarépa, egy kis üvegbúra alatt mutatják be a napi kiállítást.
Nagyon híres a borlapjuk és a koktéllapjuk, szakértők szerint az egyik legjobb Brazíliában,
úgyhogy be lehet térni egy italra is és nézelődni kicsit a teraszon.
A tengerparton található étterem egy nagyon komplexum része, a Copacabana Palace nevű szálloda ad neki helyet. Nem lenne muszáj, hogy egy ázsiai séf ázsiai konyhát vigyen, de Ken Hom ragaszkodott a hazai ízekhez és milyen jól tette, hiszen ez hozta meg neki a csillagot.
A séf autentikusnak nevezi bemutatkozásában az étterem fogásait, de a menüre nézve ez inkább csak földrész szinten igaz, az egyes országok ízei keveredni látszanak, nem mintha ez baj lenne, sőt.
A Mee jelentése szépség koreai nyelven és a designja is ennek megfelelő, már amennyiben az ember a szépséget a női arccal köti össze. A méretes portrékat egy bangkoki művész, Christian Develter készítette, a zenét pedig a tulajdonos választotta ki, aki láthatóan minden részletre ügyel.
Még saját illata is van a helynek, liliom és gyömbér – nem tudjuk eldönteni, hogy ez jó-e vagy sem.
Az étlapon keveredik a thai, kambodzsai, maláj, koreai, vietnámi, kínai és japán konyha, a séfek Bangkokban tanulták ki a szakmát. Természetesen van szusi is, a vendégek végignézhetik, hogy készül a szokásos halakból, illetve Kobe marhából a rizses eledel. „Interaktív élmény" - ígérik a hivatalos honlapon, ez vajon a nézésen kívül mit takarhat? Az itallap 25-féle szakét kínál, hármat kifejezetten a Mee vendégeinek terveztek.
Jól hangzik, de nem az olimpiai játékok miatt nevezték így az éttermet, hanem az egyik séf édesanyját hívták így. A hölgy egyébként a másik séf nagymamája, mivel kétgenerációs helyről van szó.
Claude Troisgros a francia Nouvelle Cuisine egyfajta követeként érkezett meg Brazíliába még 1979-ben és azóta is az ország gasztronómiájának egyik meghatározó alakja, a konyhát viszont már fia, Thomas vezeti.
Az étterem 1983-ban nyílt meg, akkor még más néven, de mindig is a Rodrigo Freitas lagúna egyik sarokházában működött. A hely klasszikus, de kellemes, a hangulat hívogató.
A konyhát a francia elegancia és a brazil lélek tökéletes harmóniájaként jellemzik
a hozzáértők, de az étlap egyáltalán nem tűnik túl kacifántosnak. Jellemző fogásai közé tartozik a grillezett kagyló, a carpaccio, pirított fenyőmag krém és a palacsinta szuflé passiógyümölcs szósszal. Tekintettel rá, hogy igyekeznek minél több helyi alapanyagot használni, nekünk máris rendkívül szimpatikusak!
Főleg, hogy még lelkiismeretük is van, Thomas Troisgros ugyanis lelkes támogatója a Gastromotiva nevű szervezetnek, amely az evésen keresztül próbál társadalmi változásokat elindítani. Az Olympe egyébként a 23. legjobb étterem a földrészen, ahol elég erős a mezőny.
A híres Copacabanán számos luxusszálloda közül a Sofitel ad otthont a La Pré Catelan, francia étteremnek. Érdekes, hogy arrafelé ezzel a stílussal simán Michelin-csillagig lehet jutni, míg nálunk a Lou Lou már másodszorra zárt be. Nyilván más okok is állnak a háttérben, de valahogy ez a francia konyha dolog itt nem tud igazán népszerű lenni.
Rolland Villard, az echte francia séf azonban úgy tűnik, 1998-as érkezése óta rendesen kitanulta a brazil igényeket. Az étterem megjelenését is sokan dicsérik, állítólag rengeteget költött rá a szálloda, de az mind semmi az étlaphoz képest.
Az egyik kóstoló menü például az Amazonas kincseit mutatja be francia tálalásban és Villard
hat hónapot töltött el csak azzal, hogy kitanulja a füstölt baroa burgonya titkait.
A desszertek sem okoznak csalódást, a csokoládés-kókuszos meglepetést például három helyi gyümölcs, acai, cupuacu és tapereba keverékéből készült fagylalttal tálalják.
Roberta Sudbrack étterme nem csak azért különleges, mert egy meglehetősen szexista országban egyedüli nőként birtokol egy Michelin-csillagot. Konyhájában csak természetes technológiát használnak, nincs sous vide, de állítólag még botmixer sem, úgyhogy valószínűleg bármelyikünk pultján több elektromos főző ketyere található. Roberta Sudbrack csak a kézi munkára és a tűzre esküszik, ez aztán tényleg forradalmi. Komolyan.
A séf, akit a brazil gasztronómia Peléjeként is emlegetnek,
az elnöki palota szakácsaként kezdte karrierjét.
A palotában töltött nyolc éve alatt a világ szinte minden fontos emberének főzött, majd megnyitotta saját éttermét. Ami nem csak csillagos, de a latin-amerikai toplistán is 14., ez pedig a rendkívül erős versenyre való tekintettel talán még nagyobb eredmény.
Az étlap legjellemzőbb ételei közé tartozik a füstölt okra lassan grillezve zöldség kaviárral és a cékla ravioli. Az étterem két részből áll, a nagyobbik fele egy növényekkel burkolt verandán helyezkedik el, míg a kisebbik teremben privát vacsorákat is lehet rendezni.
Roberta Sudbrack egyébként annak idején hotdogot árult Rio utcáin, jól ismeri tehát a várost, mégis elég kedves dolog tőle, hogy
Michelin-csillagos séfként újabban egy food truckot is üzemeltet.
Bár a leírások és kritikák alapján a Lasai és az Olympe is rendkívül izgalmas hely, őszintén szólva minket leginkább Roberta Sudbrack csigázott fel. Már attól boldogok lennénk, ha a kajás teherautójáról megkóstolhatnánk valamit, de a rengeteg technológiai varázslás után felüdülés lenne bármi, amit csak úgy primitíven kézzel készítettek és tűzön sütöttek-főztek.