Vágólapra másolva!
Ha Balaton, akkor fehérbor, és ezt hajlamosak vagyunk evidenciaként kezelni. Pedig az északi és a déli parton a vörösbornak valamikor ugyanolyan polgárjoga volt, mint a fehérnek. A múltjánál csak a jelene izgalmasabb: manapság olyan szuper vörösborok készülnek a tó mindkét partján, hogy a villányi meg szekszárdi borosgazdák rosszat álmodnak tőle.
Vágólapra másolva!

A Dél-Balatoni borvidéken a kékszőlő nagyobb súllyal van jelen, mint a többi Balaton-környéki bortájon. A szőlőültetvények közel egyharmadát kékszőlők alkotják, elsősorban merlot, cabernet sauvignon, kékfrankos és pinot noir.

Forrás: Kislaki.com

Hogy mégis kimondottan fehérboros tájként tartjuk nyilván ezt a vidéket, az az elmúlt (25 éve elmúlt) 40-50 év számlájára írandó. Az elvtársak anno nem sokat agyaltak azon, mit hova és miért kellene ültetni, a terroir szót meg valószínűleg ki se tudták volna ejteni. A nagyüzemi, tömegtermelésre átállított ültetvényeket a domboldalakról leköltöztették a laposabb részekbe, gépi műveléssel ugyanis csak ott lehetett nagy mennyiségben szőlőt termeszteni. A régi ültetvények helyét benőtte az erdő. A kékszőlők helyett fehéret telepítettek, mert kitalálták, hogy az milyen jó lesz pezsgőalapbornak. Nem volt ebben semmi ráció.

Azt valahogy elfelejtették, hogy Lelle környéke, a Kishegy a 19. században kimondottan a vörösboráról volt híres. Konyári Dániel, aki apjával, Konyári Jánossal az elsők között állította vissza a térség vörösboros renoméját, mesélt is erről egy sztorit:

„Szalay Imre, 48-as érzelmű helybéli földesúr, országgyűlési képviselő gyakran látta vendégül hasonló gondolkodású politikus barátait a lellei kúriában. Nyaranta a Kishegyen a vincellérházban találkoztak. Azon ügyködtek, hogy Lellét és környékét a Monarchiából kiszakítva köztársasággá kiáltsák ki. A szervezkedésre felfigyelt a titkosrendőrség, és eljárást indított. A nyomozást végül azzal zárták le, hogy a remek lellei vörösborok tüzelték fel ennyire az összeesküvőket, így azok nem vonhatók felelősségre”.

Légli Géza a vörösborokra esküszik Forrás: Kislaki.com

Légli Géza is egyre nagyobb hangsúlyt fektet a borvidék vörösboros identitásának visszaállítására. Többek között Magyarország 1886-os borászati térképének melléklete is egyértelműen bizonyítja, hogy a filoxéravész környékén (1874) a tó déli féltekén a fehér és kékszőlők aránya 50-50 százalék volt.

Légli Géza az elmúlt tíz év tapasztalatával a háta mögött azt mondja, hogy a térség klimatikus adottságai egyértelműen a vörösboroknak kedveznek, amire az éghajlati változások még rá is tesznek egy lapáttal. A talajról nem is beszélve: a lösz talajokon gyorsabban fejlődő, gyümölcscentrikus borokat, a Jánoshegy vályogtalaján pedig ásványos, nagy presztízsű vöröborokat tud készíteni.

A nyári forróságban a fehérszőlők elvesztik savaikat, a vörösboroknak viszont kimondottan kedveznek a visszafogottabb, alacsony savak. Az elmúlt tíz évből öt évben kimagasló, háromban közepes, kettőben alapminőségű vörösbort sikerült készíteni. A kékszőlő egész egyszerűen biztonságosabban beérik errefelé, mint a fehér. Ez az arány igazolja a vidék vörösboros múltját.

Ráadásul a vörösborkészítéshez nem kell technológiai felkészültség, nem kell ugyanis a cefrét hűteni. A fehérbornál ez óriási gond, ha nincs irányított hőmérsékletű erjesztés, akkor az óriási aromaveszteséggel jár.

Északi part

A Balatonfüredi-Csopaki bortájon a 19. században nagyra tartották a helyi vörösborokat, és a második világháború után is fellendült a vörösborkészítés a borvidék egyes részein, főleg Tihany környékén és Dörgicse határában.

Figula Mihály a nagymamájától hallotta, hogy a kékszőlőket mindig a tóhoz közelebb fekvő területekre ültették, ahol jól megbirkóztak az extra hőösszegekkel, és ahol a fehér szőlők sava nem állta volna a sarat. Akkoriban még tihanyi kék, tihanyi fekete nevű helyi kékszőlőkkel dolgoztak, később terjedtek el a világfajták (merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc). Bár érdekes, hogy a nagy Magyarország bortérképének melléklete a Dél-Balatonon például már ajánlja a cabernet-t és a malbec-et.

Megjelenik benne a termőhely Forrás: Táfelspicc

Amikor Figuláék 1998-ban elkészítették első vörösborukat, egy merlot-t, azt mondta Misi apukája:

„Fiam, csak akkor fogunk vörösborokat készíteni, ha a termőhely meg tud bennük jelenni”. Idősebb Figula Mihály ezt már nem érhette meg, de egy jós beszélt belőle. Fia 2011-ben három dűlős cabernet sauvignont is készített, melyekben a talaj összetett ásványisága ízben és struktúrában is felülírja a fajtajelleget.

„Ami leginkább igazolja a vörösborok létjogosultságát a Balatonon, hogy ezek a fajták a hazai borvidékek közül talán itt tudnak a leginkább termőhelyivé válni. Amúgy a balatoni, főleg az észak-balatoni vörösboroknak az átlagosnál egy icipicit magasabb a savtartalmuk, ezért szoktuk őket burgundiai stílusúnak nevezni, mert ott is a magasabb savkészlet a pinot noir karakterének egyik meghatározó alkotóeleme. A kicsit magasabb sav azért is jön jól a bornak, mert szavatolja érlelhetőségét, ugyanakkor eleganciát visz bele.” – mondja Figula.

Néhány azok közül, amiket kóstoltunk Forrás: Táfelspicc

Ezeket érdemes kóstolni:

Kislaki Bormanufaktúra Jánoshegy Merlot 2011 (2690 Ft)
Sűrű, mély illat fekete erdei gyümölcsökből és nemes földes aromákból. Ízben visszaköszön a földesség, csipetnyi sós aroma a Jánoshegy ásványiságából. Kis levegőztetés után aztán elöntik a poharat a gyümölcsök: áfonya, szilva, meggy. Barátságos tanninok, kedves, puha savak vezetik a kortyot.

Jásdi Merlot-Cabernet Franc cuvée 2007 (4000 Ft)
Grandiózus illatában hűvös aromák: menta, cseresznye, kakukkfű. A zöldfűszerek és a bors mellett jelentős a gyümölcshányad és az ásványiság. A korty végig feszes, íve van a szájban, nincsenek benne szünetek. Kora ellenére csupa vitalitás. Ez is mutatja, mekkora potenciál van a borvidékben.

Figula Bordoma és Farkasverem 2011 (3950 Ft)
Cabernet Sauvignon , cabernet franc, merlot házasítása. Menta, eukaliptusz, negro cukor az illatban, némi csokoládéval. Van, aki soknak találja benne a fahordós pörkölési jegyeket, szerintem a fás jegyeket felülírják a gyümölcsös, ásványos, fűszernövényes jegyek. Számomra Figula Mihály az év felfedezettje, ami a balatoni vörösborokat illeti. Lesznek itt még csodák, én már kóstoltam őket.

Konyári Loliense vörös 2011 (4350 Ft)
Ha vakon kóstolnám, azt mondanám, na ilyen egy igazi bordeaux-i házasítás. A két cabernet és a merlot megszólalásig azokat a fűszeres, gyümölcsös, pörkölt aromákat pöfögi, amiket az eredeti bordeaux-i palackok. Olyan tömény, hogy másnapra nyílik ki igazán.

Pálffy Cabernet Sauvignon válogatás 2011 (3950 Ft)
Egy nagyágyú a Káli-medencéből. A Balaton-felvidék legmagasabb (Boncsos tető: 447m) és legnagyobb kiterjedésű vulkanikus bazalthegyén termett a szőlő. Állati magas az alkoholja (16%), kicsit égeti a torkot, de ugyanakkor annyi íz van benne, hogy egy nap is kevés lenne fölsorolni. Megosztó bor.

Bujdosó Kokas Merlot 2009 (5000 Ft)
A kelleténél talán markánsabbak a tanninjai, a fa is sok, de van mellette egy rakás gyümölcs, ami még a magas alkoholérzetet is képes egyensúlyozni.

Villa Tolnay Magnus Merlot 2011 (3750 Ft)
Magas ásványianyag tartalmú, feszes, szigorú bor. Elképesztő tanninok, már-már bántóak, de mielőtt letépnék az ember ínyét, megszelídülnek, és átadják helyüket a sós-gyümölcsös ízgazdagságnak. Titokzatos bor, csak az a kérdés, kíváncsiak vagyunk-e titkaira.

Gellavilla Öreghegy Pinot Noir 2011 (3750 Ft)
Sok benne a pörkölési aroma, erőteljes étcsoki vezeti az ízt. A gyümölcsösséggel adós marad, viszont van benne a fajtára jellemző lila virágokból. Talán ibolya? De azért érdemes megkóstolni. Egy élménnyel több.

Skizo Vörös 2012 (1300 Ft)
Ilyen egyszerű, ropogós, üdítő gyümölcsős vörösborokat is lehet készíteni az északi parton. Dzsúz.

Légli Ottó Lugas vörös 2011 (1890 Ft)
A déli part sem marad adós a gyümölcsös, könnyű vörössel. Egy kicsit már fárad, de még van benne annyi vitalitás, hogy jól essen egy szerda délután.