Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Muszáj ma libát enni?

Madzig Tamás ÁLLAT állatfotó állattenyésztő Foglalkozás FOTÓ FOTÓ ÁLTALÁNOS FOTÓTÉMA gyermek győztes haszonállat háziállat kisfiú közönség liba madár néphagyomány népművészet népszokás résztvevő skanzen szabadtéri múzeum szárny SZEMÉLY szépség tollazat ÜN
Nyíregyháza, 2013. november 9. Madzig Tamás tulajdonos tartja kezében a libaszépségverseny győztesét Nyíregyházán, a Sóstói Múzeumfaluban rendezett Márton-nap vígasságokon 2013. november 9-én. MTI Fotó: Balázs Attila
Vágólapra másolva!
"Tours-i Szent Márton, akinek a tiszteletére november 11-én komoly mennyiségű libát és újbort szoktunk fogyasztani, a lehető legalkalmatlanabb személy arra, hogy bármiféle dínomdánom ürügyéül szolgáljon. Ő ugyanis aszkéta volt. ... 371-ben püspökké szentelték ugyan, de továbbra is úgy tengődött a nép között, mint a legszegényebbek egyike" – írta tavalyi cikkében Váncsa István.
Vágólapra másolva!
Madzig Tamás tulajdonos tartja kezében a libaszépségverseny győztesét Nyíregyházán, a Sóstói Múzeumfaluban rendezett Márton-nap vigasságokon Forrás: MTI/Balázs Attila

De miért zabálunk egy aszkéta neve napján?

A mezőgazdasági szezon végét, a karácsony előtti időszakot negyvennapos böjt – ma advent – előzte meg a középkor közepéig. A böjt előestéjén, azaz november 11-én ünnepi vacsorát tartottak, már amennyire ünnepi vacsorára tellett a többségnek. Viszont ebben az időszakban jelentek meg szegény vadlibák is francia földön – onnan ered a szokás –, és a két kör összekapcsolódott, majd a szokás elterjedt máshol is.

A hazai szokásokhoz még az is hozzájárul, hogy a baromfiudvar legkevésbé sem érzelmi és piaci alapokra épülő ciklusai miatt a liba szezonális termékként kezdte. Kikeléstől számítva 8-10 hónap alatt, novemberre érte el a vágósúlyt, ebből az időszakból az utolsó hetekben tömték, ha tömték. A fejlődési időszak nem ipari körülmények között – hőmérséklet, táplálékelláttás – előnyösebb tavasszal-nyáron, mint télen, ezért volt a libahús őszi fogás. Bárányhús tavasszal, libasült ősszel. A birkák még próbálják tartani magukat az ősi szabályokhoz, de a libák régóta megfelelnek az elvárásoknak, ezért egész évben kapható friss liba, a Márton-nap alapjaitól megfosztott, kiüresedett hagyomány csupán.

Húznak a vadlibák Forrás: MTI/Kovács Attila

A problémás téma: a hízott máj

Hízott máj növesztésére a lúd és a mulard kacsa (a házi kacsa és a pézsmaréce hibridje) alkalmasak. Ezek a fajok vonulás előtt a természetben is túlfogyasztanak, és az így keletkező zsírokat a májukban tárolják. A folyamat visszafordítható, de ne legyünk álszentek, a tömés nem korrekt dolog, aki együtt érez a baromfiudvarral, kerülje a hízott májat és melléktermékét, a hizlalt liba húsát.

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, részlet

Özvegy tanítóné halt meg Halápon. Mikor tanító hal is meg, szomjasan maradnak a sírásók. Hát még mikor az özvegy megy utána?
Nem maradt annak a világon semmije, csak egy kecskéje, egy hizlalás alatt levő libája és egy kétéves leánygyereke. A libának még legfeljebb egy hétig kellett volna híznia, de úgy látszik, ezt se várhatta be a szegény rektorné asszony. A libára nézve meghalt korán, de a gyerekre későn.
Annak meg se kellett volna születnie.
Bár akkor vette volna magához az Úristen, mikor a szegény urát. (Istenem, micsoda szép hangja volt annak.) A kis poronty az apja halála után született, de nem későre, egy vagy legfeljebb két hónap múlva. Megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják, ha rosszat mondanék. Se nem mondok, se nem gondolok.
Jó, becsületes asszony volt - de mire való volt már neki ez a vakarcs? Könnyebben ment volna a másvilágra, ha magával vihette volna a terhet, mintsem hogy itt hagyja.
Aztán meg nem is illett, Isten bűneül ne vegye.
Hiszen uramfia, egy nagy káplán fiuk volt már a tanítóéknak. Az bizony jó fiú, kár, hogy nem segíthette még anyját, mert maga is csak káplán volt eddig valami igen-igen szegény plébánosnál, messze Tótországban, hanem most, vagy két hete, úgy verik a hírek, önálló plébános lett egy Glogova nevű falucskában, valahol a selmecbányai és a besztercei hegyek között. Van is olyan eleven ember a faluban, Kapiczány János uram, aki ökörhajcsár korában megfordult ott egyszer, hogy azt mondja, utálatos egy fészek.
Ím most, mikor már egy kicsit talán segíthette volna a pap fiú, kellett meghalnia a kántornénak.
De hát biz azt föl nem támasztjuk többé semmiféle lamentációval, ennélfogva csak azt akarom elmondani (becsületére legyen nemes Haláp községének), hogy tisztességesen temették el a jó lelket. Elég pénz ugyan be nem gyűlt a temetési költségre, még a kecskét is el kellett adni, hogy kiteljen, hanem a lúd megmaradt, de minthogy kukorica nem maradt hozzá, tehát lesoványodék, lassú pihegése helyett visszatért rendes lélegzetvétele, lomha járását a nagy hasa miatt fölcserélte hajdani fürgeségével, szóval menekedék a közeli halál elől, éppen egy másik lénynek a bekövetkezett halála által. Isten bölcs végzése, mikor életet olt is, életet menthet, mert higgyétek meg nekem, hogy a mennyei jegyzőkönyvekben éppen úgy be vannak jegyezve az oktalan állatok, mint az okos állatok, s gond vagyon ezekre talán éppúgy, mint a királyokra és hercegekre.
Ha értik, hogy mondjuk Forrás: AFP
Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Mindent egy helyen az Eb-ről