Miért kell fesztivál az utcai kajának?

A múlt hét végén rendezték meg a második Streetfood show-t, ami az utcai - gyorsan bekapható, de finom - ételek népszerűsítését tűzte ki célul. Vajda Péterrel, az eseményt szervező Dining Guide szerkesztőbizottságának elnökével a tapasztalatokról beszélgettünk. Meg arról, miért olyan nehéz Magyarországon jó utcai kaját találni.

Forrás: Táfelspicc

A szeptemberi, kifejezetten sikeres első Streetfood után a hét végén megtartották a másodikat is. Mik voltak a tapasztalatok?

Az első és legfontosabb talán az, hogy ez egy jó ötlet - ezt nem azért mondom, hogy dicsekedjek, mert még csak nem is az én ötletemről beszélünk, ez egy közösségileg megfogalmazott dolog volt. A visszajelzésekből kiderült, hogy kellett már egy ilyen rendezvény. Aztán az is látszik, hogy a helyszín is működik: egy ilyen régi vágású vásárcsarnok, mint a Hold utcai, nagyon jól illik a fesztiválhoz. És megvan az az előny is, hogy ezt a szerintem érthetetlenül hanyagolt csarnokot egy kicsit megmutatjuk megint. Az sajnos tény, hogy a decemberi rendezvény és a tél olyan új kihívásokat gördített elénk, amiket nem tudtunk zökkenőmentesen kezelni, legyen szó szagelszívásról vagy fűtésről, de igazából nem látszott, hogy a látogatókat ez annyira zavarná.

Milyen visszajelzések érkeztek az árusok részéről?

Nagyrészt elégedettek voltak, mert nekik érthető módon az számított, van-e elég látogató, volt-e rendes promóciója az eseménynek, és hogy a négy nap alatt van-e akkora forgalom, hogy érdemes legyen kiállni. Az első alkalommal nagyobb volt a forgalom átlagosan, de most is akadt hely, amelyik dübörgött. Például a Halkakas, aminek nyilván megvan a saját közönsége is, de szerintem nagyon megérdemelt eredmény volt az övék. De természetesen akadtak helyek, amik kicsit talán elégedetlenebbek voltak. Vannak áruk, van kínálat, ami négy nap alatt nem tud akkora forgalmat csinálni. De teljesen csalódott vagy nagyon elégedetlen árussal nem találkoztam, és a közönség is jól érezte magát.

Hogy alakult a látogatottság az elsőhöz képest?

Az első hatalmas siker volt, kifejezetten dübörgött. Nyilván ez az elsőségnek is köszönhető volt, de annak is, hogy nagyon jó mixet sikerült összeállítanunk, ami a kínálatot illeti. Olyan árusokat, éttermeket, vendéglőket sikerült összeszedni, amelyek önmagukban is elég ismertek voltak, és vonzották az embereket. Az elgondolás eredetileg is az volt, hogy változtassunk a meghívottak listáján, hogy minél több helyet tudjunk bemutatni. Ebből következik, hogy lehetnek néha kevésbé érdekes vagy nem annyira ismert éttermek, árusok. De ez nem baj, pont az lenne a lényeg, hogy ezáltal ismertebbek legyenek. A streetfood nagyon széles és változatos jelentéssel bíró fogalom, pont az a lényeg, hogy azokat a dolgokat tudjuk bemutatni, amikkel az ember a mindennapjai során az utcán találkozik. Ez nem fine dining, de nagyon fontos, hogy ebben a kategóriában is a minőséget, a kiemelkedőt mutassuk meg - és ezáltal felébresszük az emberekben az igényt a jó streetfoodra. A forgalom, ahogy mondtam, valamivel kisebb volt, de nem számottevően. Nyilván ebben közrejátszott a december is, a Mikulás környéki, karácsony előtti időponttal. Ez már alapból megosztotta a látogatókat. A másodikra kicsit megváltozott a közönség összetétele is, sokkal több volt a fiatal, jöttek a diákok, akiknek kevesebb pénzük volt. De ez nem rossz irány, mert új rétegek, új arcok jelentek meg, szélesedik az a közönség, akit meg tudunk szólítani.

Nem lehet, hogy túl közel volt egymáshoz a két Streetfood?

Ha a Streetfoodot olyan eseménynek tervezzük, ami szem előtt tartja a szezonalitást (márpedig ilyennek tervezzük), akkor nem. Ráadásul úgy gondoltuk, az első jó híre a másodikat is megtölti, ami nyolcvan százalékban be is jött.

Jövőre hány ilyet terveznek?

Ez függ attól is, hogy milyen konstrukcióban tudunk megállapodni a csarnok tulajdonosával, de az eredeti elképzelés a négy streetfoodról szól, tavasszal, nyáron, ősszel és télen. Nagyon sok múlik az időpontokon is, és azon, milyen csapatot sikerül összecsődíteni. Minden téren szélesíteni szeretnénk a kínálatot, bloggerekkel például.

Forrás: Táfelspicc

A következő mikor lesz?

Még nem döntöttük el. Elvileg márciusban lenne esedékes, de akkor talán még korai lesz, az igazi tavaszi szezon, tavaszi zöldségekkel és alapanyagokkal még nem indul be.

Ez a fesztivál azért is nagyon fontos, mert felhívja a figyelmet arra, mennyire kevés Budapesten és Magyarországon az igazán jó utcai vagy bódés büfékoszt. Ennek mi az oka?

Ami nagyon hiányzik, az a minőségi, mindenki által megfizethető kategória. Fine dining éttermekből találni jókat, de a középréteg teljesen hiányzik. Az, ami mindenki által elérhető és mindenkinek szól. A legnagyobb feladat szerintem az, hogy ennek a gasztronómiai-kulináris minimumnak a színvonalát kellene emelni, de nagyon. Az igazi streetfood általában olyan helyeken jelenik meg, ahol elképesztő tömegek nyüzsögnek az utcákon, tereken, és hatalmas élet folyik a lakásokon kívül. Ez a maga legtisztább formájában a közel-keleti, távol-keleti országokban jelenik meg - nem véletlen az sem, hogy Budapesten igen erős streetfood-vonalon a török jelenlét és a kínai - utóbbival akkor is számolni kell, ha az átlagos kínai kifőzdékkel szemben minőségi kifogások szoktak fölmerülni. Minőségi alapanyagokból, becsületesen, szakértelemmel kell elkészíteni ezeket az ételeket, úgy, ahogy és amiből el kell készíteni őket. Szerintünk ez a minimum, aminek mindenki meg kellene, hogy feleljen, de korántsem ez a helyzet. Sokat hangoztatott probléma az alapanyagok minősége is. A készítésnél pedig nem bonyolult dolgokról vagy eljárásokról beszélünk, de ezek is hiányoznak. Iszonyú jó lenne jó húsleveseket enni a városban, nem ilyen ízfokozókkal, színezékekkel fölütött löttyöket. A legegyszerűbb fogyasztó is tudja, hogy ezt hogyan kell vagy kellene elkészíteni. De nemcsak a húslevesről van szó: ha a városban a legegyszerűbb dolgokat keresem, mondjuk szeretnék egy igazán jó töltött paprikát enni, vagy bármilyen Magyarországon közismert, hagyományos vagy annak gondolt fogást, ugyanez a helyzet. Nagyon fontos lenne, hogy az ilyen ételeknél, amik azért a magyar identitáshoz hozzátartoznak, legyen egy erős minimum, és utána lehet bűvészkedni.