De hogyan lehet megenni annyi csirkemellet?

Ez a kérdés teljesen jogosan merül föl bárkiben, aki először szembesül azzal, hogy egy diéta alapját általában a csirkemell szokta képezni. Harc a lehetetlennel, avagy miket lehet összetrükközni egy reménytelen alapanyaggal?

Alapszabály, hogy csirkemellet csak akkor eszünk, ha muszáj: száraz, íztelen, teljesen érdektelen, szinte csak ipari minőségben hozzáférhető hús, ezer izgalmasabb alkatrésze van a csirkének, a többi állatról nem is beszélve. Viszont mindenki életében eljöhet egy olyan esemény, hogy hosszabb távon kénytelen csirkemellet fogyasztani.

Ez az esemény legyen, mondjuk, az, hogy disznó módon meghízik, és szeretne lefogyni.

A diétának persze nem automatikus következménye a csirkemell, elvileg bármilyen hús megfelel, amelynek alacsony a zsírtartalma. A csirkemell (és a pulyka) a legjobb kompromisszumos megoldás, mert jóval olcsóbb, mint más, hasonlóan alacsony zsírtartalmú húsok, például a bélszín. Ennek persze megvan az ára, aki a nagyipari csirketenyésztés horrorjáról szeretne olvasni, nézzen körül egy kicsit az interneten. Szóval csirkemellet eszünk, mert a diétához hosszú távon ez a legkönnyebben megoldható, és mert ha diétázunk, akkor vanak fontosabb szempontok, mint hogy egy étel mennyire finom, vagy nem finom. A csirkemell nagyon nem az, száraz, íztelen, de ezt már mondtam.

Viszont azt kell enni, ha nem is kizárólag, de hetekig, hónapokig. Ráadásul nincs idő bohóckodni, húsz perc van, hogy a napi adagot összedobjuk.

1. Nem marad más, mint a serpenyő, némi zsíradék és a pirítás, amely persze rettenetes, ehetetlen csirkét eredményez, két napnál tovább képtelenség enni, ettől függetlenül ha odakapatjuk rendesen, ropogósra sütjük, kicsit jobban kiszárad ugyan, de legalább lesz valami íze
2. Szójaszósz. Ez az alap. Ha semmi másra nincs időnk, vagy semmi más nincs otthon, ez mindig legyen. A szójaszósz mindenre jó, miért pont a csirke lenne a kivétel: a szójaszósz sós is, van benne umami is, úgyhogy ha kicsit meglocsoljuk a serpenyőben piruló csirkét, nagyot nem tévedhetünk.
3. Fokhagyma. Apróra vágva, zúzva, szeletben, elkaparva, bárhogy. A fokhagyma minden húst megment, meg még azt is, ami nem hús. Ha rádobjuk a szójával meglocsolt csirkére, fél perc, és kész is vagyunk. És ha eleget pucoljuk, kialakul a gyakorlat, és alig kell rá időt fordítani.
4. Gyömbér. Hajszálvékony szeletekre vágjuk, esetleg julienne-re, de ha ehhez nem értünk, akkor ahogy jólesik. Érdemes a fokhagyma előtt bedobni, kicsit több idő kell neki, hogy kiadja a zamatát. Előnye, hogy ha előre fölvágjuk, és légmentesen lezárjuk, napokig eláll a hűtőben.
5. Szószok és fűszerpaszta. Vannak az előre elkészített bolti szószok, meg indiai fűszerpaszták, amelyeket a komoly ínyencek egy kicsit lenéznek, hiszen rendes ember otthon, mozsárban zúzza össze a thai curryhez vagy a garam masalához valókat. Ezt az igényességet csak helyeselni lehet, de mi most a cél szentesíti az eszközt ligában játszunk: csirkemellet kell ehetővé tenni, nem tanyasi gyöngytyúkot a mennybe emelni. Arra pedig tényleg kevés alkalmasabbat találunk, mint az üveges, tasakos indiai fűszerpaszták, a thai fokhagymás-csilis-édes szósz, vagy a csípősebb ízek kedvelőinek a nagyszerű Sriracha csiliszósz (a kakasos klasszikus, ami - ahogy a hirdetés mondja - mindennel finom). A különböző indiai fűszerkeverékeknél a játéktér óriási, hosszú-hosszú hónapokig el lehet élni úgy, hogy az ember ezeket egy kicsit variálja.
6. Utolsó mentsvárnak mindig ott van örök és szerkesztőségi legjobb barátunk, a chipotle, mert azzal minden jobb, mint nélküle. Kapható konzervben, szószban, különböző márkáktól, a lényeg a füstös, illatos, eltéveszthetetlen karakter és az életkedvet korrigáló kapszaicin.

És végig csirkemellet eszünk. Ki van próbálva, működik.

• csirkemell-sütési technológia
• csirkemell saláta
• kókuszos csirkeleves
• csirke tikka
• csirke garam masala
• csirke vindaloo
• tandoori csirke