Roosevelt és Chuchill egymás mellé téve

Vágólapra másolva!
A két nagy államférfit egy lapon szokták emlegetni, most egy kötetben olvasható életrajzuk. A két politikus életpályáját megnézve kiderülhet, hogy valójában mennyi párhuzamosság volt pályájukban. Egy szép lány szépségét jobban észre lehet venni egy csúnya mellett: valószínűleg igaz lehet Roosevelt és Churchill esetére is, mivel egymás mellé állítva őket olyan dolgokat is észrevehetünk, amelyeket egyébként talán nem.
Vágólapra másolva!

Rooseveltről és Churchillről írt művekkel bizonyára akár egy városi könyvtárat is meg lehet tölteni, nem véletlenül merül fel a kérdés, hogy mi újat lehetne róluk írni. Nagyon is sokat, mivel a levéltárakban még sok vonatkozó dokumentum heverhet porosodva, amelyek titkosságuk miatt egyelőre kutathatatlanok. De ezek hiányában inkább egyes, nem közismert részletek kiemelésével lehet a figyelmet kiérdemelni, valamint a két nagy név egymás mellé helyezésével.

leftAndor László-Surányi Róbert: Roosevelt és Churchill. 339 oldal, 1891 Ft. Kiadó: Pannonica.http://www.partnerlink.hu/cgi-bin/clickthru.cgi?id=6762237376676573006467767123647369797784737270677263&page=http://www.fokuszonline.hu/cgi-bin/start.cgi/apps_fokusz/display/index.html?termek.id=21211%26tag=10Rendelje meg!

A fekete-fehér sorozat keretében megjelent kötetben a két politikus életrajzát két szerzőtől (Andor László és Surányi Róbert) olvashatjuk, amelyben részletesen tagolva, a születéstől a halálig követik főhősük sorsát. Így két, teljesen különálló részről van szó, amelyek akár egyedül is alkothatnának egy könyvet. Úgy azonban kétségtelenül sokkal kevésbé volnának izgalmasak. Roosevelt életébe belép Churchill, Churchill életébe belép Roosevelt: ez a (két) mű metszéspontja, a két államférfi együttműködésének intervalluma. Ezt kétszer is, másként olvashatjuk, két eltérő író szemszögéből.

Az arányok jól eltaláltnak mondhatóak: Roosevelt életművében a második világháború (Churchill-lel való együttműködése) kisebb jelentőségű, mint angol szövetségesénél, és ez megmutatkozik a terjedelemben. Churchill pályarajzának legnagyobb része a második világháborús tevékenységét öleli fel, életének első mintegy hatvanöt éve szinte csak előzmény. Nem mellékes persze: ennek ismeretében sokkal jobban érthető az a paradoxonnak tűnő állítás, hogy ahogy közeledett a végkifejletéhez a háború és a szövetségesek a győzelemhez, Churchill a diadal íze helyett inkább a befolyásának csökkentése miatti aggodalmat érezte. A liberális reformpolitikusból lett konzervatív miniszterelnöknek ugyanis a Brit birodalom nagyságának fenntartása volt az ideája, azt azonban látnia kellett, hogy a háború vége felé két szuperhatalom volt felemelkedőben, az USA és Szovjetunió. Churchill ennek ellenére, vagy inkább épp ezért, próbált küzdeni (még Roosevelt ellenében is) a brit nagyhatalmi státuszért és ezzel együtt saját befolyásának megmaradásáért. A megnyert háború után katasztrofális vereséget szenved a választásokon a Munkáspárttól, és noha később (öregen és betegen) visszatér a kormányfői posztra, élete végén így vall kudarcként értékelt politikai pályájáról: "sok mindent elértem, hogy végén semmit se érjek el."

Franklin Delano Rooseveltnél sikeresebb politikust nehéz elképzelni: négyszer választották meg elnöknek, elsöprő, volt amikor már szinte nyomasztó fölénnyel. Sem előtte, sem utána sem sikerült senkinek ez a bravúr, gyaníthatóan nem is fog, mivel az alkotmány már nem engedné. Arról, hogy a több éven át elhúzódó nagy gazdasági világválságból az ő színrelépésével találták meg a kiutat, és szakértőinek köszönhetően modellváltáson esett át az amerikai gazdaság és változott meg a világ pénzügyi rendszere, szó se essék, csakúgy, mint a második világháborús szerepvállalásáról, vagy éppen az emberi és szabadságjogok elfogadásának elterjesztéséről, amely a háború utáni rendezésben valósult meg például Nyugat-Európában. Azt nem lehet tudni, hogy Roosevelt visszatekintve hogyan értékelte pályáját, mivel nem sokkal negyedik újraválasztása után meghalt, anélkül, hogy megírta volna élete regényét. Így itt nem lehet frappáns párhuzamot vonni Churchill kései önértékelésével.

E könyv legnagyobb erénye, hogy a külön-külön nem túl eredeti két életrajzot egymás mellé helyezve érdekessé válik, és a két főhőst is jobban meg lehet ismerni ezáltal.