A nemzetközi sajtó mártírjaink rehabilitálásáról

 

Népszava

A nemzetközi sajtó tág teret szentel mártírjaink temetésének. A francia lapok, az AFP jelentése alapján Rajk László, dr. Szőnyi Tibor, Pállfy György és Szalai András nemzetközi temetéséről számolnak be.

A Populaire első oldalán közli a temetésről szóló, egyhasábos beszámolót. A jelentés szerint 500 000 budapesti lakos vett részt a temetésen. A beszámoló megemlíti, hogy jelen voltak a párt vezetői és a kormány tagjai is.

A vasárnapi lengyel lapok ismertetik a magyar nemzet kegyeletes megemlékezést RajkLászló és mártírtársairól. A jugoszláv lapok vasárnapi számaikban beszámolnak Rajk László és elvtársai ünnepélyes temetéséről.

"Soha sem lehet teljes egészében jóvátenni"

A Politika hétfői számában "Gondolatok egy temetésről" címmel cikket közöl, amelyben a többi között ezeket írja:

Az MDP Magyarország és az egész világ színe előtt megtette azt, amit egyáltalán megtehetett - rehabilitálta Rajk Lászlót, világosan és határozottan kimondta, hogy hatalmas vádak alapján, ártatlanul végezték ki, megmutatta a sztálini politika erkölcsi ínségét Magyarországon és általában. Világos volt, hogy amikor Magyarországon mind erősebben és erősebben kezdett fújni az új irányzat, a sztálintalanítás szele, nyilvánosan jóvá kellett tenni a Rajk Lászlóval szemben elkövetett igazságtalanságot, azt, amit Apró Antalnak a szombati temetésen mondott szavaival élve, "sohasem lehet teljes egészében jóvátenni."

Néha itt is, ott is találkozunk azzal a nézettel, hogy a kelet-európai országokban végrehajtott rehabilitációk valamiféle Jugoszláviának tett eredmények, amelyekre az országunkkal való viszony normalizálása kedvéért, vagy annak következményeként, illetve bizonyos meghatározott jugoszláv követelések miatt került sor. Lényegében éppen ellenkező a helyzet. A Jugoszláviával való viszony normalizálása, a Szovjetunió és a kelet-európai országok politikájában végbemenő változások folyamatának - a sztálini politika, különösen annak legdurvább formái és megnyilvánulási felhagyásának - egy része. A változások e vonalán be kellett következnie a közvetlenül Sztálin kezétől, vagy a Sztálin hű követői kezétől szenvedett egyes ártatlan áldozatok rehabilitációjának is. Ha ez nem így lenne, ha a rehabilitáció csak valamilyen taktika részét képezné, vagy valamilyen pillanatnyi külpolitikai szükségességet fejezne ki, nem lenne rá szükség.

Az aradi vértanúk kivégzésének évfordulóján, október 6-án megrendezett temetés azonban nem csupán a korabeli (külföldi) sajtóhíradások, de a történeti értékelések szerint is a "sztálinizmus elleni legnagyszabásúbb tüntetés" és "az ország népének néma, fájdalmas búcsúja" lett. (hvg)

Bátorító jel

Bizonyos, hogy Rajk Lászlón és a hozzá hasonlókon, sajnos, többé már nem lehet segíteni, meghaltak... De azt jelenti-e mindez, hogy ezekre a rehabilitációkra nincs szükség, hogy ezek feleslegesek, haszontalanok, vagy pedig csak farizeustettek? Minden attól függ, milyen körülmények között kerül rájuk sor, hogy a rehabilitáció tényén kívül olyan feltételek és viszonyok között jönnek-e létre, amelyek a jövőben kizárják annak lehetőségét, hogy ártatlanul vádoljanak, elítéljenek és megöljenek embereket.

Rajk László és a vele együtt kivégzett elvtársak temetése bátorító jel, amelyet Jugoszlávia mindenképpen üdvözöl. Ebben nemcsak az elemi igazság részére tett elégtételt látjuk, hanem a szocializmus erőinek igazolását is a szomszédos Magyarországon és azt, hogy a múlt keserű tanúlságaiból megtalálják a maguk útját a jelenbe.

Túlhaladott már az ingadozás válsága

A Borba hétfői száma "Rajk és elvtársainak rehabilitációja az új, friss irányzat kifejezője Magyarország politikai életében" címmel első oldalon közli Altman budapesti tudósítását, ami a többi között ezt írja: "Az itteni közvélemény úgy látszik, egyetért abban, hogy a szombaton lezajlott eseményekre elengedhetetlenül szükség volt, függetlenül attól, hogy ezek ismét 'felkorbácsolták' a múltat. Igen sok pesti ismerősöm és sok ismeretlen egyén is azt mondja, hogy ilyen eseményre 'három hónappal ezelőtt még csak gondolni sem mert volna". Mindez az új, friss irányzatnak kifejezője a magyar politikai életben és a többi között akadályt állít minden további "restaurációs" kísérlet elé.

Altman szerint a magyar politikai élet a júliusi párthatározat óta bizonyos fajta purgatóriumon ment át, s egyes emberek, akik éveken át börtönben sínylődtek, vagy elhajlóknak minősítették, megjelentek a politikai porondon. Megemlíti Szakasits Árpádot és Tildy Zoltánt, ezek nyilatkozatait, akikről úgy vélik: beválasztják őket az újjászervezett népfrontba. A cikk hangsúlyozza: túlhaladott már ez az ország demokratizálása körüli ingadozás válsága, amely különösen az SZKP XX. kongresszusa és a Rákosi leváltása közötti időben éleződött ki.

Korábban a Szabad Neten:

Az ország népének néma, fájdalmas búcsúja nagy halottainktól

Az emberáradat találkozása a gyilkos önkény nagy áldozataival

Rajk Lászlóék sírjánál

"Szerettétek a népet, és meghaltatok..."

Háy Gyula: Miért nem szeretem?

Utolsó őszinte beszélgetés Rajk Lászlóval

Visszaemlékezések

Soha többé

Emlékül örök figyelmeztető