Egy hónap múlva megkezdik a szén kokszosítását a Sztálin Vasműben

 

(Szabad Nép)

Vasárnap indítják Komlóról az első irányvonatot Sztálinvárosba

Csütörtök délelőtt. Rövid megbeszélést tartanak a Sztálin Vasmű beruházási főmérnökségen. Borovszky Ambrus, a vasmű igazgatója éppen Jászai Ferenccel, a villamos osztály vezetőjével beszélget az egyik munkájáról.

- Június 1-re feltétlenül kész legyen! - mondta az igazgató.

- Meglesz, hiszen nem nagy munkáról van szó.

- A nagy munkákkal készen vagyunk, de jócskán akad még kisebb tennivaló - állapította meg Borovszky elvtárs.

Valóban ez a helyzet a Sztálin Vasmű Kokszoló- és Vegyiművének építésénél : az induláshoz szükséges nagy munkák befejeződtek, de a kisebb munkákkal még elég sok gond van. Nézzük sorban az egyes üzemeket.

A Sztálin (Dunai) Vasmű Magyarország egyik legnagyobb nehézipari létesítménye, az erőltetett, értelmetlen és gazdaságtalan nehéziparosítás egyik példaképe. 1950-ben - az első ötéves terv keretében - a harmadik világháborúra való katonai fegyverkezés sztálini parancsára kezdték építeni Dunapentelén, amelyet hamarosan Sztálinvárosnak neveztek el (egészen 1961-ig, amikor a település a Dunaújváros nevet kapta). Maga a vasmű is a szovjet diktátor nevét vette fel.

A szénelőkészítő

"kiszidolozták". még ma

A szénmosónál

már korántsem ilyen kedvező a helyzet. Itt nagyon kell sietni a munkák befejezésével. Ennek az üzemnek az lesz a feladata, hogy a pécsi-komlói szén hamutartalmát csökkentse. Az eredeti tervek szerint a két bánya 8,5-9 százalék hamutartalmú szenet szállított volna Sztálinvárosba, de különböző okokból a szén hamutartalma ennél nagyobb lesz. A szénmosó azért megbirkózik ezzel a feladattal is, csakhogy hosszabb próbaidőre van szüksége. Ezért is nagyon fontos a munkák gyors befejezése.

A Szállítóberendezések Gyárának szerelői nem valami kiváló munkát végeztek itt. Sok baj van a flotálócelláknál a szigetelésekkel, s a gyárnak most ki kell javítania az elkövetett hibákat. Ehhez előreláthatólag két hétre van szükségük.

Egyébként a szénmosó gépeinek nagyobb része már vízzel, a többi pedig - ha még szárazon is - de ugyancsak forog.

A kemenceblokk

A játszadozó gyerekek is örülnek az épülő városnak

a kokszolóüzem legfontosabb egysége. Felfűtését március 20-án kezdték meg, jelenleg 5500 foknál tartanak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az első úgynevezett kritikus ponton túljutottak. A szilika-téglákban ugyanis 400 és 500 fok között kristályosodás megy végbe. Ha ebben az időszakban teljesen egyenletesen emelkedik a hőfok, akkor kötnek a téglák - ha nem, akkor szétporladnak. Ma már meg lehet állapítani : kitűnően kikötöttek a szilika-téglák. Hatszáz és hétszáz fok között lesz még egy hasonló kritikus pont, de előreláthatólag itt sem lesz baj.

Minden alkatrész ott van a helyszínen, a szereléssel előre tartanak, már megkezdték a végleges fűtővezeték csapjainak "heftelését". (A heftelést fércelésnek is lehetne nevezni, csakhogy ezt nem tűvel, hanem elektródákkal csinálják.) A kitűnően dolgozó Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat a legjobb hegesztőit küldte ide a végleges fűtővezetékek elkészítéséhez. (A felfűtés ugyanis ideiglenes berendezéssel történik; a végleges vezetékeket csak később lehet összeszerelni, miután a felmelegedett, kitágult anyagok felvették végleges térfogatukat.)

A kokszosztályozó valamennyi gépét kipróbálták, átvették. Hasonló a helyzet a gázkondenzációnál, bár itt az elszívó szivattyúk még nincsenek rendben.

A szulfátüzemben

még van vagy kétheti munka. Az Április 4 Gépgyárnak kell itt elsősorban javítania munkáján. Eddig ugyanis értekezletről értekezletre új és új határidőket állapított meg a gyár az utolsó - viszonylag egyszerű - berendezések, szelepek, csapok szállítására. A gyár itteni kirendeltségének dolgozói kiváló munkát végeznek, de - mint a kirendeltség vezetője, Ficsor László elvtárs is elmondotta - akadályozza munkájukat a budapestiek lassú szállítása. Az ÉM 30-as Szigetelő Vállalat - a Szabad Népben legutóbb megjelent bírálat után - javított munkáján: több embert is küldött, s így előreláthatólag idejében elvégzik feladataikat.

Mi a biztosítéka,

hogy az indulás után a Kokszoló- és Vegyiművekben nem jelentkeznek majd hasonló hibák, mint a Borsodi Vegyikombinátban? - kérdeztük Borovszky igazgató elvtársat.

- Nálunk nagyon szigorú átvételi bizottságok vettek és vesznek át minden munkát - mondotta Borovszky elvtárs. - Az átvételt a legkisebb hiba esetén is megtagadjuk. Minden gépnek a legutolsó - bármily apró - hiba kijavításától számítva 72 órát kell teljesen hibátlanul működnie, mielőtt átvesszük. A Borsodi Vegyikombinátnál tapasztaltak miatt tovább szigorítottuk az ellenőrzést. Persze sok vita is volt, de a fontos mégis az, hogy csak jó gépeket vegyünk át. A gyár dolgozói ott vannak már most is minden hiba kijavításánál, s a szerelésnél maguk is részt vesznek a munkában, hogy a kokszolás kezdetekor már ismerjék a berendezésüket. Kisebb hibák még előbukkanhatnak, de nagyobb baj nem lesz. Egyébként valamennyi szakembernek ez a véleménye.

Komlóról

május 27-én, vasárnap indítják ünnepélyes keretek között az első, kokszolható komlói szénnel megrakott irányvonatot a Sztálin Vasműhöz. Sok sztálinvárosi utazik ezen a napon Komlóra. Néhány nappal később - június 5-e körül - a szénmosóban megkezdik a pécsi és a komlói szén mosását, 25-e táján pedig az első sztálinvárosi kemenceblokkban megkezdik a kokszosítást.

(Tudósítónktól)

Az erőltett fejlesztési tempó következtében az ipari kapacitás és termelési érték igen gyors ütemben bővült, az éves növekedési ütem 1953-ban már elérte a 20 százalékot, ami a két háború közötti átlagos növekedési ütemnek a tízszerese volt. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem termeléséből 1954-re meghaladta az 50 százalékot. Mindazonáltal a gazdasági racionalitás szempontjainak kiiktatása következtében a növekedés ára nem merült fel kérdésként. Vagyis a tervezés során nem játszottak érdemi szerepet a költségtényezők, egy beruházás sorsát nem a gazdasági tényezők, hanem a politikai akarat döntötte el, még akkor is, ha különösebb közgazdasági ismeretek nélkül is látható volt, hogy a fejlesztés sohasem fog megtérülni. 1954-re a befejezetlen beruházások együttes értéke elérte a 14 milliárd forintot. A kiépített vaskohászati és acélgyártó kapacitás állandó nyersanyag- és energiahordozó-importra szorult. Normális politikai és gazdasági viszonyok között nyilvánvalóan kifizetődőbb lett volna a késztermékekek importálni. Ennek a gazdaságpolitikai gyakorlatnak olyan "maradandó következményei" lettek mint a dunapentelei (Sztálinváros, Dunaújváros) vaskohászati kombinát, a diósgyőri vasgyár számos üzeme, a nehézipari fejlesztések következtében kialakult új "szocialista" városok (Komló, Tatabánya, Várpalota).