Az se baj, ha vb-második lesz a pólóválogatott Budapesten

Vágólapra másolva!

Märcz Tamás, a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya szerint átrendeződött a vízilabdázás térképe, ezért sokkal nehezebb a magyar csapattal jó eredményt elérni, ráadásul hiányoznak az extra kvalitású játékosok. A válogatott célja ezzel együtt legalább az elődöntő lesz a budapesti vizes világbajnokságon. A szakember a budapesti vb-sorsolás után az Origónak azt mondta, a Volvo-kupán kiderült, hogy kik a csapat pótolhatatlan játékosai.

Ön a magyar után szerepelt az olasz válogatottban is. Ez mennyit segíthet a csapatnak majd az Olaszország elleni csoportmeccsen?
Személyesen, jól ismerem Alessandro Campagnát, az olasz kapitányt. Dolgoztam is vele, de a korábbi olasz válogatott pólósaival is játszottam egy klubban. Kapitányként nem feltétlenül segít, hogy korábban tagja voltam az olasz válogatottnak, és olasz klubokban is szerepeltem. Az segít, hogy folyamatosan figyelem a játékukat. Az elmúlt években ők azok, akik megpróbálnak újszerű dolgokat belevinni a vízilabdába. Ezt nagyon hatékonyan teszik, és folyamatosan, minden világeseményen ott vannak az élbolyban. Nehéz, fiatalokkal megerősített ellenfélre számítok. Jellemző az olaszokra, hogy az új játékosok nagyon könnyedén átveszik a stafétát az idősebbektől.

Tavaly decemberben sok nagy név jelentkezett a magyar pólókapitányi posztra. Mit gondol, miért épp önre esett a szövetség választása?
Az elnökség tudná megmondani. Mindenkinek ismerték a beadványát, a játékos- és az edzői karrierét, a személyiségét – ezek alapján döntöttek. A többiek pályázatát nem láttam, én bízom benne, hogy sikerre tudom vezetni a válogatottat.

Hogy mi most a siker? Talán már nem ugyanaz, mint 10-15 évvel ezelőtt.

Ma már egy négy közé jutás, egy éremszerzés komoly eredménynek számít, míg korábban mindig az arany volt kitűzve. Ez nem jelenti azt, hogy én nem szeretnék aranyat nyerni, és nem tartom képesnek a győzelemre a válogatottat, de azt látni kell, hogy átalakult a vízilabdázás térképe. Sokkal nehezebb manapság alkotni.

Pár hete, a Volvo-kupán két meccsen is nagyon rosszul kezdett a válogatott. Montenegró 7-0-ra is vezetett – a végén 9-4-re nyert –, a horvátokat pedig úgy sikerült 9-7-re legyőzni, hogy az ellenfél 6-1-re elhúzott. Mit lehetett tanulni ezekből az esetekből?

Nem volt stabilitása a csapatnak, és Montenegró ellen nem a legerősebb kerettel szálltunk vízbe. Rengeteg egyéni hibát követtünk el az elején, és könnyen kiengedtük a mérkőzést a kezünkből. Ez a két meccs abban segített, hogy lássam, kik azok a fontos láncszemek, akik nélkül egyelőre elképzelhetetlen a magyar vízilabda (az alapemberek közül Varga Dániel, Varga Dénes, Nagy Viktor és Hárai Balázs sem volt tagja a keretnek – a szerk.).

Sok szurkoló sajnálkozik is, hogy eltűntek az igazi nagy sztárok a magyar csapatból a kétezres évekhez képest. Ön hogy látja?
Valóban kevesebb az egészen kimagasló sztárjátékos, ennek ellenére vannak nagyon jó játékosaink.

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a korábbi időszakhoz képest a taktikai felkészítésre,

de a csapat összetételére, harmóniájára is. Egyik tényező sem volt rossz, de elengedhetetlen erre odafigyelni, mert tényleg nincsenek olyan extrém kvalitású játékosaink, akik egyedül meg tudnának nyerni egy-egy mérkőzést.

A kezdetekben úgy volt, hogy az új, 15 ezer befogadóképességű Duna Arénában rendezhetik a vb végjátékát, a pólósok nagy örömére azonban a Margitszigeten lesz az összes meccs. Nagy előny ez a csapat számára?
Fura lett volna két mérkőzésre átmenni a Dagályba. A Margitsziget mindig is tökéletes helyszín volt a világesemények rendezésére, és ha a csoportmeccseknek jó lesz a Hajós Alfréd Uszoda, akkor a döntőknek is az lesz.

Aláírná-e a legutóbbi margitszigeti forgatókönyvet, amikor 2014-ben Szerbia mögött második lett Magyarország?
Egy ezüstérem nagyon szép lenne. De hosszú még az út.

Elkerültük a délszlávokat a póló-vb sorsolásán