Elveszi a gyerekkort vagy túlélni tanít a fiatalon elkezdett sport?

A tudatos életmód egyre nagyobb térnyerésével nő a gyereksportolók létszáma is. Profi- és hobbisportoló szülők is egyaránt szeretnék, hogy gyermekük minél többet mozogjon, amiben az utánpótlás-nevelés mellett az iskolák, sőt, az óvódák is egyre inkább partnerek. A gyerekek gyakorlatilag már hároméves kortól, szervezett formában próbálhatják ki a különböző mozgásformákat, így a sportot a legalapvetőbb ismeretekkel együtt szívhatják magukba. A fiatalkori sport támogatói azt mondják, minél korábban el kell kezdenie és a lehető legkomolyabban kell vennie a gyereknek a mozgást ahhoz, hogy később sikeres profi legyen belőle. Az ellenzők szerint viszont a túlzásba vitt sport elveszi a gyerekkort és a személyiség bizonyos mértékű torzulásához vezet. Szakértővel, aktív és már visszavonult junior sportolóval, sportoló gyermekek édesanyjával próbáltuk megkeresni az igazságot, szigorúan a gyermekkori szabadidősportot vizsgálva. 

Néhány hete bejárta a közösségi oldalakat egy, a sportoló gyerekek szülei nevében íródott, névtelen levél, ami arról szól, miért éri meg a fiatalok sportoltatására költeni. A többpontos felsorolásban érvként szerepelt mindaz, amit általában a mozgás pozitív hatásaiként szokás említeni: a csapatmunka, a kitartás, a célok elérése, tiszteletre nevelés, fegyelem, koncentráció.

A már-már közhelyesnek tűnő összegzést erősíti meg Büki Bálint példája is. A most 26 éves étteremvezető nyolc évesen kezdte a sportot, focival. Mellette más csapatsportokat is kipróbált, kézilabdát és vízilabdát is, végül utóbbi mellett döntött.

Tíz-tizenegy éves voltam, amikor komolyabb szinten elkezdtem a pólót. A BVSC-ben három évet játszottam, onnan a Vasasba kerültem, ahol 19 éves koromig vízilabdáztam. A felnőtt korosztályban, másodosztályban még két évig játszottam, 21 évesen fejeztem be végleg az élsportot."

Napjait akkoriban a tanulás és az edzések tették ki, általában a hét hat napján, ahogyan a hozzá hasonló, magas szinten sportoló társaiét is.

Büki Bálint 21 éves koráig vízilabdázott Fotó: Hirling Bálint - Origo

„Reggel fölkeltem, elmentem iskolába, negyed négyig ott voltam, négyre hazaértem, egy gyors ebéd után aludtam 20 percet, utána elindultam edzésre. Este 6-tól fél 10-ig tartott, tízre, negyed tizenegyre értem haza. Vacsoráztam és utána kezdtem el tanulni, ez így ment mindennap.

Volt, hogy elaludtam órán, de alapvetően nem volt gond a tanulmányi átlagommal, szerencsére jó agyam van."

A tanulás és a munka mellett már nem ment

A főiskola mellett dolgozni is elkezdett az egyik budapesti étteremben, a tanulás, az edzés és a munka azonban már sok volt Büki Bálintnak. "Nem tudtam százszázalékot beletenni az edzésekbe és nem tudtam minden meccsen megjelenni, ezért úgy döntöttem, hogy abbahagyom a vízilabdát.

Nem kellett sokáig gondolkodnom rajta, tudtam, hogy hosszabb távon a vendéglátás az, amiből meg tudok élni. A szüleim is támogatták a döntésemet.”

Az élsportban töltött 12-13 év azonban nem múlt el nyomtalanul az életében, mentálisan és fizikálisan is van, ami az aktív évekre emlékezteti. "Kitartást, alázatot, tiszteletet, teherbírást és csapatjátékot köszönhetek a sportnak. Egyik edzőm, Pecz Lajos is megmondta a Vasasban töltött éveim alatt, hogy meglátjuk majd, mennyi mindent vihetünk magunkkal a sportból a civil életbe.

Vannak pillanatok, amikor azt mondom, inkább visszamennék a medencébe, minthogy ezt a taposómalmot hajtsam. De tudom, hogy nagyon sok lemondással járt a sport,

nem volt időm például arra, hogy a barátaimmal lógjak, de akiket elveszítettem, azokat a visszakaptam a csapattársaim személyében. Azt is be kell látnunk, hogy

egy bizonyos szint fölött káros az egészségre az élsport, fáj a vállam, fáj a lábam, van persze tehát negatív oldala is, de alapvetően több jót ad, mint amennyit elvesz.

De nem voltam több egy átlagos játékosnál, ezért nem is voltak hiú ábrándjaim a sikeres sportjövőmmel kapcsolatban."

Kövesdi Vivien hét éves kora óta vízilabdázik, idén ezüstérmes lett a válogatottal az Universiadén Fotó: Hirling Bálint - Origo

Büki Bálint barátnője, Kövesdi Vivien a Ferencváros női vízilabda-csapatában játszik, az idei Universiadén ezüstérmes lett a válogatottal. Most 23 éves, hat éves volt, amikor megismerkedett a medencével és az úszással, hét évesen kezdte a vízilabdát. "Ugyanaz a napirendem, ami Bálintnak volt, leszámítva, hogy nekem reggel is van edzés. Nehezebben is bírtam az iskolát, mint ő.

Most a Testnevelési Egyetemen tanulok rekreációt és egészségfejlesztést, ezzel is a sport utáni életemre készülök.

A hosszú távú terveim között szerepel, hogy ott legyek Tokióban az olimpián, de majd meglátjuk, hogy alakul.”

Kövesdi Vivien Büki Bálint segítségével ösztönösen átlendült a holtponton a klubváltással Fotó: Hirling Bálint - Origo

Vivien sportkarrierjét szülei is támogatták, kifejezetten sportközpontú általános iskolába járt. Édesapja csupán a választott sportággal nem volt kibékülve, a vízilabda helyett valami könnyedebb sportot képzelt el lányának, de végül beletörődött Vivien döntésébe. A több mint tíz éves sportpályafutás alatt a fiatal pólósnak is voltak holtpontjai. "Előfordult, hogy abba akartam hagyni, mert nem jöttek az eredmények, amiket vártam, és ez lehúzott. Bálinttal sokat beszélgettünk akkor, az ő tanácsára nem hagytam abba a vízilabdát, hanem csapatot váltottam, eljöttem a Honvédtól.

Az új környezet, az új klub, az új közösség, az új edző, az új motiváció jó hatással volt rám.

Utána négy évet játszottam az Újpestben, szerencsére sok kérő volt, akik közül a Fradit választottam."

Jó lehet időnként változtatni

A fiatalok ösztönösen megérezték, mi az a lépés, amit a szakember is tanácsol hasonló holtpont esetén. Vidosits Anna pszichológus már egész kisgyermek kortól azt javasolja, hogy erőltetés helyett ki kell hagyni a soron következő edzést akkor, amikor az öt-hat éves gyerek bejelenti, hogy nem akar fociedzésre menni. "Érdemes ilyenkor szünetet tartani, mert gondolni kell a képességbeli összeillésre is, vagy arra, hogy az adott sportág egyszerűen nem illik a gyerek személyiségéhez, vagy épp az életkorának még nem megfelelő.

Jó ötlet lehet változtatni a sportágon, vagy az edzés módján. A szülő elsődleges feladata a gyerek személyiségének támogatása"

- véli a szakember.

A szakember szerint veszélyes lehet bármit is erőltetni Forrás: BSIP/LEMOINE / BSIP/Lemoine

Vidosits Anna a mértékletességet tartja a legfontosabbnak a gyermekkori sportban. Vallja, hogy minél nagyobb a teljesítménynyomás a gyereken, annál kevésbé lesz örömteli a tevékenység, ami egy idő után teljesen kontraproduktívvá válhat. „

Sok felnőtt a saját projektjének tekinti azt, amit a gyerek csinál, így a gyerek nem a saját értékeit találja meg a sportban, hanem a szülő vagy az edző elvárásainak próbál megfelelni, az ő vágyaikat próbálja beteljesíteni, ami lehet, hogy nem illik össze, nem hiteles a gyermek saját személyiségével.

Kisgyermekkorban és később is az lenne az elsődleges szempont, hogy a gyereknek, fiatalnak öröm legyen a tevékenység, amit végez."

Van, aki nem enged a kötelezőből

Túróczi Réka - a futósportban csak IRunMomként ismert - háromgyerekes anyuka bátran vállalja, hogy bizonyos szinten szembemegy mindazzal, amit a pszichológus tanácsol a gyerekek sportoltatásával kapcsolatban. Lánya, a tizenegy éves Hanga, valamint fiai, a tíz éves Hunor és a nyolc éves Huba ugyan szabadon választhattak és választhatnak nekik tetsző sportágakat, cserébe azonban vannak olyan kötelezettségeik, amikhez édesanyjuk ragaszkodik.

Túróczi Rékának élete a futás, gyerekeitől is elvárja, hogy sportoljanak Fotó: Mudra László - Origo

"Az úszásból nem engedek. Ez a legjobb sport az esetleges későbbi sérülések helyreállításához, felnőtt korban pedig nagyon nehéz megtanulni jól úszni. Prevenciós jelleggel csinálják, nem akarom, hogy versenyszerűen űzzék, nem is nagyon szeretnek úszóedzésre járni, de tudom, hogy később nagyon hálásak lesznek nekem ezért.

Tudom, hogy ez egy kicsit erőltetett, viszont az ő érdekükben ragaszkodom ehhez."

Ugyanígy kötelező a családban mindhárom gyereknek a síelés és a korcsolyázás is, ezek azonban inkább hagyományőrzés és a közös élmények miatt fontosak az édesanyának. A gyerekek emellett a legváltozatosabb sportokat űzik: Hanga atletizál a Vasasban, mellette vitorlázik. A fiúk fociznak és kosaraznak, valamint mindketten sakkoznak is, és nővérükhöz hasonlóan a vitorlázással is próbálkoznak már.

Szinte nincs olyan sport, amit Túróczi Réka gyerekei ki ne próbáltak volna Forrás: Túróczi Réka Facebook

Túróczi Réka úgy látja, minimális szülői ráhatásra szükség van ahhoz, hogy a gyerek a kezdeti holtpontokon átlendüljön.

"Az elején - főleg a technikai sportoknál - muszáj a jó értelemben vett szülői erőszak, különben könnyen elveszíthetik a lelkesedésüket, ha nincs sikerélmény.

Ezért ha mondjuk nem sikerül rögtön ráállnia a sílécre, nem hagyom rá, hanem csináljuk együtt, amíg meg nem oldja."

Kicsit túl van lihegve

A futásban és triatlonban is jeleskedő édesanya szerint a sűrű napirend ellenére egyik gyereke sem marad le a saját gyerekkoráról. Ebből a szempontból a pszichológus útmutatásainak megfelelően kezeli a gyermekeit, hiszen azt látja rajtuk, hogy élvezik mindazt, amit csinálnak. "A sport alapvetően örömteli dolog: nem tanulás, nem padban ülés, hanem olyan tevékenység, amit élveznek. Inkább távol tartom őket otthonról, mert a négy fal között szinte harcolni kell azért, hogy ne az okoskütyükkel foglalkozzanak. És őszintén mondom,

rávenni őket mondjuk a legózásra vagy valami értelmes elfoglaltságra ugyanakkora küzdelem, mint rávenni őket a sportra.

Sajnos a klasszikus gyerekkor ma már többnyire értelmetlen játékkal telik, nem úgy van, mint a mi gyerekkorunkban, hogy bandáztunk, rohangáltunk, bicikliztünk a csöndes utcákban, ez Budapesten főleg nincs meg.

Miután kinőtték a játszóteret, bevallom, nem szívesen engedném ki őket mondjuk a Hűvösvölgyi útra biciklizni."

Túróczi Réka szerint a gyerek sokkal jobban terhelhető, mint gondolják Forrás: Túróczi Réka Facebook

Túróczi Réka gyermekeinek a kiváló sporteredmények mellett a tanulásra is bőven jut energiájuk. "Nem látom őket túlfáradni, egy gyerek sokkal jobban terhelhető, mint gondolják.

Túl van ez kicsit misztifikálva, hiszen általában a jó tanuló, jó sportoló kéz a kézben jár, a tanulás és a sport oda-vissza jó hatással vannak egymásra."

Pedig a pszichológus szerint a mértéktelenség miatt könnyen visszájára sülhet el a szülő jó szándéka. Fontos ugyanis szerinte, hogy a sport mennyisége az egészséges határon belül maradjon. Ennek átlépését Vidosits Anna szerint jól meghatározható testi tünetek jelzik. "Szomatizációs problémák, vagyis testi tünetek jelentkezhetnek, akár a rossz visszajelzés, akár a túledzés miatt.

Előfordulhat az is, hogy a stressz miatt legyengül az immunrendszer és így könnyebben betegszik meg a gyerek.

A legtöbb ilyen tünet a közeg diszfunkcióját jelzi, vagyis ilyenkor érdemes a már említett megoldáshoz nyúlni: másfajta edzést kipróbálni, vagy több pszichés segítség után nézni."

Ha nem szereti a gyerek a választott sportot, érdemes lehet mást is kipróbálnia Forrás: Mint Images/© Mint Images/Mint Images/Mint Images

A folyamatos elfoglaltságnak Túróczi Réka szerint egyformán van előnye és hátránya is. "A sportnak köszönhetően rendszerességet és önfegyelmet tanulnak.

Annak köszönhetően, hogy vannak kötelező edzések, nálunk például soha nem kérdés, hogy a házi feladatot meg kell írniuk.

Ez a kötelességtudat életük összes területén jellemző. Igaz, hogy kicsit hektikus az életünk, ez lehet hátrány, főleg azoknak, akik szeretik a nyugodt délutáni csendespihenőket. És ott van még a kudarcélmények megélése is, de ezt is inkább előnynek mondanám, hiszen sokkal hamarabb megtanulják, hogy az életben nem mindig minden tőlük függ.

Ugyanakkor nem akarom, hogy élsportolók legyenek, csupán azt szeretném, hogy a sport megkérdőjelezhetetlen része legyen a mindennapjaiknak."

Hasonlóan vélekedik Vidosits Anna is: pszichológusként mindenképp fontosnak tartja a sport, vagy önmagában már a rendszeres mozgás beépítését a gyerekek életébe. "A sport nagyon jól fejleszti például a Réka által említett kudarcélmény-feldolgozást, valamint a türelmet, a késleltetés képességét, a felelősségvállalást, az egész önképre, identitásfejlődésre hatással van. Megfelelő mértéket tartva, mindenképp az egyénre szabva kell és szabad csinálni, és csak addig, amíg a gyerek őszintén van benne."

Mindegy, hogy mit csinál a gyerek, a legfontosabb, hogy élvezze Forrás: Cultura Creative/© Cultura, all rights reserved./Seb Oliver

A módszeren lehet tehát vitatkozni, a végeredmény azonban önmagáért beszél. Amerikai tanulmányok bizonyítják, hogy - eredményességtől függetlenül -

a szervezett és rendszeres sporttevékenység segíti a gyermeket a kognitív képességek fejlesztésében, és kimutatható, hogy a fizikai aktivitás általában jobb tanulmányi eredményekkel jár együtt.

A US Department of Education 2005-ös kutatása szerint nagyobb eséllyel szereznek diplomát azok, akik középiskolában sportolnak, mint nem sportoló társaik. Igaz, arról nem szól a tanulmány, hogy az Egyesült Államokban hagyományosan előnyt élveznek az iskolai keretek között sportoló tanulók. A fizikai aktivitás és a sport - ahogyan azt Büki Bálint példája is mutatja - különösen pozitív hatással lehet a fiatalok személyiségfejlődésére, ehhez azonban kulcsfontosságú az edzés minősége.