Dühöt és elviselhetetlen fájdalmat okozott északon a Napoli döbbenetes aranyérme
Május 4-én az Udinese otthonában elért 1-1-es döntetlennel a Napoli megszerezte fennállása harmadik bajnoki címét. Harmnchárom évet vártak az újabb sikerre Nápolyban, így nem csoda, ha fékevesztett ünneplésben tört ki az egész város, amelyben a szokásos petárdázás és lövöldözés mellett ment az üzengetés is északra. Alighanem mindenki érti a Napoli-drukkerek boldogságát, de, ha a város fölötti világoskék füstfelhő kissé oszlani kezd, alighanem ők is belátják, hogy az olasz foci alaphelyzetét ezzel a győzelemmel aligha változtatták meg.
Non mollare mai! Azaz soha ne add föl, nem feladni soha, kinek hogy tetszik. Gyakorta feltűnő mondat ez az olasz lelátók ultrák "lakta" kanyarjaiban, elvégre minden csapatnak megvan az oka, hogy éppen miért harcoljon folyamatosan. Nápolyban ez az elmúlt egy évtizedben a harmadik bajnoki cím hajszolását jelentette, de nem is olyan régen még a klub léte volt a tét.
Harminchárom év. Belegondolni is szörnyű, hogy milyen hosszú idő ez, ha arról van szó, hogy egy korában már megélt sikert kell megismételni. Mondjuk, ha valaki, akkor mi magyarok tudunk erről mesélni, például a vb-részvételek kapcsán...
De maradjunk Nápolyban. Az 1926-ban alapított SSC Napoli csapata viszonylag fiatal az olasz foci száz évesnél jócskán idősebb csapatai között. 1929-ben ott volt a Serie A első idényének rajtjánál, és 1942-ig meg is őrizte tagságát. Ennek az időszaknak a legnagyobb sztárja egy olasz felmenőkkel bíró paraguayi csatár, Attila Sallustro volt, akinek 108 gólos klubrekordját csak 1991-ben döntötte meg Diego Maradona.
1963-ig még háromszor esett ki a csapat az élvonalból, 1965-től viszont megkapaszkodott a legjobbak között
A feljutást követően a csapat többször is dobogón tudott végezni, nyert Olasz Kupát (1976), többször is bejutott a döntőbe, azaz meghatározó csapata lett az olasz focinak. Corrado Ferlaino elnöknek azonban ennél komolyabb ambíciói voltak: bajnoki címet nyerni. Nem csak Nápolynak, de egész Dél-Olaszországnak, az északiak által lenézett régióknak dicsőséget szerezni. Ugyanis bármilyen hihetetlen, de a Cagliari 1970-es bajnoki címét leszámítva Rómánál délebbre nem került a scudetto, azaz a bajnok mezére kerülő trikolór címer.
A nagy álmot végül a Spanyol Kupa döntőjének véres balhéja után világrekordot jelentő összegért (akkori értéken kb. 10 millió dollárért) megszerzett argentin zseni, Diego Maradona váltotta valóra, akinek vezérletével 1987-ben, majd 1990-ben is bajnok lett a Napoli, és mellé még nyert egy-egy Olasz Kupát és UEFA-kupát is.
És ne feledjük el a tényt, hogy részben a Napolinak köszönhetjük a Bajnokok Ligája létrejöttét: az AC Milan tulajdonló médiacézár (később többszörös olasz miniszterelnök), Silvio Berlusconi a régi BEK első fordulójában rendezett Real Madrid-Napoli párharc során jött rá, hogy az nincs rendben, hogy az olasz bajnoknak csak két meccs jut a legfontosabb európai kupasorozatban.
A sikerrel és pénzzel azonban nem igazán sikerült jól gazdálkodni: a csapatot sorra hagyták el legjobb játékosai (Gianfranco Zola, Daniel Fonseca, Ciro Ferrara vagy a brazil sztár, Careca), és 1998-ban a másodosztályban találta magát - ami nem csoda annak fényében, hogy mindössze két meccset nyert a bajnokságban. Feljutottak, újra kiestek, 2004-ben pedig jött a vég: a klub csődöt jelentett, elvesztette a nevét (a következő szezonban visszakapta), és a harmadosztályban találta magát, de csak egy adminisztratív ügyeskedés miatt nem a Serie D-ben.
Viszont azt, hogy Nápolyan a foci valóban egy vallás, azt nem csak a Maradona képmásával díszített utcai oltárok, a korábban Szent Pál nevét viselő stadion mutatja, hanem az is, hogy a Serie C-ben volt olyan meccs, jelesül a Cittadella ellen, amelyen 51 ezren voltak a San Paolóban, a szezon során pedig az élvonal legtöbb csapatát leverték átlagnézőszám tekintetében.
A pénzügyi csőddel együtt "új seriff jött a városba", azaz új tulajdonos vette át a csapatot. A filmproducer Aurelio De Laurentiis nem meglepő módon ért a pénzhez, és szigorú cégvezetőként elkezdte újjáépíteni a klubot és a csapatot. 2011-ben a Napoli visszatért a bajnoki dobogóra, 2012-ben és 2014-ben Coppa Italiát nyert a csapat, miközben az évek során olyan játékosokból csináltak világsztárt, mint a Palermóból elhozott Edinson Cavani, a Real Madridból megmentett Gonzalo Higuaín, Lorenzo Insigne, a szlovák Marek Hamsík, vagy a belga Dries Martens. A két dél-amerikait ráadásul egyaránt Serie A-rekordot jelentő összegért tudták eladni, előbbit a Paris Saint Germainnek, utóbbiért pedig - dupla öröm - Juventust fosztották ki.
Mondhatjuk, hogy megkedvelték Higuaínt:
De Laurentiis annyiban hasonlított a legendás Corrado Ferlainóra, hogy ő is életcélként jelölte meg a bajnoki címet: "A mi Napolinknak a legjobbak között van a helye" - mondta, amikor elfoglalta az elnöki széket, és jól jelzi, hogy az elmúlt tíz évben csak három olyan szezon volt, amikor a Napoli nem végzett a dobogón.
A Gennaro Gattuso szerencsétlenkedése után kinevezett Luciano Spalletti az előző idényben harmadik lett a csapattal, csakhogy tavaly nyáron egyszerre távozott a csapat gerince: Lorenzo Insigne, Dries Mertens, Kalidou Koulibaly és Fabián Ruiz is elhagyta Nápolyt. Nem csoda, hogy kisebb botrány bontakozott ki a július idénynyitó sajtótájékoztatón: amikor Spalletti a célokról és a bajnoki címről beszélt, egy szurkoló azt kiabálta neki, hogy ébredjen már fel.
Az érkezők azonban pótolni tudták a pótolhatatlanoknak tartott játékosokat: a Lille-től 70 millió eurós klubrekordért vett Victor Osimhen úgy lesz simán gólkirály, hogy tavasszal hét fordulót is kihagyott egy arccsonttörés miatt.
A Koulibaly helyére érkező Kim Min-dzse kezdetben nevtség, míg a Rubin Kazany ellehetetlenülése miatt a grúz Dinamo Batumiban tengődő Kvicsa Kvaratceliát értetlenség fogadta a Vezúv lábánál. De nem sokáig:
Osimhen megállás nélkül termelte a gólokat, 23 találtanak közel felét pedig a pár hónap után már Kvaradonának elkeresztelt fiatal grúz gólpasszaiból (aki maga is lőtt 12 gólt) érte el, miközben Kim Min-dzse is gyorsan feledtette Koulibalyt.
De elévülhetetlen érdemei vannak a sikerben annak Giovanni Di Lorenzónak, aki hat éve még a harmadosztályú Materában focizott, és csak 25 évesen lett élvonalbeli játékos, hogy azóta Európa-bajnoknak mondhassa magát, illetve Maradona nyomdokaiba lépve csapatkapitányként emelhette a magasba a trófeát.
Ha nem otthon, akkor idegenben
Miután egy apró hullámvölgytől eltekintve nem nagyon csökkent a napoli bőven tíz pont fölötti előnye, és áprilisban már mindenki azt számolgatta, hanyadik fordulóban lesz bajnok a Napoli. A 32. forduló tökéletesnek tűnt az ünneplésre: a szomszédos Salernitana ideális áldozatnak tűnt, a város pedig készen állt. A stadion zsúfolásig, a város feldíszítve, a tűzijátékok bekészítve.
Csak éppen a vendégeknek nem szólt senki, hogy a döntetlen nem jó, így aztán hiába füstöltek el pár raklapnyi tűzijáték rakétát. A következő fordulóban, Udinében aztán már tökéletes eredmény volt az 1-1, a lefújás után pedig valósággal felrobbant a város.
Az Udinében ünneplő focisták megkülönböztető mellény az volt olvasható, hogy: "Veled vagyok, soha nem adhatod fel!" Ez egy sor a nápolyi ultrák egyik kedvenc dalából, és tökéletesen leírta a hangulatot: az utcákon meglett férfiak sírtak, akik talán még Maradonáékkal ünnepeltek együtt, és azóta várták a sikert.
Miután Nápolyról van szó elkerülhetetlen az ország többi részével való szembenállás kidomborítása. Miköben a nápolyiak gyakran mondogatják, hogy ők "nem olaszok, hanem nápolyiak", miközben az "igazi" olaszok szerint Rómától délre már egy másik ország van. Miközben az egyik oldal így nevetgél azon, hogy a nápolyiak milyen őrülten ünneplik a mindössze harmadik bajnoki címüket:
Addig a nápolyi ultrák "háborús zsákmány"-ként tekintenek a scudettóra, amelynek hatalmas változatát fejjel lefelé fordítva mutogatták a Maradona-stadion tribünjén, ami az ultra terminológiában egyet jelent a legyőzéssel.
De mi lesz a folytatás?
A legyőzés most összejött, és a Napoli biztos, hogy jövőre sem lesz rossz csapat, de az is borítékolható, hogy a nápolyiak nem fognak olyan sorozatot építeni, mint a triplázó Milan (1991-93), a sorozatban ötöt nyerő Internazionale (2006-10), pláne nem, mint a kilences sorozatot építő Juventus (2012-20). Habár az északi klubok helyzete sem könnyű - az Internek nem tud fizetni a mezszponzora, a Milan évek óta keres egy igazán megbízható és tőkeerős befektetőt, míg a Juve sem fennállása legnagyobb fomáját futja - aligha fogja őket tartósan maga mögé utasítani a Napoli.
Főleg, hogy a sikercsapat több sztárjára is komoly kereslet kínálkozik:
Victor Osimhent a fél Premier League vinné, míg Kim Min-dzsére a Manchester United vetett szemet.
Tudva, hogy a PL alsóházának csapatai is könnyedén rá tudnak licitálni bármelyik olasz klubra, De Laurentiisnek nagyon jó ajánlatot kell tennie a sztárjai elé. Akik között van az edző, Luciano Spalletti is, aki 2,8 millió eurós fizetését szeretné 4,5 milliósra emelni.
A bajnoki ünneplés után a La Repubblica című lapnak baráti hangvételben interjút adó elnök furcsa terveket vázolt fel. Mint elmondta szeretne mindenkit megtartani a keretből, amit amerikai, azaz egyesült államokbeli és japán focistával is bővítene. Persze, ha egy 21 éves grúzzal kincset talált, miért ne találhatna egy jenkivel is?
Hamarosan mindenre fény derül.
origo.hu
Top 20: a leggyűlöltebb sorozatszereplők halála
origo.hu
Orbán Viktor a Liu fivérek országváltásáról is beszélt a kínai elnökkel
borsonline.hu
„Ő az egyik legnagyobb tehetség a világon” – Máris itt az új Szoboszlai, a City szerződtette
vg.hu
Új boltok nyílnak Magyarországon: sosem zárnak be és nem lesz bennük eladó
mindmegette.hu
Patkánydarabokat találtak a szeletelt kenyérben: több, mint 100 ezer csomaggal hívtak vissza
mandiner.hu
Az Eurovíziós Dalfesztivál beteges, ordenáré és aljadék
origo.hu
Németország döntött: bevezeti az általános hadkötelezettséget
nemzetisport.hu
Sztankovics szerint Tóth Alex a jövő vezéregyénisége lehet
origo.hu
Szörnyű tragédia: megállt a szíve, 43 évesen meghalt az olimpiai bajnok legenda
origo.hu
Őrjöngve káromkodott és üvöltözött a templomból épp kijövő emberekkel Magyar Péter - videó
origo.hu
Botrány az Eurovízión: kizárták a holland énekest
origo.hu
