Vágólapra másolva!
Ha nincs egy térdsérülés, talán még ma is a Premier League-ben játszik az a Futács Márkó, aki a  Fehérvárnál parkolópályára került, most télen pedig Zalaegerszegre igazolt. Az NB I két tavaszi meccsén eddig csereként lépett pályára, látszólag egyre jobban bíznak benne új csapatánál. Futács Márkó az Origo kérdéseire már Zalaegerszegen válaszolt, mesélt eddigi pályafutásáról, súlyos sérüléseiről, arról, hogy készült a visszatérésre, és mik a céljai a jövőt illetően.

Nehéz fél évet tudhat maga mögött, 2020 nyarán Fehérváron a második csapathoz száműzték, nem számítottak a játékára, majd januárban Zalaegerszegre igazolt. Hogy érzi itt magát?
Nagyon jól érzem magam, boldog vagyok, hogy itt lehetek.

Sikerre éhes vagyok, és bízom benne, hogy én és a csapat is profitálhatunk abból, hogy itt vagyok. Nyárig szól a szerződésem, remélem, hogy a lehető leghamarabb sikerül majd beilleszkednem a csapatba. Fontos lenne, hogy rögtön az elején jöjjenek a sikerek, és akkor komoly lendületet kaphatna a csapat. Ezért dolgozunk most.

Volt korábban két komoly térdsérülése is, így pontosan tudja, milyen érzés hosszabb időszakokat foci nélkül tölteni. Az elmúlt hónapok a koronavírussal súlyosbítva mennyire teltek nehezen?
Más, amikor sérült az ember, mert akkor tudja pontosan az orvosok előrejelzése alapján, hogy mennyi időt kell kihagyni, de akkor is száztíz százalékosan lehet készülni a visszatérésre. Van egy pontos terv. Ez most sajnos nem volt.

Ebből a szempontból elég nehéz volt, de ennek már vége, ahogy remélem, a sérüléseknek is.

Biztos volt abban, hogy télen csapatot vált?
Biztos. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Sok volt ez így, játék nélkül. Tudom, hogy az én játékstílusomnak, az én testemnek játék, mozgás kell, ezt nem lehetett tovább húzni.

Futács Márkó télen lett a ZTE focistája Forrás: ZTE FC Official/Twitter

Egy ilyen időszak után mennyire nehéz csapatot váltani, óvatosabbak az érdeklődők?
Óvatosabb persze mindenki. A vírushelyzet miatt is, és azért is, mert rég nem játszottam. Sok csapatnál kérdéseket tesznek fel, akik nem ismerik pontosan a helyzetet. Azt akartam, hogy lássák, rendben vagyok. Rengeteget edzettem.

Amikor pihenő volt a Fehérvár második csapatánál, én végig edzettem.

Ennyire keményen szerintem életemben soha nem készültem, leszámítva persze a sérülés utáni visszatéréseket. Egészségesen nehezebb a határokat kitolni, de ezt most megtettem, mert tudtam, hogy játszanom kell, és bárhova kerülök, nem lesz sok időm felkészülni.

Ha már a fizikuma szóba került, ma már talán kuriózumnak számít ez a testfelépítésű támadó. Mennyire nehéz egy ilyen alkatú játékost beállítani egy játékrendszerbe? Ma már a legtöbb csapat alacsonyabb, gyorsabb csatárokat foglalkoztat. Ez hátrány vagy előny?
Nincs sok ilyen játékos, de ez inkább motivál. Arra gondolok, hogy mi van akkor, ha én is tudom hozni egy kisebb játékos sebességét, vagy a hasonló elmozgásokat. A Hajduk Splitnél, amikor gólkirály voltam, nem az a klasszikus befejezőcsatár voltam, aki csak a beadásokra érkezett, most is szeretném megmutatni, hogy tudom mindkettőt.

Nagyon fiatalon Franciaországba került. Mai fejjel is úgy döntene, hogy 16 évesen belevág egy külföldi kalandba?
Egyértelműen igen. Nem vagyok híve annak, hogy feltétlenül erőltetni kell ezt a külföld dolgot, a külföldi történetet, de Franciaország nagyon jó lehetőség. Nagy tradíciója van kint a bentlakásos focisuliknak, sokat lehet tanulni, de nem muszáj ilyen messzire menni, nekem a szerb-horvát vonal is nagyon tetszik.

Teljesen más a megítélése egy ott nevelkedett játékosnak. Ha egyszer fiam lesz, és komolyan szeretne focizni, akkor biztosan elviszem majd oda.

Futács 2009-ben tagja volt az egyiptomi U20-as vb-n bronzérmet nyerő magyar válogatottnak Forrás: AFP/Khaled Desouki

Ha már szóba hozta, mit tudnak ott, amit esetleg nálunk nem?
A mentalitás a fő különbség, fejben sokkal erősebbek, felkészültebbek, érettebbek már fiatalon is.

Lehet, már a szülőktől is teljesen mást kapnak otthon, talán több mindent alárendelnek, ha látják, hogy a gyerek tehetséges. Sokszor kérdezik, miért kerülnek eurómilliókba a kinti fiatal játékosok, miközben a mieink felé más a megítélés.

Mikor tűnhet el ez a hátrány?
Akkor elég hamar, ha a 2021-es év egy átlagos év lesz a magyar fociban. Ha a Fradi vagy más magyar csapat rendszeresen nemzetközi kupaszereplő lesz, és a válogatott is gyakori szereplője lesz a nemzetközi tornáknak. Látjuk, hogy vesz magyar játékost a Lipcse vagy a Fenerbahce is, szép lassan, lépcsőzetesen fel lehet építeni ezt a dolgot.

Sokan azt mondják, hogy csak a fizetés miatt ma már nem kell a szomszédos országokba igazolni, de lehet, hogy mondjuk Hollandiába sem érdemes. Erről mit gondol?
Ez a pénzkérdés érdekes dolog. Ha valaki tudja és látja, mi folyik a futballban, akkor nem elégszik meg azzal a pénzzel, amit esetleg itt, Magyarországon lehet megkeresni, még akkor sem, ha jó pénz van itt is. Ma már tudjuk, milyen fizetések vannak Angliában vagy Németországban. Ezek mellett még mindig eltörpül a hazai fizetés.

Lehet, furcsán hangzik, de a foci ma már nem csak csapatsport.

Persze, jön a focista és leedzi azt a napi másfél-két órát a klubban, amit kell, de én azt látom, és annak vagyok a híve, hogy ez nem elég. Sok játékosnak megvan a maga kis csapata, ahogy nekem is van mentális trénerem, masszőröm, edzőm. Egy klub nem tud mindig mindent biztosítani, magadnak kell megcsinálni azt a hátteret, amitől mentálisan is tökéletes állapotba kerülhetsz. Az, hogy jó fizetést kapsz, az jó visszajelzés, hogy valamit jól csinálsz, de fent kell tartani a motivációt, az érzést, hogy még ennél is több van benned. Nem ciki, ha valaki többet keres, minden bizonnyal meg is érdemli. De ha ő ezzel megelégszik, az a pályán is látszani fog, és akkor jön, hogy ő miért kap ennyit. Ha a pályán mindent megtesz, és mindig jobbra törekszik, akkor senki nem fog a fizetésével foglalkozni.

Futács Márkó még nem tett le arról, hogy újra válogatott legyen Forrás: Origo

Ha már említette a mentális trénert, mennyire bevett szokás nálunk, hogy ilyen szakembert alkalmaznak a játékosok?
Sajnos nem gondolom, hogy ez nálunk általános lenne. Ha egy profi sportolóról beszélünk – és nem feltétlenül focistáról, akkor úgy gondolom, kell valaki, aki felkészíti meccsekre, vagy segít kezelni a felmerülő gondokat. Legyen az egy edzővel félresikerült beszélgetés, csökkenő motiváció, akármi. Sokszor jól jön, ha van valaki, aki kívülről lát téged. Azt gondolom, hogy nem elég napi másfél, két órában focistának lenni, otthon is meg kell adnod magadnak a maximumot. A nap hetvenöt-nyolcvan százalékának arról kell szólnia hogy felkészülj a következő edzésre, vagy készen állj a bajnokira. 2013 óta van mentális segítségem, és elkezdtem dolgozni Shane Tusuppal is, hogy fizikálisan is teljesen rendben legyek.

Mit tud Shane Tusup, amiért annyira szeretik itthon?

Shane célja, hogy atlétát csináljon a tanítványaiból. Ebbe beletartozik az izomzat, a mentalitás, a motiváció. Megpróbálja kihozni mindenkiből az állatot.

Jó látni, hogy edzőként mindent megcsinál, amit te is, verseng veled. Minden edzésen versenyszellem van, többen vagyunk, üvölt a zene. Fontos, hogy heti többször is kizökkent a komfortzónából, ez pedig a meccseken is hasznos lehet.

Kicsit elkanyarodtunk Franciaországtól. Milyen volt kint szinte gyerekként?
Én a Nancy iskolájában voltam, ami egy erdő közepén van, huszonöt percre a várostól. Heti egyszer mentünk be, egy srácnak volt kocsija, ő fordult velünk többször is. Örülök, hogy pont tizenhat és tizenkilenc éves korom között voltam ott, fizikálisan is sokat fejlődtem, nagyon odafigyeltek az étkezésre. Ha épp nem volt tanítás, akkor lábtengóztunk vagy kondiztunk. Egyedül mentem ki, és már azért is megérte, mert megtanultam a nyelvet. Nem volt egyszerű, de egy hónap után felvettem a ritmust.

Futács Márkó a Chelsea ellen a Portsmouth játékosaként Forrás: AFP/Ben Stansall

Utána Németországba, majd Angliába került. Melyiket szerette jobban?
Angliában nagyon jó volt, onnan is a Portsmouth-t emelném ki. Ott nagyon boldog voltam, a szurkolók is szerettek, de pénzügyi gondok lettek, elment a tulajdonos. Azt sajnálom, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy. Utána jött a Leicester, oda nem tudtam bekerülni, és jöttem a Diósgyőrbe. Angliában több lehetett volna.

Nem szeretnék az a focista lenni, aki majd arról mesél a fiataloknak, hogy mi lett volna, ha akkor azt a helyzetet belövöm. Ennek így kellett lennie, nem változtatnék semmin.

Meglepődött, hogy az a Leicester, sok olyan játékos, akit ismer, később megnyerte a Premier League-et?
Nem. Az a klub már akkor, a másodosztályban is Premier League-szintű volt. Amikor felkerültek, a keret nem is változott sokat, de most is sokan vannak még ott, akik fociztak a Championshipben is.

Tartja valakivel a kapcsolatot?
Már nem. Volt egy francia srác, akivel jóban vagyunk, Anthony Knockaert, de már a Fulhamben játszik.

Jamie Vardy már akkor is ott volt a csapatban, szintén csatárposzton szerepelt. Látszott, hogy benne ennyi van? Bajnoki cím, gólkirályság?
Semmi nem utalt rá, hogy ő ekkora sztár lesz. Nem titkolja, hogy milyen életet él, energiaitalt iszik és a többi, de olyan mentalitása van, hogy a pályán edzésen is mindig meghalt. Folyamatosan sprintben közlekedik, ez most is látszik. Lehet valaki profi az életben, ha a meccsen van egy gát, amit nem tud áttörni. Ő másképp él, mint a legtöbb profi, de van, akinek így is működik.

Futács Márkó 23 évesen lett először NB I-es focista Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Huszonhárom évesen lett NB I-es focista. Diósgyőrben azt kapta, amit várt a magyar bajnokságtól?
Szerencsém volt, mert jó brigád volt ott. Gosztonyi András, Elek Ákos, Kádár Tamás is ott volt akkor. Jól szerepeltünk, jó volt a közeg, nagyon jól éreztem magam.

Majd jött egy török kitérő.
Ott is jól kezdődött minden, majd a második évben jött a tulajdonosváltás, új edző, nem kaptunk fizetést, és meg is sérültem, akkor szakadt először a térdszalagom. Magyarországon csináltam a rehabilitációt, itthon is műtöttek és vissza se mentem. Utána megkeresett a Hajduk Split, ahol a sportigazgató és az edző is bízott bennem. Tudták, hogy sérült voltam, rég nem játszottam, de láttak bennem valamit, és ez motivált.

A Hajduk volt az első csapat, ahol igazán gyökeret eresztett, és a játék is ment. Későn érő típusnak tartja magát vagy mindig a körülmények áldozata lett?
Későn érő típus vagyok, és kellenek mellém emberek, egy kis csapat, mint egy teniszezőnek. Kicsit egymagam voltam külföldön, a Hajduknál érkeztem meg igazán. Szépen lassan felépítettem magam, és elkezdtek jönni a gólok is. Nem az volt a játékom, amit sokszor rám akasztanak, hogy fellövik rám a labdát, megtartom, visszapasszolom. A Vidinél sem tetszett, hogy sokszor csak ez volt, hogy passz, tartsam meg, ki a szélre, beadás, érkezünk. Ennél többre tartom magam, remélem, hogy ez kijön majd Zalaegerszegen is.

Futács Márkó remekül futballozott Horvátországban Forrás: hajduk.hu

Mi történt Splitben?
Nem voltam türelmetlen a sérülés után, és jó volt a csapat is. Az első két gólomra a mai napig emlékszem, olyan akcióink voltak, hogy csak be kellett passzolnom a labdát. Kerek volt minden, sokszor mondtam, hogy Splitben elképzeltem magam hosszú távon. Ha nem történik, ami történt, akkor maradtam volna.

Az első évben gólkirály lett, voltak érdeklődők is.
Nem kezdem, hogy mi lett volna, ha.

Mi lehetett volna?
A gólkirályi cím után az Európa-liga selejtezőjében szerepeltünk. Az Everton elleni meccs előtt csereként játszottam a Dinamo ellen, hogy kipihent legyek az angolok ellen. Ott ment el a térdem másodszor. Az egy nagyon kemény ütés volt. Ott nagyon magasan voltam, és hatalmasat zuhantam. Átigazolás előtt voltunk egy héttel, olyan klubok voltak a papíron, amikre én sem gondoltam volna, nagyon boldog voltam és motivált, és akkor jött egy ilyen dolog.

Kik keresték, lehet róla beszélni?
Nem.

Melyik országból?
Anglia.

Premier League?
Igen.

Sikerült innen felállni?
Persze, ezt magam mögött hagytam teljesen.

A horvát kalandnak végül csúnya vége lett. Mi történt pontosan?
A sérülésből már visszajöttem és a Dinamo ellen játszottunk. Fontos meccs volt a bajnoki cím szempontjából. Egy szögletnél egy csapattársam luftot rúgott, amiből gólt kaptunk és kikaptunk. Másnap öten sétáltunk a városban, ahol a helyi ultráknak volt egy edzőterme és egy kávézója. Mikor megláttak minket, kirohantak és ment egy kis veszekedés, ordibálás, szidtak minket. Engem nem, mert szerettek, de gondoltam, úgyse bántanak, én voltam a legmagasabb, hát

Sok volt, hogy ilyesmi megtörténhet fényes nappal, és szerződést akartam bontani a klubbal. Akkor ezt nem kezelték úgy, ahogy kellett volna, nem engedtek el. Az átigazolás vége előtt két nappal mondták, hogy eddig árultak engem, majd szerződést bontottunk és hazajöttem. Sajnáltam, hogy így alakult, de ha egy focistát fejbe rúgnak az utcán, nem nagyon tudtam mást tenni. Ha egy buliban éjszaka szól valaki, arra azt mondom, hogy benne van, de ez sok volt. A családom utána már vissza se jött, nem volt jó a helyzet. Utána szabadon igazolhatóként sem tudtam elkerülni sehova, az MTK-nál edzettem, majd télen jött a Vidi.

Futács Márkó nagy reményekkel tért haza Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

A Fehérvár Európa-liga-szereplés után volt, látszólag minden adott volt a jó szerepléshez. Mi történt?
Marko Nikolicnál minden jó volt, hagyták, hogy felépítsem magam. Jöttek a gólok is. A nyári felkészülést is jó hangulatban kezdtem. Az El-selejtezőkön nem sokat játszottam, inkább a bajnokság volt az én terepem. Aztán kiestünk az El-ből, ott már nem volt jó a hangulat. A bajnokságban jól kezdtem, de a Paks ellen megsérült a bokám. Utána csak szenvedtem, talán azt jobban ki kellett volna pihenni. Majd jött az edzőváltás, ott is játszogattam, aztán lett belőle egy kilencgólos szezon. Többet vártam, de így alakult. Motiváltan vártam a mostani szezont is, illetve azt már csak vártam volna.

Milyen edző Marko Nikolic?
Nagyon jó szakember. Nagyon jól harcban tudja tartani a játékosokat, azokat is, akik nem kezdenek. Jól rotál, jól kommunikál. Játékosfejjel gondolkodik edzésről, taktikáról, ez látszik is a csapatain.

Az U20-as válogatottal világbajnoki bronzérmet szerzett, de a felnőttek között csak három meccse van, Pintér Attila hívta csak be. Várta volna máskor is?
A horvát időszakban azért vártam volna, de persze a válogatottság nem olyan dolog, amit bárki elvárhat. Mindenki szeretne válogatott lenni, én is. Ha játszom, és jól megy, akkor én is várom a visszajelzést, egy behívó pedig jó visszajelzés. A Storck-időszakban vártam volna, azt mondták, amikor megsérültem, pont akkor hívtak volna.

A gólkirályi cím környékén, nyár végén volt válogatottszünet, azt sajnálom, hogy ott nem lehettem ott.

Akkor kaptunk ki Andorrától, sokan mondták, hogy nem is baj, hogy ebből kimaradtam, de ez nem így működik. Az ember segíteni akar, ott lenni, ha kudarc, ha nem. Ha a címeres mezt fel lehet húzni, az óriási motiváció.

Ezek szerint nem mondott le a válogatottságról?
Persze, hogy nem mondtam le, de most szeretném felépíteni magam Zalaegerszegen, ez van a fókuszban.

Már két meccsen pályára lépett a ZTE színeiben Forrás: ALL RIGHTS BELONG TO KRISZTIAN HORVATH/Krisztian Horvath

Ameddig Szalai Ádám válogatott, elfér egymás mellett két ilyen hasonló játékos?
Talán meg lehetne oldani. Ha hozom a maximumot, és tetszik a játékom Marco Rossinak, akkor nem hinném, hogy arra gondol, hogy itt az Ádi, minek még egy ilyen csatár. Meglátjuk. Ha jönnek a gólok, nyer a csapat, jól játszunk, akkor legyen az az ő gondja, jó értelemben véve.

Kereste már Marco Rossi, mióta az NB I-ben szerepel?
Nem.

Szeretne még külföldön focizni?
Persze, jó erőben vagyok 30 évesen. Ez a célom. Sose mondtam, hogy nem így van. Ameddig tudok, külföldre szeretnék menni, de most csak Zalaegerszegre koncentrálok.

Miért vonzza ennyire a külföld?
Ma már két gyerekkel nem mennék oda, ahova mondjuk húszévesen igen, de ha előrébb tudok lépni, akkor miért ne? Szeretem a kalandokat, beszélek nyelveket. Ha olyan kihívás jön, ami előre visz akár szakmailag, akár anyagilag, akkor megyek. Nem lehet ötvenéves koromig focizni, így az anyagi hátteret is meg kell teremteni, amivel az életemet tudom folytatni. Nekem ez is szempont, nem szégyellem.