Vágólapra másolva!
A magyar és az izlandi labdarúgó-válogatott több nagy mérkőzést is vívott egymással, de a két csapat eddigi 11 egymás elleni találkozójából egy sem volt annyira emlékezetes, mint a 2016. június 18-án, Marseille-ben játszott Európa-bajnoki csoportmérkőzés. A csütörtöki Eb-pótselejtező előtt egy kicsit felelevenítjük az ott történteket.

Bátran mondhatjuk, hogy tíz lejátszott mérkőzés – ezeken hét magyar és három izlandi győzelem született – után egészen eddig a bizonyos Eb-meccsig kellett várni, hogy azt mondhassuk, ez bizony történelmi jelentőségű összecsapás, méghozzá mindkét válogatott szempontjából. A Bernd Storck vezette magyar válogatott 44 év szünet után szerepelt újra Európa-bajnokságon, amit ráadásul egy Ausztria elleni csodálatos, és teljesen megérdemelt 2-0-s győzelemmel kezdett, míg az izlandiak történetük során először jutottak ki nagy tornára, a bemutatkozásukat pedig a Cristiano Ronaldo vezette portugálok elleni 1-1-gyel tették emlékezetessé.

Az első forduló eredményei után teljesen érthető volt, hogy

mindkét csapat a győzelem reményében várta a találkozót,

ráadásul a három pont nekünk a biztos, míg Izlandnak a szinte biztos továbbjutást jelentette volna.

Ha visszalapozunk az emlékeinkben, nem nehéz felidézni, hogy előzetesen minden magyar játékos és szurkoló pont az izlandiak ellen kalkulált a biztos három ponttal, míg az osztrákok ellen inkább egy pont volt betervezve. A portugálok elleni meccset pedig a "lesz, ami lesz" alapon vártuk.

Pedig tudnunk kellett, hogy nem lesz könnyű meccs az Izland elleni.

Az egyetlen igazi topjátékossal, az akkor éppen a Premier League-ben szereplő Swansea-ben futballozó Gylfi Sigurdssonnal (meg a 37 éves, de inkább csak életmű díjként kivitt Eidur Gudjohnsennel) felálló északiak a csehek mögött, de a törökök és a hollandok előtt (utóbbiakat oda-vissza verték) egyenes ágon jutottak ki az Eb-re, azaz nagyon észnél kellett lenniük Szalai Ádáméknak.

A magyar válogatott kezdője a 2016. június 18-i, Izland elleni Eb-csoportmérkőzésen a marseille-i Velodrome-ban Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

De mindent összevetve valóban elképzelhetetlen volt, hogy azon a nyári délutánon, kora estén kikapjon a magyar válogatott. Minden magyar szurkoló, aki bármilyen módon kijutott Marseille-be, a mai napig élete egyik legnagyobb élményeként emlékszik vissza a túrára. Beszéltünk a helyszínen busszal, autóval és repülővel érkező drukkerrel is, de lehet, hogy ott volt az a srác is, akivel még Bordeaux-ban, az osztrákok elleni meccs előtt találkoztunk, és elmesélte, hogy ő egy Babettával indult el, amit valahol Milánó környékén koboztak el tőle az olasz rendőrök, elsősorban saját testi épsége érdekében. A belvárosból a Velodrome-ig tartó szervezett szurkolói vonulás a világ számos sporthíradójába bekerült, és volt olyan – a szó legjobb értelmében – hátborzongató, mint az izlandiak emblematikussá vált viking tapsvihara.

Becslések szerint 20-30 ezer magyar drukker utazott ki Marseille-be, akik az indulásuk napján már tudták, hogy újabb három ponttal nyolcaddöntős a válogatott, ami csak tovább tüzelte a reményeket.

Igaz, a stadion körül lófráló izlandiak ugyanígy három ponttal számoltak,

hiszen előzetesen ugyanazt a forgatókönyvet vázolták fel, mint mi: azaz ellenünk három pont, az osztrákok ellen egy, a portugálok ellen meg akár a vereség is belefér. A bravúros selejtezősorozat után meg sem fordult a fejükben, hogy kikaphatnak tőlünk, bár hallgatva őket az sem, hogy egyáltalán bárkitől kikaphatnak.

A stadionban aztán elképesztő hangulat fogadta a csapatokat, mindkét szurkolótábor kitett magáért, a pályán lévők közül azonban ez csak a magyar csapatra volt igaz.

Az osztrákok ellen megsérülő Fiola Attila helyén Lang Ádám kezdett a védelemben, elöl pedig a Szalai Ádámnál mozgékonyabb Priskin Tamást vetette be Storck. A középpályán Gera Zoltán és Nagy Ádám irányított, akiket Kleinheisler László segített ki a labdaszerzésekkel.

Izland–Magyarország 1-1 (1-0)

Labdarúgó Európa-bajnokság
F csoport, 2. forduló
Marseille, Stade Vélodrome, 60 842 néző. Vezette: Karaszjov (orosz)
Izland: Halldórsson – Saevarsson, R. Sigurdsson, Árnason, Skúlason – Gudmundsson, G. Sigurdsson, Gunnarsson (Hallfredsson, 67.), B. Bjarnason – Sigthórsson (Gudjohnsen, 84.), Bödvarsson (Finnbogason, 69.). Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck és Heimir Hallgrímsson
Magyarország: Király G. – Lang, Juhász R. (Szalai Á., 85.), Guzmics, Kádár – Nagy Á. – Dzsudzsák, Gera Z., Kleinheisler, Stieber Z. (Nikolics, 67.) – Priskin (Böde, 67.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
gólszerző: G. Sigurdsson (40. – 11-esből), ill. Saevarsson (88. – öngól)

És az eltervezett taktika szinte tökéletesen működött: kezdettől fogva a magyar csapat irányított, diktálta a játék ritmusát, és alakított ki helyzeteket az izlandi kapu közelében, éppen csak a befejezések nem sikerültek. Ezek után mindenkit hidegzuhanyként ért, hogy a védelmünk első hibája után egy büntetőből az izlandiak szerezték meg a vezetést.

A magyar válogatott azonban megtörhetetlen volt ezen a meccsen is:

Storck cserélt, egyszerre küldte be Nikolics Nemanját és Böde Dánielt, így már fizikumban is felvettük a versenyt a riválissal, a 85. perctől pedig Szalai Ádámmal együtt már három csatárral rohamoztunk. A világ igazságtalansága lett volna, ha nem sikerül egyenlítenünk egy olyan meccsen, amit végig irányítottunk, kézben tartottunk, és, ahol az ellenfél csak arra várt, hogy találjon egy gólt. A 88. percben aztán egy remek akció végén Birkir Saevorson Böde Dánielt megelőzve a saját kapujába sodorta a labdát Nikolics beadása után – 1-1!

Egy négy évvel ezelőtti meccsből fölösleges és nem is ajánlott nagy következtetéseket levonni a csütörtöki találkozót illetően. Mindkét csapat jócskán kicserélődött azóta a marseille-i meccs óta, új kapitányok új játékosokat építettek be, de azért mégiscsak vannak alapvető dolgok, amelyek nem változtak: az izlandi csapat nem lett pengésebb, ugyanazt a fizikumra épülő, gyors és erőteljes focit játsszák, amivel kijutottak az Eb-re, majd a 2018-as vb-re is.

A magyar csapat pedig nem veszített a gyorsaságából és a kreativitásából (sőt!), ahogy a küzdeni tudásából sem.

Egész biztos, hogy egyik csapat sem fogja olcsón adni a bőrét és csak úgy odadobni a másiknak az Eb-szereplés lehetőségét, de ha a marseille-i küzdést újra a pályára teszik a fiúk – és ne legyen kétségünk, hogy így lesz –, akkor már inkább felénk billen a mérleg nyelve.