Hat magyar gól és egy bizarr tévéadás a felszabadulás ünnepén

1984-ben még lelkesen készült Magyarország és lakossága az április 4-i ünnepségekre. Ezeken arra emlékezett meg az ország, hogy a szovjet hadsereg 1945. április 4-én Nemesmedvesnél kiűzte a német csapatokat Magyarországról. A Magyar Televízió is igyekezett kitenni magáért, bár a török labdarúgó-válogatott – akkor még – szokásos eltángálása inkább a szórakoztató osztály műsorrendjében kívánkozott volna. A Mezey György edzette csapat Törökországban 6-0-ra nyert egy barátságos meccset, ennek éppen 36 éve. Ami a közvetítést illeti, az maga volt a kuriózum. Élő kapcsolások három magyar faluba, ahol a lelkes közönség minden gól után ünnepelt. Csakúgy, mint a Szabadság téri stúdióba behívott elvtársak is. 

1984-ben szokás szerint lelkes szervezésbe kezdett az ország valamennyi tanácsa, az akkor felszabadulásnak nevezett április 4-ét ünnepelték. A Magyar Televízió részéről pedig alapvető elvárás volt, hogy a piros betűs ünnepnapre szórakoztató, ugyanakkor felemelő műsorokat készítsen. Talán ez vezethette a szerkesztők kezét, amikor papírra vetették az 1984. április 4-i Törökország–Magyarország barátságos labdarúgó-mérkőzés műsortervét. A meccs, amelyet egy országos körkapcsolásba helyeztek. És Buják, Hajós és Őriszentpéter már várta a nagy napot.

Épül a Mezey-csapat

Mezey György 1983 nyarán vette át a válogatott irányítását, miután az addig Mészöly Kálmán irányította csapat a dánoktól Koppenhágában elszenvedett 3-1-es vereséggel idő előtt befejezettnek tekinthette a '84-es Európa-bajnokság selejtezőit. A többre hivatott együttes végül a sztárokkal teletűzdelt dánok (13 pont) és angolok (12 pont), valamint a nyolc pontot szerző görögök mögött szégyenszemre csak a negyedik helyen végzett 7 pontot szerezve (3 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, a sikerért még csak 2 pont járt).

A részben új csapattal az addigi másodedzőből lett kapitány az 1986-os mexikói vébét vette célba, 1984-ben már ennek szellemében látott munkához. Januárban hibátlan mérleggel zárt francia- és spanyolországi túrája során

nem csak a Strasbourgot, az Herculést, az Elchét és a Betist győzte le a magyar csapat, hanem a spanyol válogatottat is megverte 1-0-ra Cádizban (gólszerző: Garaba Imre).

Meg is nézhetik ennek a spanyolországi meccsnek az egyetlen magyar gólját:

Március utolsó napján 32 ezer néző előtt 2-1-re kikaptunk Szabadkán Jugoszláviától, de Isztambulba az ünnepi mérkőzésre így is magabiztosan utazhattunk: egy 1956-os kisiklástól (1-3) eltekintve rendre elvertük őket. A két csapat utolsó találkozásának alkalmával, 1982 szeptemberében, például 5-0-ra nyertünk Törökország ellen a győri Rába ETO stadionjában.

1984. április 4.

Ezúttal Isztambul volt a helyszín, az akkor még 50 ezer főt befogadó, ma már nem is létező BJK Inönü Stadion, a Besiktas otthona.

Törökország–Magyarország 0-6 (0-2)
1984.04. 04., Isztambul, BJK Inönü Stadion, 50 ezer néző
Törökország: Zafer - Ismail, Sedat, Fatih, Erdogan - Rasit, Hasan, Tanju (Cem), Cüneyt (H. Ibrahim) - Tuncay (Nedcet), Erday
Magyarország: Kovács A. - Sallai, Kardos, Róth A., Péter Z. - Hannich (Gyimesi), Nagy A., Csongrádi (Garaba), Mészáros - Esterházy, Dajka (Bodonyi)
gólszerzők: Mészáros 22., 51., Kardos 38., Esterházy 49., 68., Bodonyi 63.

Ilyen meccsközvetítés soha nem volt

Az MTV Szórakoztató osztálya rendkívüli adással készült. A kor egyik legkiválóbb televíziós rendezője, Horváth Ádám fogta össze a szálakat. Horváth Ádám körkapcsolást talált ki: a mérkőzés előtt, alatt és után három magyarországi települést, a Vas megyei Őriszentpétert, a Nógrád megyei Bujákot, és a Bács-Kiskun megyében található Hajóst kapcsolták, ahol a helyiek tették igazán élővé a műsort.

Ígéretes programmal kecsegtetett a műsort beharangozó írás Forrás: MTVA Archívum

"A kiválasztott helyszínek három különféle tájegységet képviselnek, sajátos arculattal, hagyományokkal, szokásokkal, gondokkal" – írta az adást beharangozó cikk az RTV Újságban, elégedetten nyugtázva, hogy

a három település "apraja-nagyja ügyszeretettel készül a tévéadásra".

A Jó napot, Magyarország címmel, április 4-én (szerdán) 13.30-kor kezdődő műsorban mindhárom település bemutatkozott, majd a stúdióban ülő elvtársaktól (Medve László és Urbán Lajos államtitkárok, valamint Dr. Sipőcz Ferenc miniszterhelyettes) kérdezhettek közérdekű témákban, mint például, hogy bővitik-e a buszjáratok számát, vagy éppen "milyen tennivalókat sürgetnek a helyi illetékesek a hazai turizmus fejlesztésére". Majd 13.50-től kapcsolták Isztambult, ahol Knézy Jenővel a mikrofon mögött jött a mérkőzés.

A tévének és a szerkesztőknek sem ez volt az első nagyszabású, élő vállalkozása. "Ennek ellenére is van ok az izgalomra?" – tette fel a kérdést az RTV Újság munkatársa a fentebb idézett írásban. "Élő adásban mindig van – mondja a főrendező.

Nem is annyira a technikára gondolok, bár a Tv műszaki gárdája és a Posta nem egyszerű feladatokat old meg, de hát effélét mi is régen csináltunk" – fogalmazott óvatosan Horváth Ádám, a békebeli össztelevíziós ügy kapcsán.

Meccsnap = ünnepnap, és fordítva Forrás: MTVA Archívum

Azt nem gondoljuk, hogy a vállalkozás szakmai feladata meghaladta volna a készítők tudását, hiszen a tévés szakma színe-java vett részt a munkában, de a találkozó 100 perces felvétele mégiscsak felvet kérdéseket. Az, hogy a leggyakrabban látott felírat, az "Elnézést kérünk a képhibáért!" legkevésbé sem a magyar fél hibája volt, a kiválasztott falvak művelődési házaiban, vagy nagyobb vendéglőiben ülő helyiek bevágására a gólok után viszont nem nagyon van mentség. Egymást ölelgető, boldogan ugráló drukkerek helyett, kicsit örülő, de leginkább a jószágra hazagondoló gazdák nézték olykor egykedvűen a tévét, és iszogatták békésen a jóféle hajósi bort. Hajóson mindenképpen.

A góllövés lesz a lecke

Ezzel a felszólításnak is beillő címmel jelent meg a Népszabadság, amelyik terjedelmes cikkben harangozta be az isztambuli mérkőzést.

Eredményeik alapján a törökök az európai középmezőny végére sorolhatók. A gondot az okozza, hogy idegenben is csak góllal vagy gólokkal lehet nyerni" –

merengett a foci egyik örök igazságán Mezey kapitány a Népszabadságnak nyilatkozva.

A találkozó nem volt egy, a labdarúgás aranylapjaira kívánkozó mérkőzés.

A szabadkai meccs még láthatóan benne volt a lábakban (Kardos József egy monokli formájában is őrizte az emlékét), nem túl nagy kedvvel mozogtak a mieink. Aztán a 22. percben a harmadik válogatott mérkőzésén pályára lépő pécsi Mészáros Ferenc megszerezte a vezetést.

1-0 után Kardos József szép szóló végén növelte két gólosra nem sokkal a szünet előtt:

A második félidő elején aztán alit több mint egy perc alatt két gólt szerezve a magyar csapat el is döntötte a mérkőzést. Előbb Esterházy talált a kapuba:

Majd újra Mészáros volt eredményes a szerény képességű törökökkel szemben, akiknél a későbbi sikerkapitány és nemzeti hős, Fatih Terim viselte a csapatkapitányi karszalagot:

Az ötödiket Bodonyi Béla rúgta, aki Mészároshoz, vagy éppen a kapus Kovács Attilához, és a Videoton UEFA-kupa-döntős csapatának kiválóságához, Csongrádi Ferenchez hasonlóan a mexikói keretbe már nem fért be bő két évvel később.

A hatodik gólt újra az az év nyarán a görög AEK Athénba szerződő Esterházy szerezte, aki a meccs felvétele alapján a csapat legjobbja volt a rendkívül hasznosan futballozó, a keretben két év szünet után visszatérő Sallai Sándorral egyetemben.

A mérkőzés után a Népszabadság elégedetten nyugtázta, hogy "Jobb, mint amit vártunk", az pedig külön dicséretet jelentett, hogy a török közönségnek jutott ideje megtapsolni a magyar válogatottat, miközben kifütyülte a saját csapatát.

Meggyőződésem, hogy a találkozónak külföldi visszhangja is lesz (...). További erőt ad ez a győzelem ahhoz, hogy az út, amelyen járunk, célhoz vezet

– mondta a lefújást követően Mezey György, és legalább részben igaza is lett.

Egy lépés a cél felé vezető úton Forrás: Arcanum Digitális Archívum

Arra nem vennénk mérget, hogy gólzáporos diadalunknak valóban lett külföldi visszhangja, az viszont biztos, hogy alig egy évvel később, 1985. április 17-én az osztrákok fölött Bécsben aratott 3-0-s győzelemnek köszönhetően a magyar csapat Európából elsőként jutott ki az 1986-os mexikói vb-re. A történet további része pedig már ismert.

A meccsnek vége lett, a tévé körkapcsolásos közvetítése pedig folytatódott - egészen késő estig. Hogy a bujáki, hajósi, vagy őriszentpéteri lakosok megkapták-e mindazt, amit a tévében az elvtársak ígértek, arról nem tudunk beszámolni.

Az olimpiai szál

"Az is fejtörés, hogy nyakunkon az olimpiai selejtező, erre is kell gondolnunk, és ezért az itt lévő játékosoknak is szeretnénk lehetőséget adni, bizonyítsák be, mire képesek idegen miliőben. Ezért tervezem Róth, Péter és Mészáros beállítását(...)" – mondta a meccs előtt Mezey György. A fiatalok aztán éppen egy héttel később 1-1-et játszottak hazai pályán azzal a bolgár csapattal, ugyanúgy, mint egy évvel korábban idegenben. Ami azt jelentette, hogy hiába nyertek az utolsó fordulóban 1-0-ra a Szovjetunió ellen, méghozzá idegenben, rosszabb gólkülönbségük miatt csak a második helyen zártak a szovjetek mögött. Más kérdés, hogy talán jobb is így, legalább nem olimpiai résztvevőként kellett néhány héttel a játékok előtt azzal szembesülniük, hogy a szocialista blokk országai (kivéve Romániát) bojkottálják az 1984-es Los Angeles-i olimpiát.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.
Címlapi kép: A magyar labdarúgó-válogatott (Garaba Imre, csapatkapitány és Esterházy Márton) az 1986-os mexikói világbajnokságon.