Egy őrült irányítja a Genoát, ahová most igazolt Schäfer András

Finoman fogalmazva ellentmondásos megítélésű klubba igazolt a napokban Schäfer András. Az MTK fiatal futballistáját az a Genoa szerződtette, amely az egyik legpatinásabb olasz egyesület, 2003 óta azonban egy sokak által pojácának, durvább megfogalmazásban őrültnek tartott vállalkozó, Enrico Preziosi irányít. A korábban Détári Lajost, Rudolf Gergelyt és Tőzsér Dánielt is foglalkoztató együttesnél nem ritkán három számjegyű a teljes keret nagysága, sokan igazi játékostemetőnek tartják. 

„Il Club più antico d'Italia", vagyis „Olaszország legősibb klubja", hirdeti magáról büszkén a Genoa futballcsapata, amely valóban Itália egyik legnagyobb hagyományokkal bíró egyesülete.

1893 szeptemberében alapították,

a feljegyzések szerint akkoriban elsősorban az atlétika és a krikett játszotta a főszerepet náluk, a labdarúgás csak afféle másodlagos tevékenységnek számított.

Ami a jelent illeti, ma már természetesen a calcio viszi a prímet, de ha kissé pikírtek akarunk lenni, kijelenthetjük, hogy maga a futball sokszor kifejezetten háttérbe kerül a színfalak mögött zajló eseményekhez képest, a játékosok Enrico Preziosi elnök és a klub körül sertepertélő menedzserek bábjainak tekinthetők.

Enrico Preziosi nem tartozik a legbecsületesebb üzletemberek közé Forrás: Controluce/AFP/Pietro Mosca

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Preziosi játszik velük, mint macska az egérrel. Nem csoda, hiszen a legnagyobb olasz játékkonszern, a Giochi Preziosi igazgatótanácsának elnökeként tevékenykedik, amikor éppen nem a botrányai kapcsán hallat magáról.

A kilencszeres olasz bajnok Genoa (az eddigi utolsó scudettót még 1924-ben szerezték meg) sorsa 2003-ban vett gyökeres fordulatot, amikor a már akkor kétes hírű vállalkozó megvásárolta a klubot. Már előtte, a Como elnökeként is számos gyanús ügyletbe keveredett, volt, hogy hónapokra eltiltotta az olasz szövetség.

Genovában sem tétlenkedett: 2005-ben ugyan csapata megnyerte a Serie B-t, de kiderült, hogy a sorsdöntő, Venezia elleni bajnoki eredményét befolyásolták,

így Preziosit megint hónapokra elmeszelték, a piros-kékeket pedig feljutás helyett száműzték a harmadosztályba. Majdnem börtönbe is került, de ezt végül megúszta azzal, hogy fél évig nem látogathatott el a Luigi Ferraris Stadionba. Jellemző az egójára azonban, hogy távolléte alatt egy róla készült életnagyságú fotó virított a székében...

Utólag vizsgálták a régi és új klubja, vagyis a Como és a Genoa közötti, sok sebből vérző tranzakciókat is, ám évekig tartó huzavona és pereskedés után végül elcsendesedett az ügy.

Nem úgy az ún. bilanciopoli-botrány, amelyben az üzletember „természetesen" szintén érintett volt. Ennek során bebizonyosodott, hogy a 2000-es években több klub, így Preziosi egyesületei is, folyamatosan meghamisították a játékosok átigazolási papírjait és díjait, a legkülönfélébb módokon trükköztek a könyvelésnél, hogy megfeleljenek a pénzügyi feltételeknek.

Jött is egy újabb pénzbüntetés, négy hónap eltiltással megfejelve.

Lehetne még sorolni a kisebb-nagyobb büntetési tételeket, amelyeket az évek során elkönyvelhetett, ebben az egyes gazdasági turpiskodások mellett időnként agresszív viselkedése is szerepet játszott: volt, hogy bement a pályára egy mérkőzés hajrájában, és olyan is előfordult, hogy meccs alatt rontott be az öltözőbe.

Krzysztof Piątek felfedezésével (és eladásával) súlyos milliókat keresett a Genoa Forrás: AC Milan/Twitter

Ami az átigazolási politikáját illeti, azért meg kell jegyezni, hogy ebben a tekintetben akadnak hívei. Hatalmas jövés-menés van folyamatosan a klubnál, tavaly nyáron például nem kevesebb, mint 56 játékos neve szerepelt az érkező oldalon, 55 pedig a távozón! A többségük persze soha nem szerepelt az első csapatnál, valószínűleg nem is lesz erre esélye, sőt azonnal továbbadták őket, többnyire kölcsönbe, zömmel alsóbb osztályú együtteseknek.

Itt van a lényege Preziosi filozófiájának:

sokszor követhetetlen, a legrutinosabb könyvelők számára is átláthatatlan módon adja-veszi a futballistákat, és még a legláthatatlanabb, „noname" focistáin is általában keres némi aprópénzt a keszekusza tranzakcióknak köszönhetően. A sok kicsi sokra megy elvét figyelembe véve ez nem is olyan rossz üzlet.

Emellett időnként olyan csiszolatlan gyémántokra is bukkan, akiket azonnal busás haszonnal ad tovább, ha erre lehetősége nyílik.

Jó példa erre a közelmúltban a Milannak 35 millió euróért értékesített Krzysztof Piątek esete: a lengyel csatárt mindössze 4 és fél millió euróért vásárolta meg a Cracovia gárdájától. Attól, hogy a lengyel bajnokságban a tavalyi szezonban harmadik lett a góllövőlistán, még nem volt garancia arra, hogy a sokkal erősebb Serie A-ban is beválik, de fél év elég volt neki arra, hogy bizonyítson.

Rudolf Gergely talán már megbánta, hogy Genoába igazolt Forrás: AFP/www.aicfoto.com/Aic Photo

Piątek, és persze néhány más játékos az elmúlt évekből (például Diego Laxalt, Mattia Perin, Giovanni Simeone, Stefano Sturaro vagy még korábban Diego Milito és Thiago Motta) a pozitív része a történetnek. A nagy számok törvénye alapján ugyanis mindig vannak, akik beválnak és felkeltik a nagyobb klubok érdeklődését, így rajtuk a nagy többséghez képest sokat kereshet a Genoa.

Csakhogy nem árt emlékezni Rudolf Gergely 2017-ben az Origónak adott interjújára. A 28-szoros magyar válogatott labdarúgó 2010 nyarán igazolt a genovaiakhoz, és elmondása szerint a klub akkoriban nem kevesebb, mint 103 játékost foglalkoztatott!

Rudolf Gergely a Genoáról az Origónak

Ha visszapörgethetné az idő kerekét egészen 14 éves koráig, van-e olyan pillanata a pályafutásának, amelyre ma úgy gondol vissza, hogy de jó lett volna, ha nem történik meg?
Igazából egy van, amikor az FC Genoából hazajöttem. Az olasz klubbal felbontottam a szerződésem, mentségemre szóljon, hogy én játszani akartam, nem a kispadon ülni. A Genoának akkor 103 igazolt futballistája volt, szóval, eléggé lehetetlen állapotok uralkodtak akkoriban az olasz csapatnál.

103?
Igen. Egyesek kölcsönben játszottak, mások a kispadon, meg a lelátón ültek, tizenegyen pedig a kezdőcsapatban fociztak. Most, hogy erről beszélek, azt tényleg nagyon bánom, hogy nem voltam picit türelmesebb magammal szemben. Inkább ültem volna a kispadon, de még a lelátón is.

Nagy részük, így egy idő után Rudolf is, parkolópályára került, így nem maradt más hátra, mint hogy kölcsönadják.

Schäfer András gólt lőtt és négy gólpasszt adott a hétközi edzőmeccsen Forrás: genoacfc.it

Bár a Genoánál a régmúltban jó néhány magyar edző sikeresen dolgozott (Székány Géza, Nagy József, Orth György, Viola József, Senkey Imre, Sárosi György; valamennyien a múlt század első felében, illetve derekán), oda igazoló futballistáink finoman fogalmazva nem életük legszebb időszakát töltötték ott.

A hétszeres világválogatott Détári Lajos 1993/94-ben mindössze nyolc meccsen lépett pályára a gárdában,

előtte a Bolognánál és az Anconánál is jóval sikeresebb volt.

A már említett Rudolfnak 2010 őszén 12 meccs jutott a Genoánál, a Genktől érkező, a belgáknál kulcsszerepet betöltő Tőzsér Dánielnek pedig összesen 22, 2013 őszén gyakorlatilag már egyáltalán nem is számítottak rá.

Mindebből persze nem következik az, hogy Schäfer Andrásra (és a jelenleg a Genoa Primavera-keretéhez tartozó Szabó Leventére) mindenképpen ugyanez a sors vár. A magyar szurkolók lennének a legboldogabbak, ha pár éven belül Enrico Preziosi elnök önelégült arckifejezését látnák viszont egy felvételen, amint bejelenti a fiatal magyar játékos értékesítését – az érte most kifizetett egymillió euró sokszorosáért – egy nagy európai klubnak.