Ronaldo és Neymar leigazolása csak erődemonstráció volt

A futballban az átigazolási piacnak ma már nincsenek szabályai, a klubok eszement összegeket képesek kifizetni egyes játékosokért. Régen is voltak, akik nem fukarkodtak, ha eurótízmilliók elköltéséről volt szó, de a jelenség az utóbbi néhány évben vált irányíthatatlanná. A játékba ömlő iszonyatos pénzmennyiség miatt a kis- és középcsapatok is megengedhetik maguknak, hogy drága külföldi sztárokat igazoljanak, akiknek aztán szintén nem kevés fizetést adnak. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy ezek a beruházások nem elsősorban az eredményt hivatottak szolgálni, hanem a szurkolók, a média és a szponzorok igényeit. Háromrészes cikksorozatunk első részét olvashatják.

Az átigazolási piacnak is megvannak a maga mérföldkövei.

Trevor Francis, a világ első milliófontos játékosa, Florentino Pérez első galaktikus korszaka a Real Madrid élén, amikor 200 millió eurót fizetett a Luis Figo, Zinédine Zidane, Ronaldo hármasért, vagy a Neymarért kiadott 222 millió, ami a duplája volt az addigi világrekordnak.

Nehéz lenne egyet kiemelni, és fordulópontként megnevezni, ugyanis itt nem egyetlen adás-vételről van szó, sokkal inkább egy folyamatról, amely a futball elüzletiesedése miatt ma már bőven túlmutat a racionalitásokon.

Nem gondolom, hogy Neymar drága lenne 222 millió euróért. Ő a világ egyik legjobb játékosa, ráadásul kereskedelmi szempontból nagyon jövedelmező.

A probléma itt nem Neymarral van, hanem ennek a transzfernek a következményeivel. Ezek után több futballistának lesz 110, 90 vagy 70 millió euró körüli ára. Ez a gond" – mondta José Mourinho Neymar klubváltása után.

A Neymar-transzferről

Neymar átigazolása némileg azért kivétel, mert nem egy klasszikus kereslet-kínálat helyzetből született, egyszerűen csak jött valaki, aki kifizette a szerződésben foglalt kivásárlási árat.

A portugál menedzser jóslata beigazolódott,

2017 óta még inkább elszabadultak az árak az átigazolási piacon.

A jelenség főleg a Premier League-ben tapasztalható, ahol a csapatok 20-30-40 milliót sem sajnálnak középszerű játékosokra. De mindezt azért, mert megtehetik. „Az angolok kiváló munkát végeznek a játékosmegfigyelés területén, de az adatokat nem használják fel. Miért? Mert van pénzük. Nekik nem éri meg kockázatot vállalni" – ismerte el Ramón Rodriguez Verdejo, ismertebb nevén Monchi, a világ talán leghíresebb sportigazgatója, aki jelenleg az AS Románál dolgozik.

Rupert Murdoch ismerte fel az angol futballban rejlő pénzügyi potenciált Forrás: AFP/Adrian Sanchez-Gonzalez

Amikor minden megváltozott

A klubok újabb és újabb pénzszerzési módszereket fedeztek fel az elmúlt évtizedekben, jóllehet ezek az ötletek csak a legritkább esetben származtak tőlük maguktól. Akár tévéközvetítésekről, fogadásokról vagy sportszermárkákról volt is szó, a bennük rejlő pénzügyi lehetőségeket mindig más iparágak képviselői szúrták ki hamarabb.

Rupert Murdoch volt az, aki a klubokat felkeresve javasolta, hogy a műholdas tévéadókkal is kezdjenek tárgyalásokat, nekik sosem jutott volna eszükbe, hogy megkeressék őt.

Sőt, a klubok gyakran kifejezetten küzdöttek bizonyos új pénzszerzési módszerek ellen, így például egészen 1982-ig mereven elutasították, hogy a tévé a bajnokság bármely mérkőzéséről élő közvetítést sugározzon – attól tartva, hogy hatására majd kevesebben fognak személyesen is kilátogatni a stadionba. Hosszú időbe telt, mire felismerték, hogy a közvetítések milyen sokat is érnek a tévétársaságoknak.

A 80-as években Greg Dyke, a brit ITV sportcsatorna elnökeként egy-egy millió fontot ajánlott fel az öt nagy angol klubnak a közvetítési jogokért. Dyke, aki ma az Angol Labdarúgó Szövetség elnöke, így emlékszik vissza:

Ma már vicces ez az egész, látva, micsoda pénzek mozognak. De akkoriban ezek az emberek megrökönyödve néztek az ajánlat hallatán. Egyszerűen nem akarták elhinni."

Dyke végül 12 millió fontért az angol profi futball összes tévés közvetítési jogát megvásárolta. Nem sokkal ezt követően elutazott Brian Clough-hoz, a Nottingham Forest akkori menedzseréhez, hogy megpróbálja rávenni, jöjjön vissza szakértőnek a tévéhez (Clough 1979-ben és 1980-ban BEK-et nyert a Foresttel).

Greg Dyke, aki 12 millió fontért az angol profi futball összes tévés közvetítési jogát megvásárolta. Dyke ma már az FA elnöke Forrás: AFP/Leon Neal

Halálosan köszönöm, Mr. Dyke. Kezet szorítok magával, mert ön az első, aki megadta a focinak, ami jár neki: 12 millió fontot"

- mondta Clough. 1992-től Rupert Murdoch már szezononként nagyjából 100 millió fontot fizetett a Premier League mérkőzéseinek közvetítési jogaiért.

Ma pedig a Liga ennek közel a nyolcvanszorosát kapja a világ legkülönfélébb tévétársaságaitól:

a legutóbbi egyezség szerint a SkySports és a BT Sports 5,2 milliárd fontot fizet 2016 és 2019 között (ez 71 százalékos növekedés a 2013-2016-os periódushoz képest), és további 3 milliárd folyik be a közvetítési jogok külföldi értékesítéséből. A számítások szerint még a bajnokság utolsó csapata is 100 millió fontot kap évente, míg a bajnok 150 milliót kaszál. Nem csoda tehát, hogy még a kiesés elől menekülő csapatok is képesek 20-30-40 milliót költeni egy-egy játékosra.

Ronaldo megszerzése üzenet volt a világnak: a Real Madrid mindenkinél nagyobb Forrás: AFP/Dani Pozo

Nézzünk be a függöny mögé

Egyes csapatok meg sem próbálnak ésszerűen működni az átigazolási piacon, nem szerepel a törekvéseik között, hogy céljaikat a leggazdaságosabb módon érjék el.

Vélhetően Cristiano Ronaldo és Kaká 2009-es, összesen 159 millió eurót felemésztő megvásárlásakor sem gondolta a Realnál senki, hogy ez a kiadás akár a csapat teljesítményének várható javulásával, akár a jelenlétük okozta bevételnövekedéssel arányban állhatna.

Ezen igazolásokat egy, a rajongóknak, a helyi médiának és a szponzoroknak címzett, afféle „marketingajándékként" érthetjük meg igazán. Leginkább a legnagyobb spanyol sportnapilap, a Marca érdeke, hogy a Real sűrűn vásárolgasson,

máskülönben aligha venné bárki is az újságot a nyári uborkaszezonban.

Ahogyan Sir Alex Ferguson mondta Ronaldo megvásárlása kapcsán: „A Real Madrid 94 millió euró készpénzt adott érte, és tudják, miért? Nos, a klub elnöke, Flonrentino Pérez így kívánta tudatni a nagyvilággal:

Mi vagyunk a Real Madrid, mi vagyunk a legnagyobbak.

Bale 2013-as megvásárlása ugyanezt az üzentet hordozta (és Neymaré is a PSG részéről). Valószínűleg senki sem gondolta a Madridnál, hogy a walesi valóban kétszer olyan jó volna, mint Mesut Özil – akit Bale átigazolási díjának feléért adtak el az Arsenalnak -, de körüllengte őt az újdonság varázsa.

A(z akkori) rekordnagyságú átigazolási díj pedig csak növelte ezt a bizonyos varázst.

Valószínűtlen, hogy az érte fizetett 100 millió euró bármilyen érdemben is megtérülhetne – csakhogy a Realt ez nem is érdekli túlságosan. Egy fociklub nem üzlet. Sokkal inkább populista demokrácia.

A tíz legdrágább átigazolás

1. Neymar (Paris Saint-Germain, 222 millió euró)
2. Kylian Mbappé (Paris Saint-Germain 180 millió euró)
3. Philippe Coutinho (Barcelona, 120 millió euró)
4. Ousmané Dembélé (Barcelona, 105 millió euró) és Paul Pogba (Manchester United, 105 millió euró)
6. Cristiano Ronaldo (Juventus, 100 millió euró) és Gareth Bale (Real Madrid, 100 millió euró)
8. Cristiano Ronaldo (Real Madrid, 94 millió euró)
9. Gonzalo Higuaín (Juventus, 90 millió euró)
10. Romelu Lukaku (Manchester United, 85 millió euró)

Az irreálisan magas fizetések mögötti valódi okok

Minden azzal kezdődött, hogy

1961. január 18-án Angliában eltörölték a heti 20 fontban (mai értékén 350 font, kb. 125 ezer forint) maximált fizetési sapkát,

miután a labdarúgók sztrájkkal fenyegették a ligát. Ez az összeg akkoriban egy bányász fizetésének felelt meg, úgyhogy a brit focisták egyik érdekvédője, Tommy Banks – noha korábban maga is bányász volt - azzal érvelt: elismeri az emberek tárnákban végzett munkáját,

de próbálnák csak meg lefogni Stanley Matthewst szombat délután".

Azóta kicsit felgyorsultak az események. 1961 óta több ezer százalékkal nőtt a legjobban kereső angliai bányászok fizetése,

a labdarúgóké pedig több százezer százalékkal.

Wayne Rooney, a Manchester United legendás támadója 2014 tavaszán aláírt ötéves szerződésével átlépte a heti 300 ezer fontos határt, ezzel a fizetéseket tekintve a világ akkori legjobban fizetett játékosává vált.

A MU heti 300 ezer fontot sem sajnált, hogy megtartsa Rooney-t Forrás: AFP/Oli Scarff

De hogyan jutottunk ide? A Fulham középpályása, Johnny Hayes már a fordulat évében megkapta a heti 100 fontos fizetést, és

miután a Manchester United és a Liverpool beszállt az árversenybe, nem volt megállás.

1968-ban George Best heti bére elsőként érte el az 1000 fontot a MU-nál, de aztán az olaszok robbantottak: 1980-ban a brazil Falcao heti 10 ezer fontot tett zsebre a Románál, tíz évvel később Roberto Baggio pedig már 50 ezret kaszált a Juventusnál.

A folyamat fő katalizátora a Bosman-ügy volt

a kilencvenes évek közepén, amelyben az Európai Bíróság kimondta, hogy a játékosok szerződésük végén ingyen távozhatnak a klubjuktól.

George Best (sötét mezben) volt a világ első olyan futballistája, akinek a heti bére elérte az 1000 fontot Forrás: Sputnik/RIA Novosti/B. Elin

Beköszöntött a szabad verseny korszaka, és a legnagyobb nyertesei a játékosok lettek.

2001-ben az Arsenal nem sajnált Sol Campbelltől heti 100 ezer fontot, aztán 2009-ben Carlos Tévez már a heti 200 ezret is ki tudta harcolni a Manchester Citynél.

Mindez nemcsak a milliárdos klubtulajdonosok miatt lehetséges. A Premier League közvetítési jogainak értékesítéséből származó iszonyatos pénzbevételből jócskán részesednek a klubok is. Míg húsz évvel ezelőtt ez még csak 254 millió fontot hozott a ligának, az új szerződés már 5,2 milliárd fontról (majdnem 2000 milliárd forint) szólt.

Ebből is jut tehát álomfizetésre a lecsúszóban lévő óriásklub távolról sem csúcsformában lévő játékosának.

A világ legjobb játékosa megérdemli, hogy a világ legjobban fizetett játékosa is legyen"

- mondta anno Lionel Messiről Sandro Rosell, a Barcelona korábbi elnöke. De ha nem Wayne Rooney volt a világ legjobb játékosa, akkor miért ő volt a legjobban fizetett? Azzal, hogy Rooney-nak ennyi pénzt adott, a Manchester United egyre mélyülő válsága ellenére is fenntartotta annak illúzióját, hogy vezető szerepet játszik a világfutballban. Az új szerződés azt a képet erősítette, hogy a klub gazdaságilag stabil, a lehetőségei szinte korlátlanok, ezáltal ott a helye az elitben.

Az üzenet egyértelmű volt: a MU nagy sztárjai nemhogy nem vágyódnak el, hanem hosszabbítanak.

Meg lehet kockáztatni, hogy a Unitednek nagyobb szüksége volt erre a szerződésre, mint Rooney-nak.

A Barcánál mindent megtesznek, hogy Messi legyen a világ legjobban fizetett játékosa Forrás: AFP/Glyn Kirk

Ha eredményt akarsz, fizess

A fociban, amikor egy jó játékos átigazol, új csapata átigazolási díjat fizet a régi klubjának. Ezek az átigazolási díjak azonban kidobott pénznek bizonyulnak; az erre fordított nettó összegek jóformán egyetlen klub esetében sem vetülnek át a tabellán megszerzett helyezés síkjára.

Az 1978 és 1997 közötti periódus negyven angol csapatát vizsgálva megállapították, hogy az átigazolási díjakra fordított kifizetések nettó összegének (átigazolási piacon kifizetett pénz, mínusz az ugyanitt befolyt pénz) mértéke csupán 16 százalékban hozható kapcsolatba a bajnokságban elért eredménnyel.

Másként szólva: az átigazolási piac vásárló klubjai egyáltalán nem mutattak számottevően jobb teljesítményt, mint az eladó klubok.

A Brighton soha nem engedhette meg magának, hogy egy Rooney-szintű játékost foglalkoztasson Forrás: AFP/Glyn Kirk

Ezzel szemben a csapatok játékosbérekre fordított kiadásainak mértéke már jóval beszédesebbnek bizonyult a vizsgált időszakban. Ezek átlagosan 92 százalékban szolgáltak magyarázattal a csapatok bajnokságban elért helyezésére.

Ez az összefüggés mindmáig létezik.

Ugyanerre az eredményre jutottak a Premier League és a Championship 10 éves, 2012-ig tartó elemzése során. A vizsgált időszakban úgyszintén 90 százaléknál nagyobb mértékű összefüggés mutatkozott a bérek nagysága és a csapatok bajnokságban mutatott teljesítménye között. Úgy tűnik tehát, hogy hosszú távon egy klub előrehaladását messze jobban segítik a magasabb fizetések, mint a szemkápráztató igazolások. Természetesen nem arról van szó, hogy a magas fizetés okozná a jó teljesítményt.

Sokkal inkább arról, hogy a nagy gázsi lehetősége vonzza az eleve jó képességű játékosokat.

A Manchester United megengedheti magának, hogy Rooney-t foglalkoztassa – a Brighton már nem. Ha pedig az embernek van egy Rooney-ja, plusz még néhány jó játékosa, akkor sok mérkőzést fog nyerni. Gazdag klub – magas fizetések – jó játékosok – nagy sikerek.

A második részben Szabados Gábor sportközgazdásszal beszélgetünk az átigazolási piac működéséről.

Forrás: Fociológia című könyv vonatkozó részei