Egy Milan-Juventus rangadó mindig is különlegesnek számított az olasz futball történetében, legyen szó a két csapat 1929 decemberében lejátszott első Serie A-összecsapásáról vagy mondjuk minden idők talán legunalmasabb Bajnokok Ligája-döntőjéről (2003, Old Trafford, 0-0 után 11-esekkel Milan-siker), netán bármelyik másikról a közel 300 megvívott párharcból.
A két legnagyobb szurkolótáborral rendelkező itáliai klubról beszélünk, amelyek a legtöbb bajnoki címmel rendelkeznek
(a Milan e szempontból holtversenyben áll a második helyen a városi rivális Interrel), a legnagyobb tőzsdei értékkel bírnak, de a vasárnap este lejátszott rangadójuk egyvalamiben egészen biztosan különbözött a többitől: ilyen körítéssel – értsd: Cristiano Ronaldo részvételével – még soha nem bonyolították le.
A portugál klasszis belépéséről a calcio világába már sokszor, sok helyen értekeztek, de akár ezen az egy mérkőzésen is le lehetett mérni, miben volt más ez a Milan-Juve a korábbiakhoz képest. Kezdve azzal, hogy
soha ennyi (kereken 200) országban nem közvetítették még ezt a meccset,
folytatva a ténnyel, hogy az AC Milan rekordbevételt könyvelhetett el: a jegyértékesítésből 4,9 millió eurót kasszírozott, többet, mint korábban bármelyik hazai találkozóján.
Ha valakinek ezek után még kétségei lettek volna, hogy milyen értéke volt ennek az ütközetnek, a díszpáholyban helyet foglalók között szemezgetve megbizonyosodhatott róla, hogy kis túlzással mindenki kíváncsi volt rá, aki él és mozog. Tiszteletét tette többek között Matteo Salvini olasz belügyminiszter mellett Ornella Vanoni sztárénekes, a főként a Forma-1-es tevékenységéről elhíresült üzletember, Flavio Briatore, no és persze sportcsillagok egész sora, így a korábbi kiváló teniszező, Boris Becker, a legendás brazil labdarúgó, Josè Altafini, a többszörös világbajnok úszó, Filippo Magnini vagy éppen a Moto GP egyik legnépszerűbb figurája, Andrea Iannone.
Ronaldo mozdulatait természetesen külön kamera kísérte a 90 perc alatt,
és a kérdés az volt, vajon sikerül-e megtörnie a San Siro-féle átkot, vagyis betalál-e végre a kapuba a világfutball egyik szentélyében. Merthogy ezt megelőzően ötször már próbálkozhatott, de hiába szerzett pályafutása során több mint 650 gólt a legkülönbözőbb frontokon, itt még nem volt eredményes.