A Barcelona az új Real Madrid a BL-ben
Hegedűs Henrik
2017. április 11. 06:31
Luis Suarez, Leo Messi and Neymar Jr. during La Liga match between F.C. Barcelona v Sevilla CF, in Barcelona, on April 05, 2017. (Photo by Urbanandsport/NurPhoto)
A 2016-os Európa-bajnokság egyik legmeghatározóbb aspektusa a biztonsági megoldásokon alapuló, türelmes játék volt, amely az ellenfél hibáinak kihasználását célozta, nem pedig a hibák kikényszerítését vagy az önálló kezdeményezést.
Ezzel párhuzamosan, ha voltak is fellángolásaik a nagy sztároknak, az Eb olyan, szinte ismeretlen játékosok megmozdulásairól marad emlékezetes, mint Hal Robson-Kanué, aki egy csellel átverte az egész belga védelmet, vagy az izlandi Aron Gunnarssoné, aki új szintre emelte a bedobásokat.
És persze ott volt Éderzito António Macedo Lopes, vagyis Éder, aki góljával eldöntötte az Eb-döntőt.
Miközben a sérült Cristiano Ronaldo az oldalvonal mellől tüzelte társait, Antoine Griezmann pedig az egész torna leghaloványabb meccsét játszotta.
Az 1970-es évek BEK-sorozata például az Ajax és a Bayern München csatáját hozta, miközben a két ország egymás ellen vívta az 1974-es vb-döntőt is, a németek pedig 1972 és 1980 között zsinórban három Eb-döntőt vívtak. A modern labdarúgás azonban nemhogy elszakadt gyökereitől, a válogatott futballtól, hanem éppen ellentétes úton haladt.
A tendencia talán a 2014-2015-ös Bajnokok Ligájában tetőzött. A sorozatban azok a csapatok jutottak a legjobb négy közé, amelyek labdabirtoklási mutatója a legmagasabb volt:
sorrendben a Barcelona, a Bayern München, a Real Madrid és a Juventus.
A tendencia nem meglepő: a modern futball játékfilozófiájának gyökerei az 1990-es évek Barcelonájában nyugszanak, és a negyeddöntőbe jutott csapatok felének edzői egykor csapattársakként fociztak a katalánoknál (Pep Guardiola – Bayern München), Luis Enrique – Barcelona, Julen Lopetegui – Porto és Laurent Blanc – PSG együtt focizott az 1995-1996-os szezonban a Barcelonánál).
A labdabirtoklás maximalizálására törő BL-sorozattal szöges ellentétben állt a 2016-os Eb. Franciaországban a meccsek felén (49 százalékban) az a helyzet állt elő, hogy az egyik csapat nemhogy nem törekedett a labdabirtoklásra, de egyenesen irtózott tőle, és labdabirtoklása a 40 százalékot sem érte el.
A folyamat – a modern futballban megszokottakkal ellentétben – azonban ezúttal kihatott a BL küzdelmeire is. A 2016-2017-es szezonban a legjobb nyolc mezőnyének csak a fele törekszik arra, hogy minél nagyobb százalékban birtokolja a labdát.
Labdabirtoklás, BL 2016-2017
Bár mondhatjuk, hogy 5:3 az arány az 50 százalék felett és alatt futballozó csapatok esetében, a tendenciákat nézve mindenképp irányadó, hogy a Real Madrid nemegyszer szinte csak kényszerűségből játszik labdabirtoklással a kétségbeesett bekkelésbe menekülő ellenfelével szemben, és még így is csak 52 százalékban van náluk a labda.
Azt, hogy Zinedine Zidane vezetése alatt a Real Madrid levetkőzte magáról a show-biznisz-futball imidzsét, már a tavalyi kiírásban is megtapasztalhattuk.
2014-ben még történelmi rekorddal, 41 rúgott góllal nyert BL-t a madridi csapat, tavaly 28-cal, ami alig több, mint a csetlő-botló Chelsea 25 góllal kivívott 2012-es sikere.
A franciaországi Európa-bajnokságon látott proaktív/reaktív csapat narratíva nagyon kiegyensúlyozott küzdelmet hozott, a torna gólátlaga pedig szinte történelmi mélypontra süllyedt a maga 2,12-es mutatójával.
Ehhez képes a Bajnokok Ligája mezőnye még sosem volt olyan híg, mint az idei kiírásban:
112 meccsen 340 gólt lőttek a csapatok, ami 3,04-es gólátlagnak felel meg.
Ez akár még lehetne jó hír is, de ha az eloszlásokat is vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a csoportmeccsek gyakorlatilag teljesen elvesztették az értéküket.
A kvalifikáció során felkaptuk a fejünket az amatőr Lincoln Red Imps pillanatnyi sikerére a Celtic ellen. A csoportmeccseken Párizsban villant meg a Ludogorets (2-2), a Rosztov elkapta a Bayernt, a Legia megszorongatta a Real Madridot (3-3),
de végül az egyetlen komolyan vehető meglepetést a Tottenham kiesése jelentette.
De ha tudjuk, hogy a londoniak ezt követően az Európa Ligából is az első adandó alkalommal kiírták magukat (a Gent verte ki őket a legjobb 32 között), akkor látjuk, hogy Mauricio Pochettino a Premier League küzdelmein kívül semmi mással nem akart foglalkozni, vagyis a BL-búcsú is papírforma.
A 2013-2014-es szezonig egyszer sem fordult elő a sorozatban, hogy a 96 csoportmeccsből legalább tíz érjen véget négy vagy annál nagyobb gólos különbséggel.
Azóta minden egyes szezonban volt legalább tíz ilyen meccs, a rekordot (14) pedig az idei kiírás hozta el. Az elmúlt négy szezonban több négygólos (vagy nagyobb) különbséget láthattunk, mint az azt megelőző nyolc szezonban összesen.
Összehasonlításképp: a BL-ben 27 százalékkal több kiütéses győzelmet láthattunk, mint a Premier League-ben, holott az angol bajnokságban több mint kétszer annyi meccset játszottak le eddig.
Gondolhattuk, hogy az egyenes kieséses szakasz majd elhozza a várt küzdelmeket, de nem így lett: a nyolc párharcból egy sem hozott hosszabbítást, és mindössze egy dőlt el idegenben rúgott több góllal.
Összességében meglepetések nélkül zajlottak a negyeddöntők, a továbbjutó csapatok átlagosan 2,75 góllal voltak jobbak ellenfelüknél.
Amíg hosszú időn keresztül a Real Madrid, majd a Chelsea vagy a Manchester City számított a modern futball legfőbb bűnösének, a pénzzel kitömött műanyag csapatok iskolapéldájának, addig 2017-re a Barcelona ragadta magához a kezdeményezést.
2014 januárjára a katalán csapat jelentős szögeket vert „més que un club” (több mint egy klub) imidzsébe.
Ekkorra Sandro Rosell klubelnök már kimondottan rossz viszonyt ápolt Pep Guardiolával, a klubot a gyökereihez visszavezető sikeredzővel. Ennél is nagyobb jelentősége volt annak, hogy az UNICEF után a Qatar Airways jelent meg a Barca mezén, de a légitársaság logója nemcsak a mezeken, hanem a Camp Nou Stadion homlokzatán és lelátóin is látható – három évre 96 millió eurót fizetett a cég.
A Barcelona az átigazolási piacon azonnal szintet lépett, és a saját utánpótlása helyett sztárigazolásokra kezdett támaszkodni: Neymar és Luis Suárez nagyjából 160 millió euróért került a klubhoz. Előbbi ráadásul olyan gyanús körülmények között, hogy az illegális pénzmozgások miatt Sandro Rosell klubelnöknek is távoznia kellett.
A helyére Josep Bartomeu került, aki azonnal kihirdette a „világnyitás” politikáját.
A világ hatalmas hely, de a Barcelona egyelőre csak egy kis szeletét foglalja el”
– jelentette ki, majd rögtön cselekedett is.
A Barcelona amerikai népszerűségét a klub New York-i irodáján keresztül kívánják megalapozni a Mexikótól Kanadáig húzódó focisulikon keresztül, Ázsiában Hongkong a központ, de még 2017-ben megnyílik a sanghaji és a São Pauló-i képviselet is. Bartomeu célja, hogy a Barca legyen a történelem első csapata, amely eléri az egymilliárd dolláros éves bevételt.
Amikor 2003-ban Joan Laporta lett a klub elnöke, a Barcelona üzleti modellje a versenytársakéhoz képest primitív volt.
A bevételek 88 százalékát elvitték a fizetések, és amíg a Barca 300 000 euróért játszott egy-egy barátságos meccset, addig a Real Madrid vagy a ManUnited 2 millióért.
Részben ez, a csillogás szándéka és ígérete vezetett Ronaldinho, Samuel Eto'o, Thierry Henry majd Zlatan Ibrahimovic leigazolásához.
Ugyanez vezetett a sztárok érinthetetlenségéhez is: nemrégiben Pere Gratacost, az edzőközpont és az akadémia igazgatóját azért rúgták ki, mert – ha csak áttételesen is – kritizálni merte Messit, aki még egyébként nem írta alá 2018-ban lejáró szerződésének meghosszabbítását, ami magában hordozza azt a szerencsétlen üzenetet, hogy Lionel Messi: més que un club.
Mára az üzleti élet szinte minden területén találkozhatunk a Barcelona szolgáltatásaival.
Szerezhetünk diplomát az FC Barcelona egyetemén, ünnepelhetjük FC Barcelona borral, a vendégeket pedig egyenesen az FC Barcelona csapatbusza szállíthatja az eseményre.
A Barca mindenből pénzt csinál. Olyannyira, hogy pénzügyileg a Guardiola-korszak szakmai csúcsán is messze túlteljesít. A klub 2012 óta 73 millió euróval növelte az éves bevételét, és ezzel beérte a Real Madridot.
A pénzügyi érdekek előtérbe helyezésével párhuzamosan lépésről lépésre csökkent a klubmodell jelentősége és szerepe is.
2017. február 19-én Katalónia szimbóluma a következő, országok szerinti csapattal verte 2-1-re a Leganést: Hollandia – Franciaország, Franciaország, Franciaország, Katalónia – Brazília, Portugália, Horvátország – Argentína, Uruguay, Brazília.
Az átalakulás egyértelmű: a Barcelona új stílusa a tridente, a Messi, Suárez, Neymar trió megteremtéséről, felépítéséről és kiszolgálásáról szól. Pep Guardiola alatt szinte mindenki azért támadta (aki támadta) a csapatot, mert nincs B terve, addig Luis Enrique idejében még egyértelműbb a helyzet. A grafikon azt mutatja, hogy a csapatok legjobb három gólszerzője a bajnoki találatok összesen hány százalékáért felelt a mögöttünk álló szezonokban.
2017-re eljutottunk oda, hogy a sztárcsapatok teljesen külön dimenzióban futballoznak a Bajnokok Ligájában is.
A Bayern tíz gólt lőtt az Arsenalnak, a Real hatot olasz ellenfelének, a Juventus gólt sem kapott, a Barcelona négygólos hátrányt is képes volt megfordítani, a Dortmund hazai pályán, az Atlético Madrid már idegenben is kiütötte ellenfelét.
Mindent összegezve elmondható: jelenleg a Barcelona a szuperklubok közül is kiemelkedik, Real Madridabb a Real Madridnál, ám amíg van eredmény – sőt csodákra képes a csapat –, ez senkit sem érdekel.
(A szerző, Hegedűs Henrik a Magyar Labdarúgó Szövetség munkatársa)