Az olasz szigort vették át a magyar klubok

FBL-ITA-ROMA-SAMPDORIA HORIZONTAL MATCH FOOTBALL AMBIANCE-SPORT STAND CONFRONTATION SPORTS FAN POLICE VIOLENCE IN SPORT
Sampdoria Genoa's fans clash with riot police during their Italian Serie A soccer match between AS Roma and Sampdoria at the Olympic stadium in Rome. Roma won 3-1. AFP PHOTO / Patrick HERTZOG
Vágólapra másolva!
Háborognak a fociszurkolók amiatt, hogy vendégként többórás tortúra is lehet egy budapesti rangadó megnézése. Bár a szurkolói kártya ott tulajdonképpen elhasalt, a szurkolók utaztatása és az idegenbeli meccsekre való beléptetés Olaszországban nagyon hasonlóan zajlik. Csak a nézőszámok nagyságrendje más egy kicsit.

Néhány héttel ezelőtt újpesti szimpatizánsok egy csoportja – köztük több egykori legendás játékos tiltakozott az ellen, hogy "a történelem legrosszabb időszakát idéző, karhatalmi kíséret melletti, kordonok, abnormális körülmények közötti kötelező szállítási tortúra" után juthat csak be a Fradi elleni rangadóra.

Az egyik aláíró, Wintermantel Zsolt újpesti polgármester korábban is számon kérte már az MLSZ-en, hogy "hogyan lesz egy magyar focimeccsből ötórás tortúra", vagyis miért kell az újpesti stadionban gyülekezni és oda visszamenni ahhoz, hogy az ember megnézhesse a Honvéd elleni bajnokit. Csányi Sándor MLSZ-elnök akkor azzal utasította vissza a bírálatot, hogy a szurkolók utaztatásáról való döntés a klubok hatáskörébe tartozik.

Az olaszoknál pont ezt csinálják

Függetlenül attól, hogy van-e valamilyen befolyása a szövetségnek erre a kérdésre, az biztos, hogy mindez nem magyar találmány. Nem célunk eldönteni, hogy az átlagos magyar vendégszurkolói létszámhoz érdemes-e efféle biztonsági intézkedéseket társítani, de kétségtelen, hogy van egy topliga, amelyben pontosan ilyen módszereket alkalmaznak.

Olaszországban nem ritka, hogy 3-4 ezer vendégszurkoló is elkíséri a csapatát egy-egy nagyobb rangadóra, és mivel a topligák közül utolsóként itt még előfordulnak kifejezetten komoly szurkolói balhék, a rendőrség és a stadionok biztosítását végző személyzet a zéró tolerancia elvét vallja. Ha elnézzük a torinói derbin történteket, talán nem is teszi rosszul.

Kiemelt kockázatú rangadók

Olaszországban több városban (Róma, Milánó, Torino, Verona, Genoa) rendeznek Serie A-s derbit, emellett vannak tartományi derbik vagy pusztán a földrajzi elhelyezkedés miatt fontos rangadók (ilyen Szicíliában a Palermo-Catania, Toscanában a Fiorentina-Siena, egyébként pedig a Roma-Napoli, a Juve-Inter), illetve az egymást múltbeli sérelmek (Genoa-Milan) vagy ideológiai szembenállás (Lazio-Livorno, Inter-Atalanta) miatt utáló szurkolók összecsapása.

A Juve-Inter Olaszország derbije (Derby d'Italia) Forrás: Origo


Van tehát rengeteg különleges figyelmet érdemlő meccs, sőt vannak csapatok, amelyeknek az összes idegenbeli fellépése komoly biztonsági kockázatot jelent. A Juve bárhova megy, mindenhol utálják, a Napoli népes táborát sem látják szívesen északon, és úgy általában a délolasz csapatok egymás elleni meccseire is nagy számban vonulnak ki a rendfenntartó erők.

A derbi hétvégéjén nincs szabi

Minden olasz nagyváros rendőrkapitánya árgus szemekkel figyeli a szezon eleji sorsolást, és azonnal visszavonja az összes szabadságengedélyt arra a hétvégére, amikor a két helyi csapat összecsap. Ilyenkor a városban nagy számban járőröznek a csendőrök, ennek ellenére itt-ott előfordul, hogy egymásnak esnek a szurkolók, de a stadion környékén már soha nincs balhé.

Nézőszámok

A Serie A néhány érzékenyebb idei mérkőzésein így alakultak a nézőszámok: Torino-Juventus 27 000, Roma-Napoli 34 000, Napoli-Inter 37 000, Roma-Juve 57 000, Juve-Milan 39 000, Napoli-Juve 53 000, Roma-Lazio 51 000.
Az áprilisi Fradi-Újpest rangadón ugyan 21 000-en voltak, de a szintén kifogásolt Honvéd-Újpest meccset – összhangban az NB I nézőszámának trendszerű csökkenésével – 1536-an látták.

Ennek pedig az az oka, hogy csak a hazai csapat szurkolói közlekedhetnek szabadon a stadion környékén, a vendégszurkolókat szigorú szabályok kötik. Nem úgy van, hogy az ember csak odasétál a vendégszektorhoz, és bemegy: a klubnak kell a rendezőkkel egyeztetve megszervezni saját szurkolóinak biztonságos utaztatását. Nem ritka, hogy a tábor valahol a stadiontól nem messze összeverődik, és kemény rendőri őrizet mellett együtt sétálják le a stadionhoz vezető utat.

Érkezik a Juve busza a San Paolóhoz Forrás: AFP/Carlo Hermann


Jelenleg két kivétel van: az egyik Verona, ahol a Chievo súlytalansága miatt nem nagy ügy a derbi, a másik pedig Milánó, ahol néhány éve az Inter és a Milan tábora egyezséget kötött arról, hogy nem lesz több bunyó. Ennek az volt az oka, hogy a városban olyan mértékű a keveredés a két klub szimpatizánsai között, hogy simán előfordulhat akár családon, baráti társaságokon belüli összetűzés is, amit nagyon okosan üdvösnek láttak elkerülni.

Kiemelt kockázatú vendégszurkoló

Amikor egy veszélyesnek ítélt rangadóra nagyobb számú szurkoló érkezik egy másik városból, a rendőrök mindig egy helyre gyűjtik össze a vendégeket – nem ritkán egyenesen a városon kívül, de mindenképpen egy jól körbevehető, zárt helyre terelik az ultrákat.

Milánóban és Rómában szerencsés a helyzet, közvetlenül a stadion egy zárt parkolórészébe érkeznek a vendégszurkolók. Firenzében a vasútállomás melletti parkolóból, Genovában a kikötő parkolójából viszik őket a stadionhoz az erre a célra odagyűjtött helyi járatok.

A carabinieri negyedeli a Sampdoria szurkolóit Forrás: AFP/Patrick Hertzog


Szurkolói szempontból az egyik legmelegebb hely Nápoly, bár oda nem csak az ellenséges hangulat miatt nem járnak sokan vendégszurkolók, hanem azért is, mert a San Paolo vendégszektorából botrányos a kilátás a pályára). A legnagyobb rangadók előtt – ilyen a Roma, a Lazio és az északi nagycsapatok látogatása – be sem engedik a városba a vendégek szurkolóit, hanem már a nápolyi körgyűrű északi lejárójánál kialakítanak egy rendőrhelikopterek és rohamrendőrök által védett szakaszt, és onnan elképesztő készültség mellett, konvojban kísérik be őket az apró vendégszektorba.

A kártya megbukott, a fű nem

Az olasz szurkolói kártya, a tesseramento ellen ugyanúgy fellázadtak a szurkolók, mint Magyarországon, és bár forgalomba hozták a klubok saját kártyáit, végül kötelezővé nem sikerült tenni, mert uniós szabályokkal ütközött.

A beléptetés azonban pontosan ugyanúgy zajlik, mint az itthon kifogásolt rendszerben (bár vénaszkennerrel még nem találkoztunk sehol): a szurkolók névre szóló jegye csak valamilyen arcképes igazolvánnyal együtt érvényes, amit valóban ellenőriznek is, így a stadionokból kitiltott szurkolók tényleg nem tudnak bejutni a lelátókra.

A csak szurkolói kártyával használható belépőkapuk is eltűntek már Forrás: AFP/Alberto Pizzoli


Érdekes ugyanakkor, hogy a szigorúság nem terjed ki mindenre. Az olasz ultráknak amiatt nem kell aggódniuk, hogy a kapuk mögötti szektorok fölött gomolygó hasisfüstfelhő miatt bajuk lehet, a lelátói füvezés ugyanis többé-kevésbé a hatóságok hallgatólagos hozzájárulásával történik. Ennek az az oka, hogy a 2000-es belga-holland közös rendezésű Eb alatt a hatóságok rájöttek, hogy – szemben az alkohollal – a fű nem teszi agresszívvá, hanem inkább nyugtatja a szurkolókat.