Törvényen kívüli terület a focistadion Argentínában

Az argentin futballszurkolók a legszenvedélyesebbek közé tartoznak a világon, a bajnoki mérkőzéseken készült fantasztikus nézőtéri felvételek rendre bejárják a világot. A hatalmas transzparensek és a konfettieső mögött ugyanakkor hierarchikusan felépülő szervezetek folytatnak fegyver- és kábítószer-kereskedelmet, az állítólag a játékosok eladásából is részesülő főszurkolók pedig olykor a táboron belül is háborút indítanak a hatalomért.

Az argentin bajnokságot meggyőző fölénnyel vezető Boca Juniors legutóbbi hazai bajnokiján olyasmi történt, amire korábban még nem volt példa: a La Bombonera stadionban mind a két kapu mögött a hazai kemény mag helyezkedett el, és a két tábor a drukkolás mellett egymást gyalázta.

A főnök a börtönben

A különös ellenségeskedés hátterében az áll, hogy a La Doce néven ismert szurkolói csoport korábbi vezetője, Rafael di Zeo nemrégiben szabadult ki a börtönből, ám a távollétében a szurkolótábort irányító Mauro Martínnak esze ágában sincsen visszaadni a hatalmat. Így aztán a La Doce berkein belül hatalmi harc alakult ki, amelynek eseményeiről az argentin lapok olyan részletességgel számolnak be, mintha valamelyik klub elnökválasztásáról lenne szó.

Di Zeo az 1990-es évek közepén hasonló módon vette át a La Doce irányítását: amikor a korábbi vezetőt, José Barritát (akinek a beceneve El Abuelo, vagyis az Öreg volt) letartóztatták, akkor ő került a szurkolók élére, és bár Barrita 1998-ban szabadult, a főnök Di Zeo maradt.

Mint a maffia

Az argentin szurkolótáborok szerepe és összetétele jelentősen eltér az európaiakétól. A barra bravas gyűjtőnéven emlegetett fanatikusok gyakorlatilag minden klubnál úgy szerveződnek és működnek, mint egy maffiaszervezet, és jelentős beleszólásuk van az egyesület belügyeibe.

A folyamat a jelenség első számú kutatójaként számon tartott argentin újságíró, Amílcar Romero szerint az 1950-as években kezdődött. A szurkolói csoportok akkor kezdtek szervezetté válni, és a klubok vezetői bizonyos előjogokat biztosítottak a számukra annak érdekében, hogy szövetségeseket szerezzenek. Eleinte még csak ingyen belépőkről volt szó, de a szellem kiszabadult a palackból, és a barra bravas manapság már minden klubnál nagyon fontos szerepet tölt be.

Pia, bunyó és üzlet

Az angol The Observer tudósítója, Annie Kelly augusztusban helyszíni riportban számolt be minderről. Az újságíró a La Doce egyik tagjától kapott információkat, aki valódi vezetői hierarchiát rajzolt fel neki, amelyben magát középvezetőként aposztrofálta. A csak álnéven emlegetett szurkoló elmondta: a barra bravas főnökei évente mintegy 100 ezer pesót (több mint ötmillió forintot) keresnek a tevékenységükből, amely rendkívül sokrétű. A stadion környezetében a La Doce szedi a parkolási díjat, ők árulják a különböző ajándéktárgyakat, a stadionon belül pedig akár fegyvert vagy drogokat is kínálnak a vevőknek.

"Az igazi üzleteket a lelátókon kötik, mert a stadionon belül érinthetetlenek vagyunk, azt csinálunk, amit csak akarunk" - jelentette ki, majd hozzátette: "Angliában azt gondolják, hogy a saját huligánjaik erősek, de ők csak isznak és verekednek. Mi is iszunk és verekszünk, de üzletelünk is. Nem csak bábok vagyunk, akik énekelnek a stadionoknak, és megölik egymást az utcákon".

Argentin sajtóértesülések szerint a szurkolótáborok nagyfőnökei még a játékosok eladásából is bevételhez jutnak. Gustavo Grabia oknyomozó újságíró azt állítja, hogy egyes transzfereknél akár az átigazolási összeg 30 százaléka is a barras bravasnál köthet ki.

A lelátó részegei

A szurkolótáborokat maguk a klubok, jobban mondva a vezetők pénzelik, annak érdekében, hogy cserébe támogatást kapjanak. 2007-ben például kiderült, hogy a River Plate B-közepe, a Los Borrachos del Tablón (a lelátó részegei) tagságának közel a fele az egyesület alkalmazásában állt. Gonzalo Acro például hivatalosan a River uszodájában dolgozott, évi 5700 dollárnak megfelelő összegért. Őt 2007 augusztusában négy lövéssel ölték meg egy utcai összecsapásban.

Akkoriban a River-táboron belül volt hatalmi harc, amelyet állítólag az robbantott ki, hogy a vezetők nem tudtak megegyezni azon az 50 ezer dolláron, amit a Gonzalo Higuaín eladásából származó összegből kaptak a klubtól. 2009-ben a Newell's Old Boys szurkolótáborában robbant ki hasonló belső háború azt követően, hogy a La Hinchada Más Popular vezetője, Roberto "Pimpi" Campino börtönbe került. 2009. október 9-én Pablo Martín Gómezt az autójában lőtték le egy piros lámpánál - a helyi lapok számításai szerint ő volt a 249. halálos áldozat az argentin labdarúgásban az 1920-as évek óta.

A hatóságok elsősorban az összefonódások miatt nagyon keveset tesznek a barras bravas ellen. Amikor Mauro Martín 2007-ben a La Doce vezetője lett, egyik első dolga az volt, hogy elment a Boca-negyed rendőrkapitányságára. Az Estudiantes B-közepének, a La Banda de Pinchának a capója, Fabián Giannotta (akit jelenleg éppen gyilkossággal vádolnak) korábban maga is rendőr volt. A politikusok is szívesen mutatkoznak együtt a szurkolótáborok tagjaival: a La Barra del Rojo (Independiente) prominens tagjait gyakran fotózzák az ország első számú szakszervezetének elnökével, Hugo Montoyával.

www.global-soccer.eu