Megmenekült az MLS idei szezonja

A profi labdarúgás már többször is próbálta megvetni a lábát az Egyesült Államokban, és egyelőre a jelenlegi liga, az MLS a legsikeresebb próbálkozás, köszönhetően annak, hogy az amerikai üzleti modellt követi. Ennek azonban hátulütői is vannak, a játékosok jól működő szakszervezete és a liga között sokáig nem született megállapodás, napokkal a bajnokság rajtja előtt még a sztrájk is elképzelhető volt. A feleknek azonban az utolsó pillanatban sikerült megegyezniük.

Az Egyesült Államokban sokáig csak amatőr szinten űzték az arrafelé soccerként ismert sportágat (a football kifejezés ugyanis az amerikaifutball előjoga), és bár voltak próbálkozások a professzionális liga bevezetésére, hosszú távon egyik sem volt sikeres.

Még az NASL is megbukott, amelynek pedig olyan világklasszisokat sikerült az Egyesült Államokba csábítania, mint George Best, Franz Beckenbauer vagy Pelé. Az 1996-ban rajtolt MLS (Major League Soccer) éppen ezért más irányelvet követett: igyekezett a hazai játékosokra építeni, de ami még fontosabb, a többi amerikai profiliga üzleti modelljét vette át.

Mindez azt jelenti, hogy az egész bajnokság egyetlen vállalkozás: a csapatokat a liga irányítja, a játékosok nem a klubjukkal, hanem az MLS-szel kötnek szerződést, és a bevételeket is központilag osztják szét. A kluboknak ugyan külön tulajdonosaik vannak, akik azonban nem rendelkeztek túl sok joggal, annak ellenére sem, hogy volt időszak, amikor hat egyesület is ugyanannak a cégnek a tulajdonában állt.

A rendszer ugyan idővel változott (a klubok immár kereshetnek maguknak saját mezszponzort, és lehetőségük van arra, hogy saját futballakadémián nevelhessék az utánpótlásukat), de alapjaiban a szisztéma ugyanaz, mint például az NFL-ben, az NBA-ben vagy az NHL-ben.

Így például az MLS-ben is létezik a fizetési sapka intézménye, azaz a klubok csak meghatározott összeget költhetnek el a játékosok bérére. Az úgynevezett Beckham-szabály csak arra ad lehetőséget, hogy klubonként egy játékos esetében csak 400 ezer dollárt vesznek figyelembe, az e feletti összeget nem, vagyis a legnagyobb sztárok akár olyan fizetést is kaphatnak, mint egy európai klubnál.

Összességében azonban az MLS-ben sokkal rosszabbul keresnek, mint mondjuk a Premier League-ben: a legfrissebb adatok szerint az évi átlagfizetés az MLS-ben 147 693 dollár - ebbe azonban a Beckham-szabály alá tartozó játékosokat is beleszámolták. Ha őket kivesszük, az átlagfizetés már csak 103 389 dollár (Beckham egymaga évi 6,5 millió dollárt keres, ami alaposan felviszi az átlagot), és a statisztikák szerint a 322 játékos közül 77-en 35 ezer dollárnál kevesebbet keresnek. Csak összehasonlításképpen: az angol Premier League-ben egy 2006-os adat szerint az átlagfizetés évi 767 ezer font volt, ez napjainkban már egymillió fölé nőtt.

Az Egyesült Államokban futballozók számára nem is a viszonylag alacsony javadalmazás jelenti a legnagyobb gondot, hanem az is, hogy a jelenlegi szabályok értelmében beleegyezésük nélkül is eladhatják őket egy másik egyesületnek, arról nem is beszélve, hogy akkor sem válnak szabadon igazolhatóvá, ha lejár a szerződésük.

Az MLS labdarúgói 2003 áprilisában hozták létre a szakszervezetüket, amelynek 2004. január elsején sikerült elérnie, hogy a liga kollektív szerződést kössön a futballistákkal, amelyben rögzítették például a minimális fizetéseket, és azt is, hogy a liga mennyivel járul hozzá a játékosok nyugdíjához, illetve társadalombiztosításához.

Ez a megállapodás 2010. január 31-én járt le, a felek pedig sokáig nem tudtak megegyezni az új szerződésről. A futballisták azt akarták elérni, hogy hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint az Európában szereplő társaik (azaz szerződésük lejártával valóban szabadon igazolhatóvá váljanak), és úgy vélik, hogy fizetéseket is emelni kellene, hiszen az MLS-nek egyre nagyobbak a bevételei, köszönhetően annak, hogy növekedett az átlag-nézőszám, és több klub is immár saját, csak a labdarúgás számára épített stadionnal rendelkezik.

Az MSL valóban több pénzt is ígért a játékosoknak - azonban a szakszervezet szerint azonban hiába nagyobb az összeg, ez a liga teljes bevételének kisebb hányadát jelenti, mint amennyi a korábbi kollektív szerződésben állt. Éppen ezért megszavazták: amennyiben március 23-ig nem sikerül megállapodniuk, akkor sztrájkolni fognak - az idei szezon nyitómérkőzésére március 25-én kerülne sor.

A klubok eleinte irreálisnak tartották a követeléseket. A San Jose Earthquakes tulajdonosa, Lew Wolff kijelentette: "Az Earthquakes, és az MLS csapatainak többsége nem termelt profitot 2009-ben, és valószínűleg 2010-ben sem fog. Az MLS még mindig egy fiatal bajnokság, és úgy vélem, hogy a játékosoknak figyelembe kellene venniük, hogy nem szabad kockáztatni azt a stabilitást, amit sikerült megteremtenünk".

Az amerikai üzleti modell valóban olyan stabilitást jelent, ami az európai ligákban jelenleg nem létezik (gondoljunk csak az angol Portsmouth csődjére, amely a Premier League jelenlegi legnagyobb gondja), ugyanakkor azt hozza magával, hogy az MLS továbbra sem képes világklasszisokat igazolni - sőt, a legjobb amerikai játékosok Európába vágynak. A világbajnokság miatt a sztrájk a lehető legrosszabbkor jött volna mind a ligának, mind a focistáknak: a vébé idején az Egyesült Államokban is fokozott figyelem irányul a sportágra, és ezt az MLS erős promócióval mindig kihasználja.

Mindenki örömére a feleknek az utolsó pillanatokban sikerült megállapodniuk, és ezért a labdarúgóknak kellett engedniük a követelésekből. A lejáró szerződésű játékosok továbbra sem szabadon igazolhatóak, ám a korábbinál könnyebben válthatnak klubot. Az alapfizetések is emelkedtek, bár azt nem árulták el, hogy pontosan mennyivel. "Azt hiszem, a megállapodás növeli a futballisták jogait. Sikerült előrelépnünk, még ha nem is annyira, amennyire szerettük volna" - nyilatkozta a megállapodás aláírása után a szakszervezet ügyvezetője, Bob Foose.

www.global-soccer.eu