Vágólapra másolva!
Friedhelm Funkel menesztése, illetve Marcel Koller kinevezése után úgy tűnt, hogy a kölniek számára bejött az edzőcsere, hiszen a Kecskések az utolsó helyről az év végéig feljöttek a 16.-ig, majd miután megnyerték első idei bajnokijukat, a kiesési zónát is elhagyták. Ez azonban csak pünkösdi királyságnak bizonyult, hiszen a Borussia Mönchengladbach hazai legyőzése után a csapat nyolc mérkőzés alatt mindössze egy pontot szerzett, és ismét kilátástalannak tűnő helyzetbe került.

Az egykori tradicionális sikercsapat már a kilencvenes évek elején sem remekelt, de az elmúlt évtized végére amolyan liftező klub lett belőle, hiszen 1998 óta kétszer is megjárta a másodosztályt, és először két, másodjára pedig egy év elteltével jutott vissza a legjobbak közé.

A tavaly nyári feljutást követően azonban ennek ellenére rendkívül optimista volt a hangulat a városban, ami részben érthető is volt, hiszen úgy tűnt, hogy a szakvezető, Friedhelm Funkel, illetve a sportigazgató, Andreas Rettig együttműködése tökéletesen funkcionál. Erősítésként csupa ismert labdarúgó érkezett a csapathoz, és a vérmesebb drukkerek máris az európai kupaszereplésről álmodtak.

Gyorsan fel kellett azonban ébredniük, mert az eredmények pocsékak voltak, de még így is kisebb meglepetést okozott, hogy a vezetőség tíz forduló után menesztette Funkelt, akinek utódja a svájci Marcel Koller lett a kispadon.

A helvét tréner, aki hazájában korábban az FC St. Gallennel és a Grasshopper-Clubbal is bajnokságot nyert, rosszul mutatkozott be, első mérkőzésén ugyanis a kölniek 4-0-s vereséget szenvedtek a VfL Bochum otthonában, ennek ellenére úgy tűnt, hogy az elnökség döntése helyes volt.

Az ismerkedési szakasz után ugyanis a gárda szorgosan elkezdte gyűjtögetni a pontokat, ráadásul nem is akármilyen ellenfelekkel szemben: a Kecskések elcsíptek egy döntetlent a Bayern München és a Bayer Leverkusen ellen is, az év végén pedig egy öt mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkáltak, aminek köszönhetően a bennmaradást jelentő pozíciók elérhető közelségbe kerültek. Sőt, amikor az első idei bajnokin a Borussia Mönchengladbach ellen is győzött a csapat, akkor egészen a 15. helyig nyomult előre.

Kollernek látszólag sikerült a maga képére formálnia az együttest: átalakult a játékoskeret és a taktika is. Ami a személyi állományt illeti, a szakvezető a télen több játékost is elküldött a klubtól: nem tartott igényt a Funkelnél minden mérkőzésen pályára lépett csatárra, Sebastian Helbigre, akit a másodosztályú SpVgg Unterhachingnak adtak kölcsön, elengedte a szezon közben igazolt lengyel bekket, Tomasz Klost, aki hazatért a Wisla Krakówba, és a rutinos védő, Markus Happe szerződését is felbontotta - ő a harmadosztályú Kickers Offenbachnál talált új otthonra.

Természetesen érkezőkben sem volt hiány: a VfL Wolfsburgtól Albert Streitet, a Bayern Münchentől Markus Feulnert, a bosnyák Borac Banja Lukától pedig Vladen Grujicsot vették kölcsön a piros-fehérek, vagyis Koller láthatóan a középpályás sorban érezte a csapat gyenge pontját - hiszen mindhárom fenti futballista ebben a csapatrészben vethető be.

A legfőbb erősítés azonban házon belülről érkezett: Koller az amatőrök között kiszúrta a 18 esztendős, korosztályos válogatott csatárt, Lukas Podolskit, akit felvitt a felnőttek közé, a támadó pedig azonnal közönségkedvenc lett. Nem véletlenül: a Hansa Rostock, a Hertha BSC és a Borussia Mönchengladbach ellen is eredményes tudott lenni. A lengyelek rögtön szerettek volna lecsapni rá, és meghívót küldtek neki a nagyválogatottba (!), de Podolski kijelentette: ő csakis a német címeres mezben képzeli el jövőjét.

Az 1. FC Köln legnagyobb balszerencséjére azonban a Borussia Dortmund elleni hazai mérkőzésen megsérült a fiatal csatár, részleges izomszakadást szenvedett, és nélküle sehogyan sem megy a csapatnak. Úgy tűnik, a téli szünetben végrehajtott taktikai módosítás sem nagyon jött be, Koller ugyanis áttért a három hátvédes szisztémára, ám az utóbbi mérkőzéseken ennek semmilyen kedvező hatása nem volt, sőt: az utolsó öt találkozón összesen 13 gólt kapott a gárda.