Az új magyar sporthős Alcarazt már megverte, Rafael Nadalt is szeretné legyőzni

2023-ban a magyar sport legnagyobb szenzációja Rómában történt, amikor az addig szinte ismeretlen Marozsán Fábián legyőzte a férfi tenisz világranglista akkori vezetőjét, a spanyol Carlos Alcarazt. Ezzel a győzelemmel az egész világ megismerte a 24 éves sportolót, aki előtt elképesztő jövő áll. Akár világsztár is lehet belőle. Marozsán Fábiánnal két nappal ezelőtt a Sportrádióban készítettünk interjút.

Amikor a Kínában megrendezett ATP 1000-es tornán sorban győzte le az esélyesebb ellenfeleket, többen már az idei év sportolójának kiáltották ki a közösségi média különböző felületein. Ha mindehhez hozzáadjuk a világranglista-vezető Alcaraz megverését, esélyesnek érzi magát erre a címre?
Nekem már az is nagyon jól esik, hogy ebben a tekintetben szóba kerül a nevem. Persze, hogy boldog lennék, ha mindez összejönne, de rajtam kívül azért van pár olyan férfi sportoló, aki ebben az évben hatalmas eredményt ért el.

Titkon azért picit reménykedem abban, hogy nekem is lehet esélyem erre a címre."

2023. május 15-én, élete első ATP 1000-es versenyén legyőzte az akkori világelső spanyol Carlos Alcarazt Rómában. A meccsre sokan emlékeznek, az utóbbi évek legnagyobb magyar teniszbravúrja volt ez. Mi történt közvetlenül a meccs után?
Az nagyon vicces volt. A sajtótájékoztatón dugig volt a terem, egyes újságírók meg azt kérdezték, hogy ki vagyok én, honnan kerültem ide, mit lehet rólam tudni?

Nem mondja komolyan, hogy a sajtótájékoztató egy gyors bemutatkozással indult...
Pedig pontosan ez történt (nevet). Jól nevelt fiatalemberként szépen bemutatkoztam.

Helló, mindenkinek, Marozsán Fábián vagyok, Magyarországról jöttem és épp az imént ütöttem le a pályáról a világelsőt. Ezt mondta?
Majdnem szóról-szóra így hangzott el (nevet.)

Ott ismertek meg igazán az emberek, mert ez a győzelem az egész világon a lapok címoldalára került.

Számomra ez is hihetetlen dolog volt.

Honnan indult el az ön karrierje?
Öt éves koromban kezdtem el teniszezni. Érden nőttem fel és az édesapámtól tanultam mindent. Nem volt sok edzőm, lépésről-lépésre haladtam. Nagyon büszke vagyok, hogy egy érdi kisgyerek idáig el tudott jutni, de itt nem szeretnék megállni.

Andre Agassi önéletrajzi könyvében azt olvastam, hogy a tenisz végtelenül magányos sport tud lenni. Mennyire ad igazat az egykori fenoménnak?
Ha csak azt nézem, hogy eddig én is sokszor mentem egyedül a versenyekre, akkor teljesen igaz, amit Agassi írt.

Nekem is most jött el az a pillanat, hogy a győzelmekért kapott díjazásomból meg tudom teremteni az edzőimnek, a csapatom tagjainak, hogy ott lehessenek velem a nagy viadalokon.

Amúgy, ha hosszú órákat ülök egy repülőn, odafele nem nagyon, de amikor a világ másik feléről jövök haza, főként mondjuk egy fájó vereség után, sokszor gondolkodom el azon, hogy ez tényleg egy magányos világ.

Marozsán Fábian és a spanyol világelső Carlos Alcaraz Rómában, ahol a magyar fiú legyőzte a spanyolt Forrás: NurPhoto via AFP/Giuseppe Maffia/NurPhoto/Giuseppe Maffia

Meg azon is, hogy mekkora dolog, amit épp csinálok. Sokan tényleg csak azt nézik, mennyit keres egy teniszező, miközben nem tudják, hogy mekkora áldozatot kell hoznunk a siker érdekében. Félreértés ne legyen, ez nem panaszkodás, csupán azt szerettem volna ezzel jelezni, hogy ezen a szinten tényleg őrült nehéz benne maradni és sikeresnek lenni a hatalmas teniszcirkuszban. Nagyon kicsi közösség a miénk. Amikor ott vagyunk egy versenyen, egy szállodában lakunk, ugyanazokat a kocsikat használjuk. Az év elején egyfajta csodabogárként néztek rám. De nekem most az a célom, hogy az eredményeimmel érjem el azt, hogy velem akarjanak edzeni, szeretném kivívni a tiszteletüket. A külföldiekkel nehéz barátkozni, mert ők az ellenfeleid, s nem feltétlenül akarnak veled haverkodni. Sokszor van az ember magára utalva.

Ha úgy esek ki egy versenyen, hogy ideges vagyok a vereség miatt, azonnal azt kezdem nézni a telefonomon, hogy mikor tudok hazarepülni. Ott ülök, nyomkodom a gombokat, miközben tudom, hogy hamarosan kitesznek a verseny hivatalos szállodájából, mert ott csak addig maradhatok, amíg versenyben vagyok.

Szóval, vannak olyan pillanatok, amiket senki sem lát, senki sem tud, de ez nem is baj. Nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha ezeket a dolgokat nekem kell elintéznem.

A szokásos fizikai felkészülés mellett a mentális felkészüléshez is igénybe vesz segítséget?
Sportpszichológushoz és kineziológushoz is járok – tőlük nagyon sok segítséget kapok. Nem csak arra kell gondolni, hogy az embernek lehetnek lelki problémái, hanem abban is kell a segítség, hogy a váratlanul jött nagy sikereket feldolgozzam, hogy két lábbal a földön maradjak.

Bár én nem az a srác vagyok, aki elszáll magától, azért ezek a szakemberek hatalmas segítséget adnak nekem.

Érdemes megnézni, mi történik manapság a sportban. Rengeteg játékost fenyeget az idő előtti kiégés veszélye.

Mitől van ez?
A monotonitástól. A teniszt gyerekkorunk óta csináljuk. Kimaradtunk az iskolából, nem mentünk bulizni. Nekem például nem nagyon volt gyerekkorom, de ez a siker ára. Nem bánok semmit, úgy vagyok vele, hogy semmiről sem maradtam le. Ha mégis, azt majd bepótolom, ha abbahagytam az élsportot. De nagyon sokan vannak olyanok, akik ezt a mókuskereket nem bírják a végtelenségig hajtani.

Talán éppen ezért keltett nagy feltűnést a női világelső Oszaka Naomi esete, aki ki merte mondani, hogy nincs jól. Ha már itt tartunk, ön mindig jól van?
Dehogy is. Nálam is vannak hullámvölgyek, vannak olyan napjaim, amikor nincs kedvem edzeni. Megtehetném, hogy ellógom azt a napot, de tudom, hogy hosszú távon ennek nem lesz jó vége. Ezért összeszorítom a fogam és elmegyek edzeni.

Mert nekem ez a munkahelyem, mint egy másik, átlagos embernek. Nekik is be kell menniük dolgozni, nekem is.

Oszaka Naomi keresett már annyi pénzt, hogy kiléphetett ebből a körforgásból. Amúgy én bízom abban, hogy vissza fog tudni térni a pályára.

Zavarja-e az, ha megírják, hogy egy-egy versenyen mennyit keresett? Magyarul: egy kicsit a zsebében turkálnak.
Nem feltétlenül szerencsés, ha ezen a témán vesznek össze emberek a közösségi médiában. Persze, mindenki tudja a számokat, hiszen a pénzdíjak nyilvánosak, át is lehet váltani a dollárt forintra, de nem ennek kellene a központi témának lennie. Nagyon sokan tényleg nem tudják, hogy mennyi munka van mögöttem, mert nem volt könnyű idáig eljutnom.

Az utóbbi évek legnagyobb magyar tenisztehetsége, Marozsán Fábián Forrás: AFP/Tiziana Fabi

Ezért én nem egy hetet vagy nem két órát melózom, igaz, az emberek csak ezt látják, mert eddig tart egy verseny vagy egy mérkőzés.

De 5 éves korom óta nyomom ezt a sportot, ez majdnem két évtized kőkemény munkája, amely most kezd kifizetődni.

Eddig csak beletett a családom, a klubom vagy éppen a szövetség. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ennek a témának a megjelenítése elkerülhetetlen. Nem mehetek oda mindenkihez, hogy kérem, én ezért ennyit tettem, ennyi adót vonnak le tőlem, ennyi volt a befektetés, amit mondjuk a családom tett értem.

Láthatjuk-e magyar színekben a 2024-es párizsi olimpián?
Nagyon remélem, hogy igen és ez az egyik nagy álmom. Azon a speciális ranglistán, amely az olimpiai kvalifikációhoz szükséges, most elég jól állok. Bár teniszben nem az olimpia a legrangosabb verseny, nekem,

ennyi idősen óriási dolog lenne Párizsban Magyarországot képviselni.

Egy ott szerzett érmet szinte semmi máshoz nem lehet hasonlítani. Ebben a sportágban mi csak a Davis Kupában és négy évente az olimpián tudom a hazámat képviselni.

Ki az a férfi teniszező, akivel mindenképpen szeretne megmérkőzni, de akivel még sosem játszott?
A példaképem, a spanyol Rafael Nadal. Tudom, hogy ő már a pályafutása végén jár, de nagyon szeretnék vele megmérkőzni. És persze legyőzni. Ez egy óriási álom a számomra. Tudom, hogy nem én lennék az esélyes, de ellene mindent kitennék a pályára.

Ki az, akivel nagyon nem szeretne játszani?
Az orosz Danyil Medvegyevvel. Tőle minden labda visszajön, most úgy érzem, hogy ellene még nem tudnék sikeres lenni.

Fucsovics Mártonnal – aki jelenleg még ön előtt van a világranglistán – milyen a viszonya?
Az elmúlt pár versenyen többször találkoztunk egy együtt is tudtunk edzeni.

Mára eljutottunk oda, hogy nem csak a teniszről tudunk beszélgetni, hanem a hobbijainkról, az autókról vagy éppen másról.

Ez azért is nagy dolog, mert a köztünk lévő korkülönbség kezdetben meggátolta a folyamatos kommunikációt. Van köztünk rivalizálás.

Marozsán Fábián hamarosan világsztár lehet Forrás: NurPhoto via AFP/Giuseppe Maffia/NurPhoto/Giuseppe Maffia

Én szeretném őt utolérni, ő ezt nem akarja. Ez teljesen normális. De tudom, hogy az, amit ő elért, hatalmas dolog és ezért nekem rengeteget kell dolgoznom.

Sportolóként én mindenképpen felnézek rá. Játszottam ellene egy éve Pozsonyban, elég csúnyán elvert, ez nem jó emlék.

De edzeni nagyon szeretek vele.

A már említett sanghaji torna negyeddöntőjében a lengyel Hurkacz ellen volt egy nagyon hosszú labdamenet, amelynek a végén elrontotta az ütését. Sokak szerint ez volt az a pillanat, amikor elvesztette az esélyét a négy közé jutásra. Tényleg így történt?
Igen. Döntő szett 3:3 volt az állás, iszonyatosan keményen kellett megküzdenem azért a pontért. Benne volt a levegőben, hogy elveszem a lengyel adogatását. Ebben az volt a legrosszabb, hogy a végén egy nagyon könnyű helyzetben rontottam.

Ez elképesztően fájó volt, mentálisan abban a pillanatban megtörtem. Ez nem tudatos dolog, mert erre nem lehet készülni. Megtörtem, ideges lettem, vesztettem."

Ha lett volna lehetősége az időkérésre, megtette volna?
Mindenképpen. Erről amúgy utólag beszéltünk is az edzőmmel. Ott és akkor 25 másodpercem volt arra, hogy „húzzam az időt", ennyit engedélyeznek, aztán jön a bírói figyelmeztetés. Kérhettem volna egészségügyi szünetet, ami alatt rendezhettem volna magamban az eseményeket, de nem volt semmi bajom, tehát ez eszembe se jutott.

Mennyire úri sport még a tenisz?
Annak mondják, de szerintem már nem teljesen az. Látunk erre példákat Tisztán szeretek játszani, a furfangos megoldások tőlem messze állnak. Lehet, ha idősebb vagyok, megteszem, de egyáltalán nem biztos, mert ez nem korrekt az ellenféllel szemben.

Hiszek a jóságban és abban, hogy hosszú távon ez kifizetődő lesz."